Rákospalota-Újpest (akkor még Palota-Újpest) vasútállomás 1899-ben. Persze, hogy mindig is Palotán volt!
Ha igaz (és ha közreműködtök tippekkel, lásd legalul a felhívást), egy ritkán jelentkező sorozat indul az Urbanista blogon, melyben a kerületek, városrészek, illetve a város különös határait mutatjuk be. Lehet, nem mindenkit hoz majd lázba, hogy Kőbánya és Rákoskeresztúr határa hol húzódik, vagy hogy melyik kerületé a Rákospalota-Újpest vasútállomás, de én bevallom némelyik kerülethatárt érdekesnek találtam, gondoltam megér néhány posztot a téma.
A kerületek határairól van egy többé-kevésbé pontos leírás a a Budapest főváros közigazgatási területéről és kerületi beosztásáról szóló törvényben. Azért csak többé-kevésbé pontos, mert például ilyenek szerepelnek benne, hogyaszongya: "Rákospalota régi határvonalán többször irányt változtatva az újpesti határig" - ami ugye minden, csak nem precíz, különösen, hogy a két település határa - még mikor nem tartoztak Budapesthez - cirka száz évig állandó változásban volt, logikus visszakérdezés tehát, hogy "régi, régi, de milyen régi?".
Vagy a másik kedvencem: (a határ) "többszöri töréssel a Ferihegyi repülőtér területén halad". Ez a megfogalmazás a rendszerváltást követően pár évnyi pereskedésre adott okot az érintett két kerület (XVII. és XVIII.) között - nyilvánvalóan a helyi adóbevételek arányosítása állt a háttérben. Van egy mai térkép is, amit én is használni szoktam, a szépnevű Fővárosi Szabályozási Keretterv weboldalán: viszonylag pontos, bár a vonal néha túl vastag a határ precíz meghatározásához. És persze a korábban már szóbakerült Utcanévlexikonban is van egy határleírás, ami kiegészül azzal is (és ebben alighanem egyedülálló), hogy nem csak a kerületek, hanem az azokat alkotó városrészek határait is tartalmazza.
Az első határrész, amit körüljárunk, a címben is említett Rákospalota-Újpest vasútállomás. Ennek pontos címe is van: Szilágyi utca 9. Valamiért nem csak a közvélekedés, de a hivatalok is úgy tartják, hogy az állomás a IV. kerület, vagyis Újpest területén fekszik, pedig nem: a Szilágyi utcának ez az oldala a XV. kerületé. Nincs itt ugyan sok minden, néhány kocsma, építőanyag-kereskedés, kis bolt, tehát lakóház egy se, talán ezért nem is tulajdonítanak túl nagy jelentőséget annak, hogy az utcaszakasz hova is tartozik.
Leveleztem néhány hivatallal erről, és bár a IV. kerületi Polgármesteri Hivatal megerősítette, hogy az utcának ez a szakasza a XV. kerületé (a XV. kerületi hivatal pedig többéves szokásához tartva magát nem válaszolt), a Magyar Postát nem sikerült meggyőzni, az irányítószám-jegyzékben nem szerepel a Szilágyi utca páratlan oldalára 115-tel kezdődő irányítószám. A MÁV honlapján ennek megfelelően talán Budapesten az egyetlen olyan cím látszik, ahol az irányítószám és a kerületszám eltér: 1041 Budapest, XV. Szilágyi utca 9. szerepel az állomás címeként.
Itt aztán van minden: a fénykép bal oldalán egy Palotai határkő áll a Rákospalotai körvasút sor XIV. kerületi (zuglói) oldalán. Az utca túloldalán álló házak pedig véletlenül sem Rákospalotán vannak, hanem Pestújhelyen.
Érdekes egyébként, hogy sokan úgy képzelik, a vasút által elválasztott kerületek határa általában a sínek középvonalában húzódik. Nem állítom, hogy néhol nincs így, de a leggyakrabban valamelyik, a sínpálya mentén fekvő, azzal párhuzamosan futó utca képzi a kerülethatárt oly módon, hogy az utca egyik oldala az egyik, a másik oldala a másik kerülethez tartozik, vagyis a vasúti pálya gyakoribb, hogy csak egy kerületé.
