A panellakótelepek vagy akár az aszfaltozott-kövezett, sok emeletes házak alkotta belvárosok ökológiai szempontból leginkább a sziklás hegyeknek felelnek meg: kevés víz és növényzet, sok kő és nagy meleg. Nem csoda, hogy a városok madarainak természetes élőhelyei legtöbbször épp az ilyen kietlen kopárok. Kevesen gondolnak bele mondjuk, hogy a repülő patkányoknak becézett házi galambok őse is a sziklapárkányokon fészkelő szirti galamb volt. Na de most nem róla, hanem egy másik, szintén sziklafalakon költő fajról van szó, a sarlósfecskéről. Úgy tűnik, hogy bár a panelházak már neki is túl zord környezetet jelentenek.

Aki a szememre veti, hogy a Futuristán alig néhány napja írtam egy aggódó posztot a budapesti fecskék eltűnéséről, azt szeretném figyelmeztetni, hogy most egészen másról van szó. A sarlósfecske ugyanis nem fecske. Még csak nem is énekesmadár. Pusztán magyarul névrokona az eresz alatt költő madaraknak (latinul viszont mókásan jópofa neve van: Apus apus). Ránézésre is más: óriási szárnyai vannak, a torokfoltját leszámítva az teste sötét, na és egészen aprók lábaik - nem véletlenül rokona a kolibrinek.

A felépítése is jól mutatja, hogy életét a levegőben tölti: síkról alig tud felszállni, állítólag röptében alszik. Magas sziklafalak repedésében költ, onnan meg ugye csak kiugrik és már szárnyra is kaphat. A panelházak is épp ilyen jó kis sziklafalak a szemükben, tele klassz fészkelésre alkalmas hasadékkal, ám a szigetelések veszélyeztetik a helyzetüket - akárcsak az épületekben rejtőző denevérekét. Ahogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján írják:

"Az energiaár-robbanás következtében az elmúlt néhány évben állami pályázatok segítik a lakóközönségeket a háztömbök szigetelésének korszerűsítésében, ezzel párhuzamosan viszont egyre gyakrabban érkezik bejelentés az MME-hez a falak réseiben, üregeiben költő, és itt lakó denevérek nemtörődöm befalazásáról, elpusztításáról vagy "csak" elüldözéséről. Mivel mind a sarlósfecskék, mind a denevérek természetvédelmi oltalom alatt állnak, elüldözésük, és különösen az elpusztításuk törvénytelen, a menekülni képtelen fiókák és nappal alvó denevérek befalazása pedig embertelen, kegyetlen és állatkínzó (szintén büntetendő) tett. Természetesen az sem megkérdőjelezhető, hogy a lakók és az ország gazdasága számára létkérdés az épületek szigetelése, ezért meg kell találni a két, látszólag ellentétes érdek közti egyensúlyt." 

Mit lehet tenni? Mindenek előtt fel kell mérni, hogy költenek-e sarlósfecskék a házon. Ha igen, akkor meg kell vizsgálni, lehet-e úgy ütemezni a felújítást, hogy az ne ütközzék a költési idővel. "Sajnálatos módon a sarlósfecskék pont akkor - májusban - kezdenek költeni, amikor a meleg időjárásnak köszönhetően a felújítások is elkezdődhetnek. Szerencsére ez a faj a többnyire legkésőbb július közepéig befejezik a költést, és a fiókák is elhagyják a fészkeket. Így ahol  lehetséges, érdemes a nyár második felére és a kora őszre ütemezni a felújítást."

Persze ez sem megy mindenhol. Ahol muszáj ilyenkor dolgozni, ott lehetőséget kell adni új költőhelyek kialakításával: 

"A sarlósfecskék jól telepíthetők mesterséges odúkkal. Ezeket a felújítás megkezdése, és a madarak megérkezése előtt kell kihelyezni a szomszédos épületekre, így a költésre érkező sarlósfecskék a közelben találhatnak új fészkelőhelyeket. A munkák végeztével a megújult házra is felhelyezhetők az odúk, így újabb fészkelőhelyekkel segítve a madarakat."

A sarlósfecskék védelméről itt találni részletesebb leírást. Fotók: MME, Pellinger Attila és janGlas