Budapest legklasszabb neoromán épületénél elhatároztam, hogy egy rövid sorozatban végigvesszük Budapest legszebb, legérdekesebb kilátóit. A mai posztban szereplő kilátó nincs sem zord hegycsúcson, sem sűrű erdő közepén, sőt a kilátás sem annyira szuper belőle - viszont egészen egyedülálló alkotás. Van olyan ugyanis, hogy egy építmény funkciója megváltozik, meg olyan is, hogy arrébb teszik egy kicsit, de a Széchenyi-hegy csúcsán álló kilátó egészen egyedülálló ötvözete a kettőnek. Eredetileg ugyanis díszkút volt Pesten, a Városligetben.

A dolog úgy kezdődött, hogy Zsigmondy Vilmos majdnem tíz év munka után, 1877-ben hévizet talált 970 méter mélyen a mai Andrássy út Liget felőli végénél. Az akkoriban "fúrháznak" nevezett épület biztosan nagyon funkcionális volt, de egy ilyen ipari létesítménynek nem nagyon volt semmi keresnivalója, az akkor már formálódó sugárút végén. Így nézett ki:

Forrás: helyiturista.blogspot.hu 

Úgyhogy terveztettek egy szép kútházat. A befutó Ybl Miklós Gloriettje lett. Íme a látványterve...

Forrás: helyiturista.blogspot.hu 

... és az 1884-ben megvalósult építmény.

Forrás: helyiturista.blogspot.hu 

A hosszú távú tervezés akkor sem volt fővárosunk erőssége, ugyanis alig néhány évvel később már útban volt a mai Hősök terére tervezett Ezredéves emlékműnek, úgyhogy 1898-ben áttelepítették az egészet a Széchenyi-hegyre. Helyét ma egy emléktábla őrzi:

Fotó: www.kozterkep.hu 

Na de lássuk mi lett a Gloriett sorsa, miután kilátóvá alakult. Egy hangulatos kirándulócélpont, a Széchenyi-emlékhely tetejére került, az alábbi képen látszik a bal felső sarokban.

Forrás: kozterkep.hu 

A kép közepén pedig Stróbl Alajos alkotása díszlik:

Forrás: kozterkep.hu 

Sajnos a szobor ma már nincs meg. Először 1900-ban lopták el, de akkor még előkerült: 1901-ben Bécsben találták meg. Másodszor 1995-ben tűnt el, sajnos azóta sem akadtak a nyomára. 

Épp egy esztendővel ezelőtt, március közepi gyönyörű tavaszi napon jártam be a BUPAP Szellemek a Svábhegyen című túráját, mely nem csak a különös, pontatlan napórát, egy korántsem budapestinek tűnő sváb parasztházat és a Jókai-kert téltemetőit érintette, de ezt a nevezetes pontot is. Így nézett ki akkor a fenti pihenőhely a szobor hűlt helyével:

Persze ha nem tudjuk a szomorú előzményeket, akkor nagyon kis vidám, hangulatos pihenőhely ez, főleg a völgy felől megközelítve. Ha elhagyjuk a szobor hűlt helyét és megkerüljük a kőfalat...

... és elhaladunk egy szép faragott emlékpad mellett, mely még 1860-ból származik...

... akkor odaérünk az egykori Gloriett lábához:

Az ellopott Széchenyi-szobor helyett egy újat állítottak 2003-ban. Igaz nem olyan jól sikerült, mint az eredeti volt, de reméljük tovább marad a helyén. Mindenesetre jobban szem előtt van, mint a régi, az emlékhely túloldalán. 

A Gloriett viszont ugyanolyan jól néz ki, mint 130 éve, a nemzeti lobogó is ott leng a tetején, ahogy az a látványterven szerepelt egykor.

Igaz firka az akad rajta bőven, jól bizonyítva, hogy "ezek a mai fiatalok" már régen is ugyanolyanok voltak, mint ma:

Kilátóként viszont nem igazán állja meg a helyét, a fák jól körbenőtték. Bár azt hiszem ezt senki sem sajnálja, talán ennek az építménynek nem is ez a lényege.

Kár is lenne bántani a fákat - még ha tájidegen fekete fenyők is - ugyanis nekik is köszönhető, hogy bár autók járnak el közvetlenül a kilátó előtt, a védett fekete harkály nem nagyon zavartatta magát ottjártunkkor. Ez is Budapest.

(A helyről amúgy remek összefoglalót találtok a Hegyvidék virtuális sétái közt, melyről már korábban volt szó az Urbanistán. Csak vigyázzatok, mert zenével indul. Még több saját képet meg ebben a galériában nézegethettek.)