Fotó: Joshua Gandersom/Flickr
A budapesti akkut problémákat feltérképező posztjainkból kiderült, hogy olvasóink szerint székesfővárosunk széklet fronton meglehetősen fertőzött. Különösen a kutyaürülék összegyűjtésében kellene a házikedvencek gazdijainak még inkább összekapnia magukat.
Íme néhány, egészen különös módszer a kutyagumi elleni csatában:
Kutyaszarból megújuló energia
Az USA Massachusetts államában fekvő Cambridge Pacific Street Dog parkjában a kutyasétáltatók által összegyűjtött ürülékből kinyert metángázt alakítják át villamos energiává. A kutyákból kipréselt áram fedezi a park közvilágítását. Angliában, Chesterben hasonló módszerrel a helyi lakosság áramellátását és fűtését részben a kutyák után feltakarító gazdik dobják össze.
DNS-teszt
A németek nem szaroznak a kutyaszart széthagyókkal. Néhány kisebb városban bevetették (illetve legalább fontolgatják) a csodafegyvert: a DNS-tesztet. Amerikában, New Hampshire egyik lakóparkjában, a Twin Ponds-ban is bevezették ezt a módszert. A lakópark kutyatulajdonosait kötelezik, hogy házi kedvencük DNS-mintáját adják le. (A chiphez hasonlóan elveszés, vagy ellopás esetén is segíti a házikedvenc megkerülését a kutya DNS-személyije.) A gazdátlan kutyagumikból vett mintát elküldik egy erre specializált laborba, a BioPet Vet Labs-nak (Knoxville, Tennessee), majd a sikeres beazonosítást követően megbírságolják a kutyatartót. Egy massacushetsi lakópark üzemeltetője is átvette e módszert, és a DNS-bizonyítékok alapján 100 dollárra bünteti a kutyapiszkot szanaszét hagyó állattartókat.
Vissza a feladónak
Tavaly télen, egy spanyol kisvárosban, Brune-ben önkéntesek laza csevelynek álcázták a gazdik "profilozását". A begyűjtött adatok alapján a városháza kisállat-adatbázisa, meg a közösségi hálók segítségével (pláne azzal, amelyik F-el kezdődik és acebook-kal végződik) eljutottak a kutyatulajdonosokig. Akik széthagyták a kutyapiszkot, azoknak a futár egy dobozban: "talált tárgy"-megjelöléssel hozta vissza.
Megnevezni és megszégyeníteni
Angliában, a blackburni városi tanács az internetre áthangszerelt, ám jó öreg: feljelentés, majd megszégyenítés- módszer mellett döntött. A notórius kutyaszaratók megnevezésére, sőt lefényképezésére buzdították a lakosságot, majd a renitensek fényképét az önkormányzat honlapjának szégyenfalára töltötték fel.
Kutyakakiért Wifi
Mexico City néhány parkjában viszont a kutyapiszkot a megfelelő gyűjtőben leadók jutalma ingyenes wifi-hozzáférés, amit persze jó sokan szeretnének szarért-húgyért megkapni.
Motoros kutyagumi-takarító kommandó
A franciák imádják a kutyáikat, ám a piszkuk összeszedése cseppet sem az erősségük. Például egy Franciaországban élő amerikai blogger azon kesereg, hogy a legtöbb helybéli csodálkozva figyeli, amint kutyája után zacskóba gyűjti a végterméket.
Ezért is érintette kellemetlenül, amint az egyik lakó egy méretes kupacra mutatva megrótta, hogy ugyan miért szaratja előttük a kutyáját? Az idegenbe szakadt amerikai blogger barátunkból ekkor előtört hosszú évek keserű tapasztalata, ami némi nemzeti öntudattal ötvözve erre a kifakadásra késztette:
"Először: a bejárati ajtaja mellett hagyott, Rottweiler-méretű kutyaszar nem jöhetett ki az én (akkor még) három és fél kilós kutyámból. Másodszor: amerikai, felelős kutyatartó vagyok, ezért alapvető, hogy feltakarítok a házi kedvencem után!"
Amerikai, "felelős kutyatartó" bloggerünk egyrészt dicséretesen misszióként fogja fel a franciák nevelését, másrészt nem feltétlenül kifinomultak a pedagógiai módszerei (a diplomáciairól nem is beszélve), ugyanis mint írja, az alábbi szöveg kíséretében teremti le azokat a bennszülött franciákat, akik széthagyják a kutyapiszkot, mint eb a szarát:
"Úgy gondolom, hogy valamit itt felejtett uram. Ja, az én küldetésem a franciák nevelése a szar összeszedésére; amerikai stílusban!"
A kutyaszaros párizsi flaszteren vívott csatát még egy olyan nagy formátumú politikusnak sem sikerült megnyernie, mint Jacquec Chirac, egykori polgármesternek (emellett volt köztársasági elnök, miniszterelnök stb.) 1982-ben elindította a Motocrotte-programot. Száz darab Yamaha XT 250-es motorkerékpárt szereltek fel gyűjtőtartállyal és speciális porszívóval, amibe a motoros alkalmazottak beszippantották a kutyaürüléket.
Fotó:gensordinaires.com
Naponta több, mint 100 kiló kutyakakitól szabadították meg a festői Párizs utcáit. A projekt 20 évet élt meg. 2002-ben eltörölték, mert a közterületre pottyantott kutyaürüléknek csupán 20 százalékát tüntették el a motocrotterek, viszont rendkívül költséges volt a rendszer üzemeltetése. Azóta több francia városban bevezettek hasonló, ám költséghatékonyabb, jellemzően kisebb robogókat használó rendszert. A képen az egyik, speciális robogókat forgalmazó cég ajánlata:
Fotó: Carré Galopin
A budapesti helyzet az elmúlt 20-25 évben sokat javult, ám nem eleget. Néhány eredeti megoldásról már korábban beszámolt az Urbanista blog, pl. erről. Nektek milyen kreatív ötleteitek lennének?
A linkkel jelölt forrásokon felül a poszt megírásakor felhasználásra került az mnn.com (Mother Nature Network) gyűjtése.
