Lévai Balázs előtt a zenei dokumentumműsorok olyanok voltak hogy "Amikor megismerkedtem... - cigarettájába szív, hátradől - ....Som Lajossal... - kifújja, elgondolkodik - ... szóval abban az időben... - előre hajol, hamuzik" és ez így tovább tíz percen keresztül vágás nélkül. Ehhez képest a Dob meg a basszus maga volt a földre szállt csoda. Rövid snittek, sok szereplő, jó bemondások, remekül összerakott zene és grafika, az egész pörgött mint a Black&Decker. Nem találkoztam még emberrel, akinek ne tetszett volna ez a műsor. Kérdés, hogy ez a keret alkalmas-e egy várostervezési koncepció bemutatására. Lévai Balázs új műsora, A mi kis városunk sajtóbemutatóján jártunk.