A Fővárosi Közgyűlés mai ülésén nem támogatta Somfai Ágnes LMP frakcióvezető-helyettes határozati javaslatának napirendre vételét, mellyel a képviselők újra fővárosi védelem alá helyezhették volna a Fischer házat, a belvárosban, világörökségi területen lebontani kívánt épületek egyikét. Ezzel megakadályozható lett volna az európai viszonylatban egyedülálló értéket képviselő jellegzetes budapesti városkép pusztítása, és helyükre egy plázakomplexum felépítése.
áll az LMP friss közleményében. Egy másikban pedig az, hogy:
Csipak Péter vállalkozása valószínűleg az ünnepek előtti utolsó munkanapon szeretné megkapni a bontási engedélyt. Ez okos taktikai húzás lehet a részükről, hiszen karácsony és újév között az emberek a szeretteikkel törődnek, pihennek, ezért kevéssé valószínű, hogy az utcára vonulnának tiltakozni, és a sajtó is az ünnepekkel van elfoglalva. Már csak azért sem légből kapott ez az feltételezés, mert az elvi építési engedély megszerzését is az augusztus 20-i nemzeti ünnepünkre időzítette az egykori parkolási-cég vezető és ingatlanvállalkozó cége.
Na igen, ezek is randa dolgok. Ám nekem a legnagyobb bajom az egésszel, hogy le merem fogadni, valamilyen kompromisszumos megoldás születik itt is, ami a tapasztalataim szerint a legrosszabb a városfejlesztési kérdésekben. A szívemnek valóban kedvesebb lett volna, ha csak a "dagadt prostit" bontják le vagy pofozzák át, aztán a meglevő épületeket valamilyen módon egybe nyitva, áthidalva, láncrafűzve kitalálnak valami jópofát.
De!
Ha már ez nem lehet, akkor tényleg inkább jöjjön a léghajó, mert az a legszörnyűbb, amikor addig egyezkedünk, alkudozunk, engedünk, amíg a végén a bontás meglesz, de a végeredmény egy sivár unalmas irodaház lesz - ami ugyan senkinek nem tetszik, de azért kicsit mindenki engedett - hurrá!
Van egy olyan érzésem amúgy, hogy talán az egész Belváros új főutcája projekt ennek a fejlesztésnek a megágyazása, körítése volt, és talán az sem kizárt, hogy soha nem is akarták megépíteni a merész léghajós tervet, az pusztán egy beetetés volt, amiből azután lehetett engedni. Na de félre a rossz indulatú feltételezésekkel!
Nem tudom mi lesz. Én kérem kompromisszumkész vagyok: minden megoldás érdekel, csak a kompromisszumos nem!