Így van ez a fenti példában említett Szilágyi utcában is, de nem végig: a Fóti út-Pozsony utca vonalától északra a határvonal valóban rácsúszik a sínekre (lehet, hogy csak legenda, de én úgy emlékszem, hogy a 14-es villamos vonala a megépítésekor a XV. kerületben futott, ma azonban már egyértelműen Újpest, illetve Káposztásmegyer területén találhatók a sínek - lehetséges, hogy egy apróbb rendszerváltás utáni határmódosítás történt).
A vasútvonal menti kerülethatárok egyik markáns példája a Tatai út, amit első hallásra mindenki a XIII. kerülethez sorolna, ám ez csak az út egyik oldalára igaz: ahol a Vasúttörténeti Park fekszik, az már Zugló, vagyis XIV. kerület. Szintén ez a helyzet a Rákospalotai körvasút sorral, amit mindenki a XV. kerület részeként tart számon, de itt is csak az egyik oldalra igaz ez - az is tény ugyanakkor, hogy a sor másik oldalán a vasúti töltésen és szegény palotai határköveken kívül ma már semmilyen épület nincs.
Az ilyen furcsaságoknak mikor van jelentőségük?
Mikor kezdeményezni szerettem volna, hogy a régi palotai határkövek közül (amiket valójában Pest városa helyezett ki, tehát legalább annyira pestiek is) legalább néhány kapjon helyi védettséget, nem tudtam elindítani a közigazgatási procedúrát a XV. kerületben, merthogy a kövek a XIV. kerülethez tartoznak. Zuglóban azonban olyan a helyi védettségről szóló rendelet, hogy gyakorlatilag kizárja, hogy magánszemély kezdeményezze a védettségi eljárást, így aztán maradt minden a régiben, a kövek sajnos jogilag "védtelenek" maradtak.
Olyan képet, amin mindkét utcatábla látszik, nem tudtam készíteni, de az elsőbbségadás kötelező tábla jelzi a határutca végét. Ami attól balra van (a Retro ABC oldala) az a XVI. Körvasút sor, ami jobb kézre esik, a nagy fák által kitakart vöröses épülettel, az a XIV. Vazul utca.
Az első posztot egy egész különleges határral zárom: a XIV. és a XVI. kerület (Alsórákos és Rákosszentmihály) határán van egy jelentéktelen utca, amibe egyszerre két utcát tuszkolt bele a történelem. Az utcának ugyanis nem egyszerűen páros és páratlan oldala van, hanem az egyik oldalon a XIV. kerületi Vazul utca található, de ha átmégy a túloldalra, akkor a XVI. kerületi Körvasút soron találod magad. Nem mellesleg itt is van egy határkő nagyon elbújva, a Vazul utca 2. számú ház bejáratát őrzi több mint másfél évszázada.
Hogy miért és mikor alakult ki így ez a határ, nem tudom. Az utcában található épületek kora alapján a rákosszentmihályi rész jóval előbb benépesült, mint a mai zuglói, vagyis alsórákosi. Gyanúm szerint - bár a városhatár mindig is erre kanyargott -, a fura kerülethatár valamikor az 1950-es '60-as években alakulhatott ki így (a Vazul nevet 1966-ban kapta az utcácska, de korábban számozott utcaneve volt, ami a '60-as évek elejét idézi).
Ha tudsz olyan budapesti kerület- vagy városrészhatárról, ami érdeklődésre tarthat számot különös, vagy kevésbé közismert vonalvezetése, kialakulásának története vagy környezete miatt, és megírod a palotabarat@gmail.com címre, vagy ide kommentben, megköszönöm és igyekszem utánajárni. Úgyszintén várom a helyi legendákat (akár igazak, akár nem), közismert tévedéseket is, melyek budapesti határral kapcsolatosak.