Hiába komoly városfejlesztési koncepciók, menő építészeti csemegék és világmegváltó civil kezdeményezések, én az egész urbanistázásban azért mégis csak az olyan képeknek örülök a legjobban, amilyeneket most Ernő küldött nekem az alábbi egysoros levél kíséretében:
A 75-ösön egyszer csak ez a víziló nézett velem szembe. A haverja egy kicsit rémültebbnek tűnik :)
