Kezdem úgy érezni magam, mintha Egyiptomban élnék Mózes idején.Igaz, szerencsére nem sáskák, kígyók és tetvek lepik el a városom időről időre, hanem papírvirágok, héliumos lufik, most meg épp műlepkék.

Ami a kommunizmusban rossz volt, az nem feltétlenül csak a diktatúra miatt volt az. Teszem azt a természet és a környezet védelmére a fejlett nyugaton is nagy ívben tettek a háború utáni évtizedekben, de nekünk mégis a komcsik jutnak az eszünkbe, ha mondjuk Hanság kiszárításáról vagy komplett hegyek elbányászásról esik szó. Na valahogy így vagyunk az építészettel is. 

Hajlamosak vagyunk minden betonkockára azt mondani, hogy szocreál - pedig a többsége nem is az. Sőt, jó részük nem is tipikusan szocialista, hisz ugyanilyenek épültek akkoriban Európa nagy részén. Sőt a négyzeten: egy részük egyáltalán nem is rossz épület. (Persze a ló másik oldalára sem kell átesni. Mostanában egyre nagyobb divatja van a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek épületeiért lelkesedni - függetlenül azok minőségétől. Pedig semmilyen alkotás sem lehet jó pusztán attól, mert valamikor készült).

Amiről az egész eszembe jutott Feri alant olvasható levele (aki annak idején a lakók bútorait fenyegető néniről számolt be).