„Attól, hogy dunai örökpanorámás ingatlanban őrlöm a búzát, egyetlen fillérrel sem fogom tudni drágábban eladni a lisztet.” – mondta egyszer egy budapesti malom ex-tulajdonosa, amikor arról kérdezték, miért adta el a több mint száz éves épületét.

Az egykori agglomerációs vagy városszéli ipari ingatlanokat mára körbenőtte Budapest és a telekáruk úgy fölment, hogy ma bármi mást (értsd: lakóingatlan, irodaház, kereskedelem stb.) kifizetődőbb ott csinálni az ipari termelésnél.

Arról nem is beszélve, hogy nem csak nem adható el drágábban a példában szereplő liszt, de az előállítása is többe kerül egy évszázados technológiához épült gyárban, mint egy – valószínűleg összehasonlíthatatlanul rondább, de – korszerű, takarékosan működtethető, jó logisztikai adottságú telephelyen.