Hundertwasser-ház a szomszédos épületekkel (fotó: Urbanista blog)
Hundertwassert (1928-2000) könnyű leszólni, mint bármit, ami népszerű az emberek körében. Megosztó, hiszen az építészek, művészetkritikusok - és bizonyára mások - jelentős részét idegesíti, bosszantja, miközben bécsi múzeumában sorban állnak a turisták, épületei körül mindig találni olyanokat, akik éppen fényképeznek (mondjatok egy magyar építészt vagy művészt, akinek saját múzeuma van, és azt rendszeresen látogatják).
Pedig Hundertwasser nem is volt építész!
A bécsi képzőművészeti akadémiát látogatta (három hónapig) és a párizsi École des Beaux Arts diákja volt (egyetlen napig) . Bécsben egyetlen épületet sem tervezett, csak - mint művész - újradizájnolta őket.
A Hundertwasser-ház a Kegelgasse régi épületeinek gyűrűjében
Életművének jelentős része festményekből, alkalmazott művészeti alkotásokból áll. Bár számos épületet redizájnolt, s emiatt tartják sokan építésznek, mégis az építészettel kapcsolatos elméletei csak viszonylag későn, 1980 után öltöttek testet.
Nemrég olvastam egy könyvet a giccsről melyben kitértek Hunderwasser művészetére is, azzal a bizonytalannak tűnő konzekvenciával, hogy róla az utókor mond majd ítéletet. Megítélése tehát korántsem egységes, de inkább a bizonytalan kategóriába tartozik.
Barátokkal a napokban egynapos kirándulást tettünk, hogy végiglátogassuk a hundertwasseri Bécset (egyébként életemben talán másodszor, vagy harmadszor jártam az osztrák fővárosban, szóval nem vagyok laza külföldre utazó). Ebből mutatok nektek néhány érdekességet.
Bécsben négy épített emléke van Hundertwassernek: a Hundertwasser-ház , ami egy önkormányzati lakóépület, a Kunst Haus Wien, amiben a Hundertwasser Múzeum található, a távfűtő művek szemétégetője (amit épp ottjártunkkor korszerűsítettek), és az MS Vindobona nevű sétahajó, valamint a múzeum előtti hajóállomás bejárata.
A Hundertwasser-ház
A kétlépcsőházas társasház "banános" bejárata
A Hundertwasser-ház (3. kerület, Kegelgasse 36-38.*) 1985-re épült fel. Tervezői Josef Krawina és Peter Pelikan voltak, a "külcsínt" adta hozzá Hundertwasser - ez az egyetlen olyan épület Bécsben, melynek már tervezésében aktívan részt vett.
A ház nem látogatható, vagyis csak kívülről lehet szemügyre venni, ki is van írva, hogy az ott lakók nem szeretik, ha a turisták vaktában felcsengetnek hozzájuk. Érdekes, hogy a környékről nem sokat lehet tudni a turisztikai oldalak fényképei alapján. A Kegelgasse kicsit olyan, mint Budapesten az Erzsébetváros Csikágó részének valamelyik utcája. Régi építésű, nem is túl különleges lakóépületek sorjáznak az utcában, mígnem egy kanyar után hirtelen felbukkan a környezetétől teljesen elütő Hundertwasser-ház.
Az emeleten egy kívülről megközelíthető teraszos kávézó-cukrászda, szemben étterem és több Hundertwasser-csecsebecse boltocska található. Az egyik fenti képen látszik, ahogy előbukkan az utca kanyarulatából a csicsás épület, a lenti képen pedig az alsó, nagyobb ablak barnára festett környezetét érdemes nézni: pont olyan stílusú, mint az utca többi háza - régi, századfordulós dizájn, kőarc az ablak fölött.
A házban/házon a Hundertwasser-féle organikus építészet jegyében 250 fa és bokor található
Az alsó (nagy) ablak és környezete rímel a környék lakóházaira
Hundertwasser Múzeum
A Kunst Haus Wien - Hundertwasser Múzeum (3. kerület, Untere Weissgerberstrasse 13. *) egy 1892-ben épített, bútorgyári épület volt, amit 1989 és 1991-között alakítottak át - egyébként az ingatlant maga a mester vásárolta meg, az ő tulajdona volt.
