Miként Pösti jelezte egy kommentben, gördeszkapálya épül az Erzsébet téren, a buszpályaudvar - pardon, 2003-ban átkeresztelt és azóta is üresen árválkodó Design Terminál - mellett. Persze ma is majdnem ugyanitt gördeszkázik mindenki a Gödör felőli oldalon (ahol laikus szemmel nézve is teljesen olyan térizék, installációk vagy mik vannak, amelyek, szinte csábítanak a ráhajtásra), ám ha tényleg jól sikerül a fejlesztés, akkor lehet hogy átköltöznek az Új főutca felőli terepre.

Volt tegnap Tóta W.-nek egy remek posztja arról, hogy hova lehet vinni egy nagy vas dögök iránt vonzódó fiúgyereket Budapesten, meg hogy miért rossz a Hadtörténeti Múzeum és miért jó a Vasúttörténeti Park. Nekem pedig beugrott róla valamit. Igaz, egy lóvontatású locsolókocsi, meg egy százéves utcaseprőgép egyáltalán nem veszi fel a versenyt egy tömegpusztító fegyverrel, sőt egy komolyabb karddal sem, de tény, hogy van egy remek kis köztisztasági kiállítás, néhány klassz géppel, amit nagyjából senki sem ismer. A célközönség sem annyira a kiskölykök, mint a inkább a megszállott autótörténészek és Budapest-függő bloggerek, de nekik pompás hely.

A fenti képet retekblog küldte be a budapesti városbloggerek levlistájára. A különös kompozíció nem Photoshopon készült, hanem az Eucharisztikus Világkongresszuson 1938-ban (ahol, mint azt a heti betonos Smiló Dávid éles szeme kiszúrta, az oltár a római Szent Péter Bazilikában található mása). Ami igazán érdekes, az a lelőhelye.

Néhány napja az Állatkertben jártam és megdöbbenve tapasztaltam, hogy az utolsó simításokat végzik* a Kós-Zrumeczky féle Zsiráf- és zebra-, valamint a Bölény- és bivalyházon. Egyfelől marhára nem kellett volna meglepődnöm, hiszen féléve írtam, hogy a bontás/építés "a tervek szerint még az év első felében befejeződik", de sajnos nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valami ennyire gyorsan és (szinte) határidőre elkészül. Ráadásul nagyon pöpecül néznek ki, hiszen eddig csak fekete-fehérben ismerhettem a két épületet, most meg tessék, itt vannak színesben. 

A lebontott Bölényházért persze továbbra is sír a szívem, de most hogy látom a régi/újat, egyre kevésbé. Fotók és ismertető alant.

Amint az már megjelent az Urbanistán, jövőre startol a közbringarendszer Budapesten és épp most keresik a nevét. Összesen 3727 javaslat érkezett.  A zsűri - a sajtóközleményt idézve -hosszas fejtörést követően ezek közül választotta ki azt az ötöt, amelyekre mostantól szeptember 15-én éjfélig bárki szavazhat. Íme a lista:

 „Attól, hogy dunai örökpanorámás ingatlanban őrlöm a búzát, egyetlen fillérrel sem fogom tudni drágábban eladni a lisztet.” – mondta egyszer egy budapesti malom ex-tulajdonosa, amikor arról kérdezték, miért adta el a több mint száz éves épületét.

Az egykori agglomerációs vagy városszéli ipari ingatlanokat mára körbenőtte Budapest és a telekáruk úgy fölment, hogy ma bármi mást (értsd: lakóingatlan, irodaház, kereskedelem stb.) kifizetődőbb ott csinálni az ipari termelésnél.

Arról nem is beszélve, hogy nem csak nem adható el drágábban a példában szereplő liszt, de az előállítása is többe kerül egy évszázados technológiához épült gyárban, mint egy – valószínűleg összehasonlíthatatlanul rondább, de – korszerű, takarékosan működtethető, jó logisztikai adottságú telephelyen.

Abban, hogy egy idén júniusban alakult, ötvenmilliós cég tízmilliárdos beruházással szeretné felépíteni Bonyhádon a világ egyik legnagyobb tengervíz alatti szállodáját, már önmagában több poén van, mint Sas József teljes életművében. De ne ítéljünk elhamarkodottan, egyrészt mert egy nap talán még büszkék leszünk rá, másrészt meg nézzük meg előtte a projekt honlapját, ahol már a látványtervek is megtekinthetők.

Íme egy kis ingatlanoslecsó-különkiadás: