Egy ausztrál házaspár, Karina és Craig Waters tavaly döntötték el, hogy álmaik házát Franciaországban vásárolják meg. Házkutató kirándulásukon már teljesen belefáradtak a kínálatba, de a többnyire túlméretezett úszómedencés, modern villák közül egyik se nyerte el a tetszésüket. Nyolcszáz kilométer autózást követően azonban rátaláltak az álomkastélyukra. Egy kis dél-franciaországi falun áthaladva megpillantották a Chateau de Gudanes kastélyt és azonnal érezték, hogy nincs értelme tovább keresgélniük, de hát gondolom ezt az "Őt Akarom!"-érzést nem kell túlmagyarázni az olvasóknak, hisz nyilván mindannyian így voltatok vele, amikor megpillantottátok álmaitok 94 szobás, 1022 négyzetméteres dél-franciaországi kastélyát, és azt azonnal lefoglalóztátok.
"Mindazt, amit addig tudtunk a kastély történelméről, a Wikipedián olvastuk el." – meséli Katrina: "Azt hittük, hogy a Chateau de Gudanes kastélyt 1740-ben építették, ám amikor alaposabb kutatásba fogtunk, kiderült, hogy olyan középkori tornyokat, átfestett gerendákat és mennyezetet rejt, ami arra utal, hogy az épület valójában már a XIII. századi vallásháborúk idején is állt."
A kastély végleges arculata kora egyik vezető francia építészének, Ange-Jacques Gabrielnek (1698-1782) köszönhető, aki olyan épületeket tervezett, mint a Place de la Concorde, a Hotel Crillon és a számunkra kevésbé kedves Kis-Trianon kastély.
"Egy pillanatra elszomorodtunk, amikor először megláttuk a teljesen elhagyatott és elhanyagolt épületet. Azonban a valamikori pompás és elegáns részletek azonnal felsejlettek." – írja Karina a kastély felújításának szentelt blogjában.
Az újdonsült tulajdonosnő első etapként a kastély egy szobájában egy kis kávézót szeretne berendezni a jövő év végégig, éppen a versailles-i Kis Trianon kastély stílusában, mint az a lenti képen is látható.
Azonban akad még bőven tennivaló. Karina elszántan fáradozik azon, hogy lehetőleg mindent az eredeti állapotnak megfelelően állítsanak helyre és két év múlva, 2016-ban esküvői helyszínként, illetve egyéb rendezvényekre is ki tudja adni kastélyukat.
"Gyakran szörnyen nézek ki: törött körmökkel, poros ruhában és kócos hajjal…de mindig ott kell, hogy legyek, hogy megmentsem, amit csak lehet. A kacatok közt találtam már régi üveget, festményekkel díszített gerendákat, porcelánt, illusztrált fapadlót. Régi, színezett gerendákat még a tűzre vetéstől is sikerült megmentenem. Szeretem a régi kőlapokat és az sem zavar, ha repedtek. A spanyol munkások a kacatot válogatás nélkül dobálják ki, én pedig amit még felhasználhatónak tartok, visszaviszem."
Karina állandóan az épületben van. Beköltözött a kastély egyik cselédszobájába, tesz-vesz és írja a blogját. Már egy álomesküvőt is tartottak a kastély kertjében és természetesen arról is beszámolt.
Az ausztrál házaspár nyilván nem szegény, de nem kell feltétlenül multimilliomosnak lenniük ahhoz, hogy belevágtak ebbe a vállalkozásba. (Sőt még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy teljesen átlagos anyagi helyzetű középosztálybéliek, akiknek az üzleti tervében egy bank látott annyi fantáziát, hogy meghitelezte a költségek túlnyomó részét.) Franciaországi kastély akár egy londoni két hálószobás lakás árából is megvásárolható, de való igaz, hogy a szakszerű felújítása, karbantartása és fenntartása nem olcsó mulatság, és emellett rendkívül munkaigényes.
A kastély Kafka korában
Château-Verdun, a közeli falu
Karina Waters
A képek forrása és további részletek Karina blogján, a chateaugudanes.com-on.
