Nem vagyok az a fajta újságíró, akinek három ujja már elcsökevényesedett, mert a sajtótájékoztatós pogácsák felcsipegetésére kettő is elég (csakúgy, mint a sajtóközlemények kopipésztelésére, miként azt el is daloltam egykor).

Ám mivel nehéz időket élünk (ugye a reménybeli bucipénz egy részéről is le kellett mondanom), gondoltam legyőzöm a lustaságom és elfogadok néhány meghívást. Természetesen elveim fenntartása mellett, kizárólag olyan eseményekre, amelyek témájukban szigorúan illeszkednek az Urbanistához. Mondjuk épületben vagy épület közelében rendezik őket...

Elsőnek egy pompásnak ígérkező újságíró-etetésre igazoltam vissza Keszthelyre. Akkor még nem sejtettem, hogy hamarosan az öböl partján fogom talpas pohárból kortyolni a Balaton vizét.