Hetvenezer négyzetméternyi irodafejlesztés akkor is ijesztően hangzik, ha csak 47.000 m² területet foglal el. De nem kell megijedni. Mindez olyan helyen történik majd, ahol nem nagyon lehet tájképet rombolni: kinn Ferihegyen, a Liszt Ferenc Repülőtéren. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy oda bármi rondaságot le lehet pakolni, főleg hogy vannak azért egész klassz megoldások arrafelé.

Ott van mindjárt a csodaszép régi repülőtér (Ferihegy 1. vagy hogy hívják most? 1. zongoraverseny?), aztán a Sky Court se néz ki rosszul. De az irodafejlesztésekkel sem kell szégyenkezni: a három tömbösre tervezett, egyelőre egy épületes Quadrum is elég dögösen néz ki, mint arról átadásakor az Urbanista is beszámolt.

Most a reptérhez még közelebb terveznek egy új irodaparkot, nem is akármekkorát. Mint az építészfórumon írják:

Mit tehet egy szegény író, ha olyan rest bloggerrel hozza össze a sors, aki még arra is lusta, hogy ellopja a könyvét? Nos kénytelen maga elvégezni a piszkos munkát. Kordos Szabolcs ugyanis áldását adta rá, hogy kitűnő riportkötetét (melyben a nagyközönség előtt zárt magyarországi helyszíneket mutat be a királyi lakosztályoktól a miniszterelnöki dolgozószobáig) kiheréljem, majd a maradékból kiszemezve egy csomó érdekességet, kiposztoljam.

Aztán a Gresham másfél millió forintos szobája után kissé megakadt a gépezet, úgyhogy most ő küldött egy rövid ismertetőt a Tilos a belépés! című könyv első fejezetéről, mely egyben legterjedelmesebb rész is.

Éppen ezért maradtak ki itt olyan fontos részletek belőle, hogy mondjuk milyen szerkezetű a kifutópálya betonja (amelyről nem is olyan rég elég sokat cikkezett a sajtó). Na de akkor lássuk a zanzásított érdekességeket:

Ez már megint olyan cirilbetűs buheraoldalra való bénázásnak tűnhet, mint a püspökladányi körforgalom. Ám az Indóházban bemutatott eset végül is nem teljesen logikátlan. Volt egy perifériára szorult közúti átkelőhely, amelyből előbb gyalogos átkelőhely lett, majd ahelyett is építettek egy (liftes) felüljárót - amit persze nem használt senki. A MÁV megunta és falat emelt a vágányok közé - csak épp a jelzőlámpát nem szedték le, úgyhogy az csak pörög szegény, mint a dzsungelben felejtett katona, akinek elfelejtettek szólni, hogy véget ért a háború.

Venne valaki azért lakást Erzsébetvárosban, mert Petőfi 48-ban a szomszédos Józsefvárosban szavalta el a Nemzeti dalt? Én nem hiszem, de van, aki igen. Igazából nagyon szeretem, amikor valaki blognak vagy népművelésre használja az ingatlanhirdetést, bár... Az UFS Home ingatlanosa nem aprózza el ház bemutatását, mikor így kezdi a hirdetést: "Pestszentimre területe már a honfoglalás idején lakott volt." De a folytatás még jobb:

Egy ártatlannak induló bejegyzés kommentjeiben alakult ki "körútsovinisztázásba", illetve "az már nem is Budapestbe" hajló vita a XVII. kerületről.  Szerencsére az egymásnak esés csak annyira volt komoly, mint amikor Jacques Clouseau felügyelő és a japán haverja verekszik, de azért felvetett egy érdekes kérdést. Hol van a főváros határa? Valóban Budapestnek számítanak-e még a külső kerületek (nagyjából a 10 felettiek + a 4.)? Vagy megfordítva: a helyenként gyakorlatilag átmenet nélkül folytatódó agglomeráció az most akkor minek számít?

A The Quadrum első ütemének tegnapi átadása valószínűleg az olyan konzervatív ízlésű pesti polgárokat sem zavarja, akik már a nyulak-szigeti domonkos zárda építését is városképrombolónak érezték. Az irodapark ugyanis a ferihegyi reptér mellett épül (jogilag ráadásul Vecséshez tartozva), vagyis mindenki jól jár: tökéletes közlekedési kapcsolat a bérlőknek, anélkül hogy zavarna valakit az épület. (Mondjuk azért a légi fotón látható parasztházakban nem laknánk, de a repülőtér és a raktárbázisok mellett valószínűleg nem ez az irodaház idegesítene legjobban bennünket). Ráadásul szerintünk elég dögösen néz ki, kiváltképp esti fényekkel (igaz persze, a kivilágítás jótékony hatása megérne egy külön postot). Mindenesetre jobb, ha a hazánkba érkező vendégek egy ilyet látnak, mielőtt befut a buszuk a Kökire. Na de nézzük milyen lett az első ütem!

Csillagvizsgálónak sem lenne rossz az a XVIII. kerületi ház, amelyiket kivételesen joggal nevez exkluzívnak, különlegesnek az ingatlanos. Tíz éves, száz négyzetméteres és kör alaprajzú. Kívülről kicsit bizarrnak tűnik a zöld tetejével és a csupaüveg falával, de a felülről megvilágított körgalériás nappalinak egész kellemes hangulata van - legalábbis ezen a képen. Az aranyhalas tó, meg az alsó szinti garázs és bolt némiképp árnyalja a képet - de azért nagyon kíváncsiak vagyunk. Ha valaki ismeri vagy járt benne, írja meg milyen.

Ahogy végigböngésztem a régebbi "mit hol" típusú Urbanista-bejegyzéseket a legjobb tüntetőhelyektől a VHS-kölcsönzőkön át a budapesti hajléktalanszállásokig, felmerült bennem a kósza gyanú, hogy talán nem ez érdekli legjobban az itt élőket. Úgyhogy most valami (ingatlanvásárlás szempontjából is) nagyon praktikus kérdés következik: hová menjünk úszni ősztől tavaszig? Mivel az elmúlt években Woody Allen "az úszás nem sport, az ember azért úszik, hogy ne fulladjon meg" elvét követtem, első körben személyes tapasztalatok helyett összeszedtem a legfontosabb neten található infókat. (Röhej, hogy nincs egy oldal, ahonnan egy az egyben lelophattam volna az egészet, úgy kellett összebogarászni, főleg innen, innen, meg innen).

A tegnapi Margit-híd alatti rombolóakna mellett szinte nem is volt hír a XII. kerületi repeszgránát kiemelése. Meg amúgy is kezdünk hozzászokni, hogy mostanában havonta van bombariadó és kiürítés a városban. De vajon melyik kerületben lesz a következő? A helyesen tippelők között egyéves Urbanista-előfizetést sorsolunk ki! Történész olvasóink bizonyára előnyösebb pozícióból indulnak, mint mi, akik csak a józan paraszti eszünkre hallgathatunk. A bomba szerintünk ott kerül elő, ahol 1. van bomba 2. van építkezés.