Van egy David Levine nevű csóka, aki régi turisztikai brosúrákat gyűjt travelbrochuregraphics.com nevű oldalán, és gazdag gyűjteményében a 30-as évek Budapestjéről is akad néhány darab. Nagyon megörültem neki, mert a két világháború közti városmarketinget igen szeretem, legyen szó egy Margitszigetre csábító kiadványról, egy Budapestről szóló 1936-os svéd, vagy egy 1938-as amerikai úti filmről. Lássunk hát néhány borítót!

A legizgalmasabb talán a fenti. Már a szlogen is elég ütős ("Budapest - The World's Greatest Health Resort"), de tele van furcsaságokkal. Ott van például a Szent Imre Fürdő, mely abban az időben a Rácot jelentette. Kicsit lejjebb az Erzsébet Sósfürdő látszik, ahova később a Tétényi úti Kórház épült, amelyet a változatosság kedvéért most hívnak Szent Imrének. A piros csillaggal jelölt közfürdőt is hiába keresnénk ma már a Belvárosban.

A gyógyfürdők akkor is központi szerepet játszottak a városmarketingben, több kiadvány is utal erre:

A Gellért Fürdő reklámján látható Budapest-címer különösen érdekes. Pont abból az időből származik, amikor a címerpajzs aljára egy kis zöld csücsök került, hogy harmonizáljon az akkoriban épp piros-sárga-zöldre váltott városzászlóval (ez tűnik fel azon az időutazós fotón is, ahol a Demszky-huszárok néznek farkasszemet a Tarlós-csendőrökkel). Nem tudom, ez volt-e akkor a hivatalos forma, vagy kicsit stilizálták a dizájnhoz, mindenesetre nagyon dögösen néz ki az art déco hangulatához igazítva.

A másik címert bevallom, nem ismerem, csak tippelni tudok, de nem merek. Pedig ez tűnik fel ezen a Szent István Fesztiválos prospektuson is (ha valaki tudja a megfejtést, ne fogja vissza magát, árulja el).

Érdekes, hogy a Bécsből Budapestre átruccanás már akkor is divatos ajánlat volt, akár német, akár angol nyelvterületen próbálkoztak vele. A vonatos és autós menetidők azóta jelentősen csökkentek (bár valószínűleg dugók nélkül lehetett haladni a két fővároson belül, vagyis háztól házig talán nem volt rosszabb a helyzet - parkolni meg ugye már akkor is mélygarázsban lehetett a Nagykörúton). A busz és a repülő mellett pedig emlékszünk, hidroplánnal is jöhettünk Bécsből, egyenesen a Szabadság híd mellé a Dunára.

Végül pedig álljon itt egy Ibusz-prospektus, ami dizájnját tekintve simán készülhetett volna a hetvenes-nyolcvanas években is:

Részletesebb infókért kattintsatok a képekre, más országok prospektusaiért pedig látogassatok el a travelbrochuregraphics.com oldalra.