Kiállítás csak néhány szinten található: a második és a harmadik mutatja a hundertwasseri életművet, a negyediken mindig más tárlat látható. Az alkotások között számos növény is található, az egyik kompozícióban egy kis fácska növöget kifelé az ablakon keresztül, így nem valószínű, hogy a kiállítás valaha is elköltözik.
Az egészet furcsa félhomály uralja - a rendezők szerint így jobban kidomborodnak a harsány színek, sőt, tulajdonképpen ezek adják fényt. A látogatók szerint (értsd: szerintünk) azonban egy csomó kép részletei kivehetetlenné válnak a sajátos bevilágítási koncepció miatt.
Itt olvasható a mester számos jelmondata közül az egyik: "Az egyenes Isten nélkül való" - és valóban, ennek tökéletesen megfelelnek az általa megálmodott épülethomlokzatok.
A Kunst Haus épülete bal oldalon még az átalakítás előtt Thonet Bútorgyárként, jobb oldalon a múzeum kávéházával az udvaron (bal oldali kép: Kunst Haus Wien, jobb oldali: Urbanista blog 2014)
A múzeum minden négyzetcentiméterét igyekeztek hundertwasseresre alakítani, így például a földszinti slozit is, ami tényleg kihagyhatatlan akár van bent dolga az embernek, akár nincs.
A kiállítás egyik hangsúlyos benyomása, hogy a mester igen-igen tudatosan építgette az imidzsét, több fénykép mutatja még ismeretlen, csóró fiatal művészként különböző pózokban, ami arra utal, hogy már akkor dokumentálni akarta az életét, amikor rajta kívül még senki nem gondolta, hogy egyszer még múzeuma lesz.
Később a képeinek dokumentációját, jelzéseit, aláírásának variációit formálgatta, hogy egyszer majd összeálljanak Egyetlen Nagy Egésszé.
A bécsi távfűtő művek szemétégetője
A szemétégető oldalról - épp jön egy kukásautó
A távfűtő művek szemétégetője (9. kerület, Spittelauer Lände 45. *) nem az egyetlen indusztriális műve, hiszen készített benzinkút-, textilgyár- de vasútállomás-dizájnt is. A szemétégető szintén előbb épült fel, mint ahogy a százvízházas dizájn felkerült rá: már az 1970-es években működött, többször korszerűsítették, de csak 1992-ben vált kívülről olyanná, mint amilyennek most ismerjük.
Egyébként első körben elutasította a felkérést, hiszen a szemétégetők nem tartoznak a környezetbarát intézmények közé, de meggyőzték, hogy az égetés során a korszerűsítésnek köszönhetően semmilyen káros anyag nem szabadul fel, a szemét fogy, a távfűtés pedig barátságosabb fűtési mód, mint a fa, a szén vagy a gáz.
Nehéz eligazodni az házakat dokumentáló leírásokban, mert Hundertwasser életművének publikálói rendszeresen úgy tesznek, mintha egy épület története csak azon a napon kezdődött volna, mikor a mester hozzányúlt. Szóval ha jól értettem a leírást, előbb az irodaházra, majd később a szemétégetőre került a dizájn, melynek a zömét a külső fém burkolatra erősített mozaikok jelentik - meg persze a napot szimbolizáló hatalmas aranygömb a kéményen.
A szemétégető irodaháza
A szemétégető - ami egy pályaudvar mellett, lakott környezetben található, kb. mintha a mi Nyugati pályaudvarunk mellé húzták volna fel - épp ottjártunkkor esett át a sokadik korszerűsítésen. A belső, műszaki átalakításokon kívül a Hundertwasser-dizájnt is felújítják rajta - rá is fér.
A számtalan színes mozaik és a fal tisztításán kívül az irodaházra is felkerül majd néhány eddig nem látott elem, vélhetően az eredeti tervből elspórolt, a mostani felújítás apropóján legyártott díszekről van szó.
