Van valami bájos abban, hogy az első nagy, közös, összeborulós, fél Európán átívelő világörökség épp egy erőszakra épülő birodalom katonai létesítménye lehet. Amely ráadásul épp hogy nem az összetartozásról, hanem a szétválasztásról szólt egykor - ugyanis a római birodalom határvédelmi rendszerének, a limesnek a megmaradt elemeiről van szó. Mielőtt nekem támadnátok, gyorsan bevallom, hogy szeretem az antik kultúrát, sőt a hadtörténelmet is, a műemlékekről nem is beszélve. Szerencsére vannak, akik még nálam is jobban rajonganak a témáért, van ugyanis Magyar Limes Szövetség is, mégpedig www.ripapannonica.hu címen, mivel hogy nálunk folyami határa volt a birodalomnak, aminek pedig ripa a neve. Na de persze mindez azért került szóba most, mert valami nincs rendjén a dologgal...
(Illusztrációk a Wikipédiáról)
Egy bloggal odébb már posztoltam tavaly a témáról, hogy a sorukra váró magyar világörökség-helyszínek közül gyakran a politikai üzenet alapján választják ki a nyertest - és hát minek lehetne szebb üzenete, mint egy nagy közös dolognak. Arra meg különösen büszkék lehetünk, hogy a közös világörökség ötlete magyar fejből pattant ki, mégpedig Visy Zsolt pécsi régészprofesszor-egyetemi tanáréból, aki egyben a Limes Szövetség elnöke is. Most lehet, hogy épp politikán is csúszik el a dolog, ráadásul nem is EU-s vagy állami, hanem önkormányzati szinten.
Legalábbis ez derül ki a Műemlékem.hu közelmúltban megjelent írásából. A régészek ugyanis 245 helyszínt vizsgáltak meg, és ebből 171-et tartottak érdemesre a jelölésre.
Azt gondolhatnánk, hogy azok a települések, amelyek területén fennmaradt a római határ bármilyen emléke, örömmel csatlakoztak a programhoz. Pedig Kisoroszi, Tahitótfalu és Dunaföldvár az e tárgyban lefolytatott egyeztetések során közölte: nem kívánnak élni a világörökségi jelölésbe való bekapcsolódás, a majdani világörökségi helyszín cím lehetőségével.
Jankovich-Bésán Dénes régész, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal védési igazgatója szerint:
Kisoroszi és Tahitótfalu esetében, bár fájó lesz a hiány, nem szakad meg a limes, hiszen találhatók objektumok a Duna keleti partján is. Dunaföldvár, az egykori Annamatia azonban pótolhatatlannak tűnik, hiszen Intercisa, vagyis Dunaújváros és Lussonium, vagyis Paks között egy fontos helyszínt, összekötő-szakaszt jelent. Itt ráadásul az egykori limesút egy szakaszát sikerült azonosítani, amelyet a későbbiekben be is lehetne mutatni
Dunaföldvár polgármestere, Keresztes Lajos azonban azt mondja:
A limesút itteni szakasza a felszínen már nem látható, jelenleg szántóföld van a helyén. Az egykori út ráadásul sok jelenlegi parcellán át fut keresztbe, így a mostani tulajdonosok tucatjainak nehezítené meg az életét bármilyen jelzett bemutatása. Eddig a szakemberek nem mondták, hogy a nemleges döntésük a jelölés sikerét veszélyeztetné. A tárgyalásokon azt hangsúlyozták, hogy ezzel csak a település veszít, mert egy jó, jelentős bevétellel kecsegtető kezdeményezésből fogunk kimaradni
Volt már egy lakossági fórum, ahol 22:13 arányban (vagyis 22-en!) leszavazták a világörökséghez csatlakozást, ezért a polgármester úgy véli „egy demokratikus döntést nem volt jogom megkérdőjelezni. Természetesen a későbbiekben a gazdák, földtulajdonosok véleménye változhat, ám mivel korábban nem hangzott el, hogy pótolhatatlan a két dunaföldvári római kori emlék, így nyugodt a lelkiismeretem.”
A Danube Limes – UNESCO World Heritage projekt előkészítő szakasza 2011. szeptember 30-án zárul le. A műemlékem.hu információja szerint a lehető leghamarabb, valószínűleg 2013-ban nyújtja majd be Magyarország a pályázatot. Fejérdy Tamás szerint
A Bizottság az ICOMOS testületi állásfoglalással jóváhagyott javaslata alapján dönt, és sajnos vannak kétségeim, hogy a dunaföldvári limesút nélkül teljesnek tartják-e majd a pályázatot” - osztotta meg a kétségeit .
Via: Építészfórum.