Hat négyzetméteres lakás már szerepelt az Urbanistán - igaz azt Tokióban lehet bérbe venni. Most viszont egy hasonló méretű kéglit kínálnak eladásra a József utcában - mint azt az Ingatlan.net magazinja írja. A  2,9 millió önmagában nem tűnik soknak a "meditációs kapszulaként" hirdetett lakásért, bár azért 2 szobásnak (!) hirdetni egy összesen félszobányi lakást, elég merész. Viszont aranyos a szobafotó, ami akár hatalmasnak is tűnhetne, ha nem lennének ott azok a fránya konnektorok. Mindenesetre szerintem hamar el fog menni - igazi kuriózum.

A Múzeumkert körüli visszásságokról már volt szó, az ügyre akkor is a Civilek a Palotanegyedért Egyesület hívta fel a figyelmet. Nyílt levélben fordultak a miniszterhez, de az események azóta furcsa fordulatot vettek. Mint blogjukon írják:

a távozó főigazgató január 19-én elindította a Múzeum épületének és környezetének fejlesztésére irányuló tervpályázatot, az ezt tartalmazó hirdetménynek a Közbeszerzési Értesítőben való feladásával. A pályázati kiírásból (valamint annak különböző portálokon különböző időpontban megjelenő változataiból) és magából a tervpályázati dokumentációból érdekes részletek bontakoznak ki.

Ezután csatolják a teljes levelüket, melyet ismét a minisztériumnak címeznek (akit érdekel, a már említett linken elolvashatja az egészet), ide csak a legfontosabb részletet vágtam ki (kiemelések tőlem):

Végre egy dal, amely nem csak a helyszín és a témaválasztás miatt kapott helyet a Budapest-klip sorozatban, hanem azért is mert nagy kedvencem a zenekar.

Lőrincz Áron újabb pompás videót rakott fel a blogjába. Nem húzom az időt, tessék megnézni! Támpontként: a SOTE tornya, ma is a legmagasabb "felhőkarcoló" hazánkban.

A Times összeállított egy 40-es listát a világ legjobb jövőre nyíló szállodáiból. Meglepő módon három budapesti is szerepel rajta.

Az egyik az ötcsillagos Baglioni Hotel, 66 elegáns szobájával és közvetlen kapcsolatával a Rácz Fürdőhöz. Itthon leggyakrabban a Tabán ("Buda park") beépítése, meg a Gellért-hegyre tervezett libegője miatt szerepelt a sajtóban.

A másik a Buddha-Bar Hotel a "Klorild Palace"-ban, vagyis a Klotild-palotában. Ennek már működik a honlapja is (buddhabarhotelbudapest.com). A látványtervek szerint úgy tűnik, tényleg egy hatalmas Buddha szobor tövében szolgálják majd fel az ázsiai ételeket.

Ennél jóval olcsóbb lesz a négy csillagos Hotel Nemzeti a Blahán, amelynek felújításáról már többször esett szó az Urbanistán is. Magyar kortárs művészek alkotásaival lesz tele és márciusban nyit.

A brit napilap 40-es listáján 15 hazai (hat londoni) szálló szerepel. A további tíz európaiból három Berlinben, kettő Olaszországban és kettő Görögországban épül.

Hogy a budapesti zebrák többségén nem lehet időben átkelni, az szinte már közhely. Mondjuk életerős, kisportolt, kipihent férfiemberek, ha egy kicsit összeszedik magukat, akkor szinte már-már időben át tudnak haladni, de kerekesszékesnek, bicegőnek, babakocsisnak vagy kisgyereket kézen fogva közlekedőnek esélye sincs. Ráadásul pont ők azok, akik amúgy se nagyon (vagy nem egy könnyen) vehetik igénybe az aluljárókat. Direkt lassan átbotorkálós akció már volt egyszer a Bajcsyn a Radikális Gyalogosok (Ragya) részéről, a holnapi az békésebb és sportosabb lesz.

Íme egy újabb csokorra való, Urbanistához érkezett, megválaszolásra váró kérdés:

Sadia: Ezekről az üres telkekről illetve házbontásokról tudsz valamit?

Dezső: Olvastam a blogon a Bérc u-i Vida villáról és eszembe jutott, hogy nagyon régóta érdekelne, ki építette és ki lakott a Bérc u. másik felén magasodó, tornyos, várszerű, piros téglás villában. Tudtok erről valamit?

