Nem a legmenőbb, nem a legdögösebb, még csak nem is legszebb, mégis nagyon bírom. Tetszik, hogy úgy "hagyományos", hogy nem egy szabályos kortárs épületet aggattak fel korabeli stílusjegyekkel. Mégis akármilyen szabálytalan és szerves fejlődésűnek tűnik (az előtérben levő, legnagyobb házról beszélünk), valójában egyszerre emelték az egészet jó tizenöt éve.

Nyár végén ott töltöttem négy napot a gyerekeimmel, a tapasztalatokról meg írtam egy cikket a Travelóra. (A folytatásban majd arról esik szó, mit is lehet csinálni ott és a környékén - de azt már nem fogom rátok tukmálni itt az Urbin, hiszen nem annyira a blog témájába vág.)