Mi legyen Budapest jelképe? A stilizált hajómalom! - említette az ötletet nem is olyan rég a Vízparti fejlesztések blog. Remek elképzelés. Olyannyira, hogy máshol - persze egészen máshogy - már meg is valósították. Természetesen Ráckevén, ahol az egyetlen működő magyar hajómalom ring a Duna hullámain. A Dunai-szigetek bloggerével - Szávoszt-Vass Dániellel - ott jártunk néhány napja.

Ráckeve a déli Szentendre: gyönyörű szerb gyökerű település a Duna partján, épp egy HÉV-nyire Budapesttől. Csodaszép kastéllyal, tele szobrokkal és élő néphagyománnyal. Itt áll Közép-Európa egyetlen gótikus szerb-ortodox temploma, és olyan reneszánsz elemeket őrző lakóházakba botlani az utcáin, amilyenekbe csak a Budai Várban vagy mondjuk Sopronban szoktunk. Hogy mégsem olyan népszerű turisztikai célpont, mint északi párja, annak több oka is van.

Egyrészt hiába HÉV ez is, az is, messzebb van a fővárostól. Másrészt kívül esik a forgalomtól. Harmadrészt azt a kisebb forgalmat viszont épp a város szívébe vezeti az Árpád híd (mely egyébként több mint fél évszázaddal öregebb budapesti névrokonánál). Kisebb a valódi óvárosa is, de van valamije, amivel lepipál talán minden más várost a Duna mentén: ez a parti sétánya!

Széles is, hosszú is és ami a legfontosabb: ennyire közel a vízhez talán sehol máshol nem mehetünk. Ebben persze fontos szerepet játszik az is, hogy ez a Ráckevei-/Soroksári-Duna (vagyis az RSD), ahol tulajdonképpen egy állóvíz partján járunk. Ezen a klassz sétányon tartják a heti piacot majd egy kilométer hosszan, de rendezvényeknek is otthont ad a terület. És persze itt van, ami miatt jöttünk, Magyarország egyetlen működőképes hajómalma.

A hajómalom vízi malom: ezeknél is a folyó hajtja a kereket, s szolgáltatja az őrléshez szükséges energiát. A különbség annyi, hogy itt az egész malom a vízen van: két hajótest közt forognak a kerekek, a nagyobbikban van az őrlőszerkezet, a kisebbik pedig tartja a tengelyek másik végét. (Általában a hajómalmok működéséről, történetéről és az egyes részek pontos elnevezéséről itt olvashattok bővebben.)

Ennek a megoldásnak több előnye is volt: nem okozott problémát a vízszintemelkedés, ráadásul idénytől függően változtathatta a helyét a malom. Például a ráckevei Kis-Duna elzárása után a molnárok az Öreg-Dunára vontatták hajójukat tavasszal és ősszel ide hozták vissza telelni, ahol nem volt áramlás és a jégveszély sem fenyegetett.

Természetesen a hajómalmok felett is eljárt az idő, elavultakká váltak, a kegyelemdöfést pedig az államosítás adta meg nekik. Az utolsó példány épp itt süllyedt el a piacsétány mellett 1967-68 telén. A partra emelt roncsot - a már emlegetett - Szentendrére szállították a skanzenbe. Ott ugyan őrizgették a darabjait, de vajon mit kezdhettek volna egy hajómalommal a hegyek lábánál megbújó néprajzi gyűjteményben, kilométerekre a folyótól.

Szerencsére olyan mesebelien alakult a történet, amilyenre alig akad példa a XXI. századi magyar történelemben. Nem sóhajtoztak a ráckeveiek, hogy nincs rá uniós támogatás, hanem összefogtak és megvalósították a tervüket:

 "Mi építettük" - fotó: hajomalom.rackeve.hu    

A hajómalom fő támogatója Ráckeve Város Önkormányzata. A képviselő testület a hajómalommal kapcsolatos döntéseit egyhangú szavazással hozta meg. A megvalósítás során kiemelkedő volt az a városi összefogás, ami a hajómalom létrejöttét lehetővé tette. Ráckevei vállalkozók, kereskedők, iparosok és lakosok segítették a hajómalom építését. Ki termékével, portékájával, ki munkájával vagy kisebb-nagyobb adományával segített. Ráckeve város testvérvárosának, Gyergyócsomafalvának polgármestere is ígéretet tett, hogy segít: a felépítményhez szükséges fenyőfa alapanyagot ők szolgáltatták. Külön köszönet jár a Ráckevei Katolikus Egyháznak, valamit a Ráckevei Református Egyházközségnek a kiemelkedő támogatásukért. 

- írják a ráckevei hajómalom honlapján , melyen a létesítmény történetét épp úgy megismerhetjük, mint a működését, meg nem utolsó sorban a nyitva tartását - akár kínaiul (!) is.

A hajómalmot a fennmaradt leírások és a még megmaradt tárgyi emlékek felhasználásával készítették el az egykori molnárok leszármazottai. Igyekeztek hűek maradni a hajdani modellhez, persze azért apróbb változtatásokra szükség volt. Például ma két híd köti össze a malmot parttal (ez a múzeumi bejárat és kijárat), áramlás híján pedig villanymotor hajtja a kereket. A tetőzet és a vízikerék tengelye - hogy tartós legyen - egy afrikai fa fájából készült, melynek nagyobb a sűrűsége a vízénél is és szöget verni is csak úgy lehet bele, ha előfúrják.

A többi része gyergyócsomafalvi fenyőből készült (mint az a keretesben is olvasható), ezért van a magyar és a ráckevei zászló mellett a székely.

A hajó egyáltalán nem egy rideg múzeum, hanem igazi családi program. Van őrlési bemutató, s a veszélyes alkatrészeken kívül minden megtapogatható, megforgatható, kipróbálható.

A kicsiket megmázsálják, s emléklapra írják a súlyukat...

van puzzle, meg lehet kongatni a hajóharangot, töltögetni a korpás zsákot, vagy akár őrölni a kézi malommal.

200 forintért egy kiló helyben őrölt búzát is vettünk - hogy milyen, még nem tudom, de majd elmesélem, ha sütöttem belőle valamit.

A többi Ráckevéről és a hajómalomról készült képet itt nézhetitek meg.

Dani posztját pedig itt olvashatjátok a hajómalomról.

És mielőtt elfelejteném a bevezetőben emlegetett szimbólumot! Nos ahol visszaköszön a hajómalom-motívum, azok például a hirdetőoszlopok, melyek az egész városban egységesek és csúcsuk az egykori hajómalmok orrára emlékeztet. Pár napja az Urbanistán is feladtam rejtvénynek - hamar meg is született a megfejtés (kösz Agresszív Nyúl és Csokis!)