Mitől lehet világhírű Budapest? Mondjuk a fürdőitől - szerencsére úgy tűnik, történnek lépések a helyreállításukra. Mondjuk a romkocsmáiról - sajnos úgy tűnik, történnek lépések a tönkretételükre. Pedig mindezeken kívül van egy olyan egyedülálló kincse is, amivel ritkán számolunk mi magunk, fővárosiak is. Ez a Budai-hegység, mely gyertyános-tölgyes erdeivel, szikláival, forrásaival, barlangjaival és csodás panorámájával épp úgy Budapest közigazgatási területén van, mint mondjuk a WestEnd vagy a Hősök tere. Ráadásul nem csak ezért érdekesek ezek a hegycsúcsok itt az Urbanistán.
Hanem mert a hegycsúcsokra épített kilátók közül nem egy építészetileg is igen izgalmas. Akár rögtön a legismertebb: az Erzsébet-, vagy ahogy legtöbben ismerjük, a János-hegyi Kilátó.
Nem túl népszerűek manapság a neostílusok, ám ez szerintem pompás épület. Talán az egyik legklasszabb neoromán Budapesten. Valószínűleg azért, mert funkcionálisan tökéletes, miközben magán hordozza a kötelező stílusjegyeket.
A DNS-szerűen egymásba csavarodó két lépcsőből az egyik felfele, a másik lefele vezet, ami igen praktikus, hiszen egy kilátóban - akár a klasszikus bordélyházakban - kellemetlen, ha az érkező és a távozó vendég összefut a szűk lépcsőn.
Persze nem ennyire egyirányúsított a forgalom: minden szinten, mindkét lépcsőről ki lehet lépni a teraszokra, de akár átmehetünk a másik lépcsőre is.
Ha valaki nem járt még ott, és most ez alapján egy bonyolult rendszert próbál maga elé képzelni, akkor ne erőltesse tovább az agyát: az egymásra pakolt, egyre kisebb hengerekből összeálló épület olyan egyszerű, mintha fakockából építette volna egy gyerek. Éppen ez benne a szép...
Erzsébet királyné emlékére készült (akár csak a már bemutatott E-betű alakú erdőfolt).
1910-ben adták át a nagyközönségnek, és egy csomó leg fűződik hozzá:
- felépítményének alapja az ország egyik legrégebbi vasbetonszerkezete,
- megépültekor a legnagyobb hegyi kilátó volt Európában (ez kissé homályos a Wikipédián, de jó lenne elhinni),
- az első budapesti épület volt, amelyik díszkivilágítást kapott 1926-ban,
- 2010-ben innen készült a világrekord 70 gigapixeles városfotó
- és egyébként is, a János-hegy Budapest legmagasabban fekvő pontja, szóval ez az épület is az!
Szép időben állítólag a Magas-Tátrát is látni belőle. Én ezt láttam:
Mondjuk inkább úgy, hogy akár a Magas-Tátrában is lehettem volna. A kilátót amúgy a XII. kerületi önkormányzat szépen rendbe rakta a 100 éves jubileum előtt - ha már a emblémájának választotta az épületet, mely kissé megviselt állapotban a kilátón is kinn van:
Volt mit csinálni, mert száz év nem múlt el rajta nyomtalanul. Főleg, hogy egy olyan böhöm vörös csillagot pakoltak a tetejére az ötvenes években, ami egyszerűen széttolta a köveit:
Forrás: a kilátó honlapja.
Visszaállították a teraszt is a korabeli utcabútorokkal (a korabeli 1931-et jelent, akkor alakították ki, utólagosan).
Lent klassz tárlókon mutatják be az építés történetét, a földrajzi, építészeti tudnivalókat (ezek egyébként a kilátó honlapján is fenn vannak).
Meglepő volt, hogy egy félreeső helyen, ilyen színvonalas látnivalót hoztak létre, ami ráadásul ingyenesen látogatható és jó pár évvel a felújítás után is jól néz ki - ami azt mutatja, hogy karbantartják. Köszönjük, remélem megőrzik a jó szokásukat!
Még több saját kép az Indafotón, további archív képek és rengeteg infó a kilátó honlapján.