Nem vagyok az a fajta újságíró, akinek három ujja már elcsökevényesedett, mert a sajtótájékoztatós pogácsák felcsipegetésére kettő is elég (csakúgy, mint a sajtóközlemények kopipésztelésére, miként azt el is daloltam egykor).

Ám mivel nehéz időket élünk (ugye a reménybeli bucipénz egy részéről is le kellett mondanom), gondoltam legyőzöm a lustaságom és elfogadok néhány meghívást. Természetesen elveim fenntartása mellett, kizárólag olyan eseményekre, amelyek témájukban szigorúan illeszkednek az Urbanistához. Mondjuk épületben vagy épület közelében rendezik őket...

Elsőnek egy pompásnak ígérkező újságíró-etetésre igazoltam vissza Keszthelyre. Akkor még nem sejtettem, hogy hamarosan az öböl partján fogom talpas pohárból kortyolni a Balaton vizét.

 

Keszthely a világ egyik legjobb helye és ezt nem a potya vacsora hatására mondom. Sokkal inkább azért, mert ide jártam egyetemre pár évet és imádtam. Pedig akkor még/már nem is volt meg az az ékessége, amellyel egyedül büszkélkedhet a tavon: a XIX. századi fürdőszigete.

A fürdősziget 1920 körül - forrás: egykor.hu

A fürdősziget amolyan embermolóként funkcionált egykor, vagyis nagyjából az volt a szerepe, mint a szomszédos földnyelvnek, amely a hajókat szolgálja ki (s mely amúgy szintén az egyik legszebb a maga nemében): eljutni a nyílt vízig, ahol már lehet úszni/hajózni.

Egykor a sűrű balatoni nádasba vágott utat, ma már csak az iszapban gázolástól kímél. Ottjártunkkor ilyen alacsony volt a vízállás (azokat a kacskaringókat a kagylók húzták maguk után, de a figyelmesebbek a hattyúk lábnyomait is kiszúrhatták a fenéken).

Persze az ilyen látványhoz tiszta víz is kell. A Balaton pedig az, meg is kóstoltam. Nem lett volna kötelező, de nyugat-balatoni nemtommilyen szervezet* nagyon szimpatikus elnöke olyan lelkesen kínált, hogy nem szerettem volna cserben hagyni. Amúgy egészen közönséges víz íze van és bár többen ijesztgettek hasmenéssel, kutyabajom nem lett tőle.

Na de vissza a fürdőszigetre. Annak idején abban is szerepe volt, hogy illendően elválasztotta a hölgyeket és az urakat: az egyik csapat az egyik, a másik a másik oldalon lubickolhatott. A lubickolást persze ne úgy képzeljük, mint ahogy az ma zajlik. A városi népek többsége nem tudott úszni - honnan is tudott volna -, úgyhogy ők a sziget oldalán végigvezetett vasrúdba kapaszkodva evickélhettek.

Az eredetileg 1864-ben emelt szigethez 1892-ben építettek egy újabbat, a bejáratához pedig két fatornyot. Ez akkoriban minden komolyabb fürdő mellé dukált. A forma Hévízről lehet ismerős, de ilyen volt egykor Füreden is. Azután a hatvanas években lemezből stilizált formára cserélték őket.

Nekem bevallom, azok is tetszenek, de azért örülök, hogy amikor 2007-ben felújították a lepukkant fürdőszigetet, a XIX. század végi állapotokhoz nyúltak vissza.

A fürdősziget a 60-as évek vége felé - forrás: fortepan.hu

Annál is inkább, mert a szintén ebből a korból származó két legrégebbi Balaton-parti hotellel szerves egységet alkot. Akkoriban nagyon pöröghetett erre az élet. Két évvel a fürdősziget bővítése után - 1894-ben - megnyílt a Hullám Szálló, egy évre rá felépült mellette a Balaton Szálló, és 1897-ben az előbbit két toronyszárnnyal kellett bővíteni, mert akkora volt a forgalom. (A hetvenes években felmerült a lebontása, ám a harcos városvédők ezt szerencsére megakadályozták.)

A Hullám

Csodálatos fekvésük ellenére kissé elhanyagoltak: nehéz őket a mai kor igényeihez igazítani. A Hullám még jobban járt, jelenleg a Danubius csoporté, mely saját vállalati üdülőjeként használja. A Balaton helyzete mostohább - joggal került fel a hg.hu elátkozott szállodákat bemutató listájára. Mint írják:

Az évek óta üres, 1200 négyzetméteres épület 2008-ban került a ZÁÉV Zrt-től a Balaton környékén akkoriban alaposan bevásárló SCD Befektetési Alapkezelő Zrt. egyik cégének tulajdonába, amely eredeti, századfordulós fényében kívánta helyreállítani azt. Alig néhány nap múlva azonban tűz ütött ki a szállóban; az emelet és a tetőszerkezet komoly károkat szenvedett. Ezeket azóta befoltozták, a helyreállítás továbbra is várat magára. Az épület környéke viszont a város beruházásában a közeljövőben megszépülhet.

Épül a park a Hullám és a Balaton előtt

Ó hogy az a fránya tűz mindig ott üt ki, ahol valami műemlék útban van. Mindenesetre a part újraparkosításával és rendezésével, mellette a “felnőtt játszótér” kiépítésével, talán felértékelődik az ingatlan értéke annyira, hogy érdemes legyen megmenteni. Bízom benne, hogy így lesz. Addig is böngésszetek képeket a fürdőszigetről!

Amúgy, nem tudom, hogy vagytok vele, mostanában egyre gyakrabban gondolok arra, hogy vajon az embernek mi szüksége van kisujjra...

*Sajnos zsinórban annyi szervezetnév hangzott el a kiránduláson, hogy nem emlékeztem a pontos címre. Mint megtudtam utólag, a kedves úr Tar László Nyugat-Balatoni Turisztikai Iroda Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója volt. Elnézést az érintettektől, de a Magyar Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség neve egyszerűen leblokkolta az agyamat. Nem először.