MS Vindobona sétahajó
A Hundertwasser Múzeumnál lévő hajóállomás bejárata
A legkevésbé látványos talán az MS Vindobona nevű sétahajó (3. kerület, Weißgerberlände # Hetzgasse). A Vindobona Bécs római kori neve volt, kb. olyan, mint a mi Aquincumunk. Az 1979-ben gyártott hajót 1995-ben Hundertwasser instrukciói alapján itt-ott bekenték rózsaszínre, és néhány, más munkáiból ismert, napot jelképező aranyszínű gömböt aggattak rá.
Mikor ott jártunk, épp nem volt a hajóállomáson, és nem is nagyon éreztünk késztetést a fénykép alapján, hogy bevárjuk, míg megérkezik, így csak a lenti, a hajótársaság honlapjáról származó fényképet tudom mellékelni. A fenti képen pedig a múzeummal cirka szemben lévő hajóállomás bejárata látszik, az is hundertwasseres.
Hundertwasser-díszítésű hajó (fotó: DDSG Blue Danube)
Hundertwassernek Budapesthez is majdnem köze lett: a '90-es évek közepén Demszky Gábor nagyon ambicionálta, hogy Budapest Főváros Levéltára új épülete Hundertwasser kézjegyét is magán viselje. Az épületet nem Hundertwasser tervezte, hanem a Buváti mérnökeként Péterfia Borbála. Az osztrák művész feladata a még el sem készült épület redizájnolása lett volna Péterfia tervei alapján.
Végül dugába dőlt az ügy, egyfelől az állam és a főváros közös projektjeként zajló építkezésbe az állam akkoriban nem adott pénzt, másfelől Péterfia Borbála is tiltakozott terve átrajzolása miatt - tulajdonképpen joggal, hiszen a szerzői jogok őt illették. Aztán a huzavonának Hundertwasser halála vetett véget.
Egyébként a Péterfia-épület sem készült el soha, a Vizafogóra tervezett levéltár Angyalföldön épült fel 2004-ben a Teve utcában - Koris János és Németh Tamás építészek tervei alapján.
Hundertwasser lexikonborítója: szétvágták a képet, és ezekbe kötötték a lexikon köteteit (fotó: Hundertwasser Múzeum)
A néhol kiérződő, szkeptikus hangvétel ellenére én kedvelem Hundertwassert - elsősorban persze azokat az épületeket, amikhez hozzányúlt. Nem akarom azt a közhelyet elsütni, hogy milyen sokoldalú művész volt, hiszen bizonyos ismertség elérése után minden alkotót egyre több megbízás ér utol, melyeknek tehetségétől függően igyekszik eleget tenni, de kétségtelenül igen sokszínű életműről van szó.
Megtervezte például Ausztrália, Új-Zéland és Izrael zászlóit, mindegyikhez oldalakon keresztül sorjázó magyarázatot fűzve a szimbólumrendszerről, koncepcióról (amúgy egyikből sem lett hivatalos lobogó). Tervezett többkötetes lexikon-díszborítót, amiket ha levennénk a kötetekről és összeillesztenénk, egyetlen hatalmas kép lenne belőle (a Brockhaus enciklopédia díszkiadása potom másfélmillió forintért megvehető). Megtervezte az osztrák autórendszámokat (nem valósult meg), de bélyegeket szőtteseket, vécét(!), műbogarakat, gyerekjátékokat és számos más apróságot.
Amiért még szerethetőnek tartom őt, az az, amivel saját magához, és általában építészethez tudta vonzani az embereket. Nem kell költséges közvéleménykutatás ahhoz, hogy tudjuk: a többség igenis lakna egy Hundertwasser dizájnolta lakóházban, vagy nem venné rossz néven, ha ablaka egy ilyen épületre nézne. Kevés művész és építész mondhatja el magáról ugyanezt...
* A címeket azért írtam ide, mert mikor a programot összeállítottuk rengeteg leírást találtunk, de a pontos címeket úgy kellett levadászni a netről.