A Mogyoródi-patak négy várost és két pesti kerületet érint, mielőtt a Dunába ömlik (a Szilassal). A forrása természetesen Mogyoródon van. Ami viszont kevésbé magától értetődő: egy eladó magántelken. Sőt - mint az ingatlanost felhívva megtudtam - egy magánházban, ugyanis épült rá egy kulipintyó, ami annak idején egy szikvízkészítő műhelye volt, felteszem a forrásvíz volt az alapanyaga. A kecó mostanra elég romos lett, de nagyon aranyosan nézhetett ki. Nem árt tudni, hogy Magyarországon ex lege minden forrás védett, vagyis mondjuk nem dúsíthatnánk kedvünkre uránt a pincében - na de akkor is. Egy saját forrás? Az eladó saját sziget óta ez a legjobb hirdetés, amit találtam!

Sőt mi több! Egy része már a XIV. században megvolt, ami azért még jócskán középkor (már akkor is össze-vissza buheráltak ezek a megbízhatatlan építési vállalkozók). Ennek egy szerencsésebb fejlődésű ország ingatlanpiacán nem kellene hírnek lennie - a Brit-szigeteken nemhogy házak, de sövények maradtak meg a középkorból! Nálunk ugye ismert okok miatt ilyenek nem nagyon vannak - Budapesten meg pláne nem.
A kérdés pusztán szónoki, mert a választ tudjuk. Egyszerűen hirdetési felületnek használják a hirdetési felületet. Ha a lakás elkelt, akkor reklámozzuk rajta magunkat! (Feltéve, hogy eladó volt egyáltalán valaha az a két lakás, és nem önreklám volt már az első perctől.) Remek ötlet (mindenesetre jobb, mint amikor 
![p1182507[1] p1182507[1]](http://img4.indafoto.hu/3/9/28459_afb10ddfce75e4a231f083365f04e08f/3085805_c60f6c812a230d3c579a84b89fddd1f4_s.jpg)
Nem is olyan rég 
"Eladó egy lakás Soroksáron. Kitűnő fekvésű, ugyanabban az országban van, mint a Balaton és a Hortobágy. Meg az Alpok." - nagyon sarkosan így lehetne értelmezni annak a hirdetésnek a környékleírását, amit Sadia szúrt ki az Urbanistának. Ám nem is az ingatlanos tájleírása a legérdekesebb a hirdetésben, hanem maga az épület, hiszen a kőbányai Dreher-villáról van szó, amit most 300 millióért bármelyik sörrajongó megvehet.