Az Urbanista aztán igazán széles témakörrel foglalkozik párnégyzetcentis falragaszoktól a világvárosok közigazgatásáig, de a koldusok eddig bizony eszembe sem jutottak. Egy kedves olvasónk azonban "talán érdekel, mint urbanistát" topikkal olyan levelet (vagyis inkább publicisztikát) írt, amit nem hagyhattam ki. Remélem Ti is így látjátok, íme:

Az ugye mindenkinek alap, hogy a bűnüldözésnek kompromisszumokat kell kötnie bizonyos körökkel, hogy az utcán megmaradjon ez a beteges egyensúly. Feljövök a metróból, kiszállok a taxiból, látom, tudom, de mindegy, otthon vár a Playstation, meg a cigi, meg a gyönyörű csajom, aki reggel még paradicsomot is szeletel. Biztonságban vagyok, tök jó.

Nem tudom, mennyi kox a kussolás ára a Keletinél cirkáló járőröknél vagy közülük hányat kell leszopnia hetente egy józsefes kurvának, de az ugye mindenkinek alap, hogy ezzel kapcsolatban a Palotában legalább megközelítő számadatok rendelkezésre állnak. És az is alap, hogy a tarhálásra alkalmas lépcsők GPS koordinátára pontosan le vannak osztva, és ha valami változik, kábé le is jelentik a Tevében, nehogy már egy zöldfülű kék elkezdjen terepen rugózni. Mindez oké, hiszen mindig is így volt, így is lesz, itt ez a rend, meg minden nyugati demokráciában ez megy.

Az Tercsi-Fercsi sokkal jobban hangzana persze a Móka Mikiből, de sajnos nem szomszédok. Erzsébet- és Józsefváros viszont igen. És pont a kettő között van a Rákóczi út, amelynek slumosodásáról, bedeszkázott kirakatairól, bezáró boltjairól, tescósodásáról és arról, hogy mindezért mennyiben felelős a villamos eltüntetése, már elég sok szó esett. Október 17-én városrészek randevúja mottóval az Astoria és a Blaha közti teret megpróbálják teljesen bemulatni.

Határozottan olcsóbb szállásnak tűnik, mint a japán hat négyzetméteres lakás havi 110 ezerért, de nekem azért kicsit mégis sok ez negyven rugó. Főleg ezért a 10 négyzetméterért, ami nincs valami túl fényesen vagy ötletesen berendezve. Ráadásul ugyanennyiért ugyanennek a kerületnek egy jobb helyén kétszer ekkora lakást is kapni. [tipp: hgregory]

Küldött ugye Bio pár fotót egy különös díszítésű józsefvárosi házról (nagyobb képek az eredeti posztban), amelyről senki nem tudott semmit. Illetve szinte senki. Egy olvasónk ugyanis fellebbentette a fáytlat a titokól és rövid levelezés után azt is elárulta, hogy hasonló ügyekben érdemes a Lektorátushoz fordulni, ahol készséggel adnak választ az ilyen kérdésekre.

Népszerű sorozatunkat ismét egy német előadóval folytatjuk, akiről a Wikipédia jövőbelátón már 2009-ben megállapítja, hogy "az új évezred egyik legprofibb énekesnője". Ezúttal a Keleti Pályaudvaron magyar kártyázik. [tipp: Péter]

Nem biztos, hogy ezentúl napjában többször meg fogom nézni ezt a videót, de azért egész mókás egy ismert hely egy napját végigkövetni így. Jópofák az árnyékok, a ki-be tekert árnyékolók és az a szegény telefonfülke, amelyiken villog a city-poszter, de használni nem használja senki. Na meg persze mindaz, amit retek küldött a levelében:

Miközben az egész belvárosban folyamatosan szigorítják a parkolás szabályait és a Nemzeti Múzeum mögötti Pollack Mihály téren egy nagy mélygarázst alakítottak ki, a Múzeumkert gyakorlatilag parkolóvá alakult át. A folyamatról már rengeteg blog írt, a Városképp, akiktől a képet nyúltuk például több mint egy éve figyelmeztetett: "A Múzeumkertben parkoló autók száma még 2008. április 19-én szombaton délután 4 órakor is 40 és 50 között mozgott. Most vagy elhisszük, hogy a dolgozók munkaversenyben vesznek részt, vagy nem. De ha nem, vajon kik parkolnak a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, és mi vagy ki jogosítja fel őket erre?" A helyzet azonban egyáltalán nem javult azóta. A helyi civilek most megelégelték a felháborító helyzetet és ma nyílt levéllel fordultak a miniszterhez:

Nem is olyan rég volt szó egy remek képes virágágyásról (Újpest címere az István úton), most egy újabbat fedezett fel aesculus a Táj-kert bloggere. A Harminckettesek teréről van szó, ahol egy tényleg mutatós magyar címert raktak ki virágokból az emlékmű tövébe. Nagyon jól néz ki, bár az még nekem, laikusnak is feltűnt, hogy meg kellett volna kicsit dönteni a felszínt: úgy jobban lehetett látni a képet. Aki viszont a botanikai és történelmi háttérre kíváncsi, az olvassa el az eredeti posztot!