Palotabarát, nem csak pompás blogot és pompás (sajnos zártkörű) túrákat vezet, de remek recenziókat is ír. Úgyis rég volt már könyvkritika az Urbanistán, hát most az ő jóvoltából van megint - át is adom neki a szót. 

2013 végén jelent meg utoljára teljes utcanévlexikon Budapest közterületeiről (Ráday Mihály (szerk.): Budapesti utcanevek A-Z - Corvina 2013). Ez már a harmadik kiadása ennek a nagyszerű kiadványnak (1998, 2003, 2013), de rögtön felmerült bennem az a kérdés, hogy érdemes-e 6000 forintot ismét kiadni, illetve egyáltalán: öt-tízévente megéri-e belefeccölni ennyi pénzt a lexikon újabb és újabb kiadásaiba? Lelövöm a poént: nem. De rögtön megmagyarázom.Először néhány elismerő szó a könyvről, illetve, azok, akiknek a könyvespolcán még nincs példány ebből a műből, megtudhatják mit hagytak ki. Az első kiadványt még hárman jegyezték: Ráday Mihály az ismert városvédő , Buza Péter könyvtáros, újságíró és Mészáros György, aki a városvédő egyesület és a Főpolgármesteri Hivatal dolgozójaként volt az utcanevek lelkes számontartója és kutatója. Gyuri bácsi sajnos 2012-ben elhunyt, Ráday írja is a bevezetőben, hogy nem minden volt hozzáférhető az ő kutatásaiból.

A könyvben szép sorban, betűrendben megtalálható az összes jelenlegi és valaha volt utcanév. A valaha voltat tessék szó szerint érteni: a német (pl.: Theater gasse) és a török (pl.: Szeráj mejdáni) kori utcanevek is benne vannak, hivatkozással persze a közterület mai nevére - feltéve persze, ha ma még létezik egyáltalán az az utca. Amelyik utcánál tudni lehet, hogy mire, vagy kire utal az elnevezés, ott nagyon röviden olvasható az is. Ez lehet akár egy életrajz, akár egy helytörténeti utalás.

Tudomásom szerint ez az egyetlen olyan kiadvány, amelyik egy-egy utcánál jelzi, hogy az melyik városrészben található. Ilyen szolgáltatást egyetlen általam ismert online térkép, vagy utcanév-adatbázis sem nyújt, ami igen szomorú a III. évezredben. Apropó negyedek: nem csak utcák, hanem a mai hivatalos városrészek is pontos körülírást kaptak, némi név és történeti ismertetővel kiegészítve.

A kötet legolvasmányosabb része az egyes utcák történetét kiemelten tárgyaló kis összefoglalók, amolyan - hírlapi szakkifejezéssel - keretesek. A lexikon-részben ugyanis legfeljebb néhány szavas utalás van - ha van - az utcanevek eredetéről, ezek a kis keretesek azonban részletesebben tárgyalják az egyes utcák kialakulásának, elnevezésének történetét - igazi kis kultúrtörténeti karcolatok. Sajnos azonban kevés van belőlük - bár persze az is igaz, nincs mindegyik közterületnek olyan impozáns történeti múltja, amit külön tárgyalni lehetne.

Az utcanévlexikon 300 forrást sorol fel, amikre támaszkodik (meglepő, de ezek közül több is elérhető az interneten).

Szintén fontos része a könyvnek Ráday bevezetője, ami 14 oldalon keresztül ismerteti a fővárosi utcaelnevezések történetét, mai és korábbi jogszabályi és társadalmi-politikai hátterét. Kitér a fontos forrásokra, idéz is belőlük, s feleleveníti saját emlékeit a Fővárosi Közgyűlésben töltött évekről - Ráday önkormányzati képviselő volt korábban.

Újdonság ebben a könyvben, hogy egy nagyon friss Budapest-térképet is tartalmaz - nem kivehetőt persze, amit lehetne használni a városban járva-kelve, hanem lapokra vágottat a könyvbe fűzve, amit az egyébként is vaskos könyvvel együtt lehet csak használni. Kellett ez a térkép persze, jó minőségű, felhasználóbarát, házszámos, beépített területet jelzős, városrészeket mutatós - de sajnos kivehetetlen. Pont olyan, amiből a neten is találni jópárat. Szintén része a könyvnek a már kevésbé érdekes jogszabálygyűjtemény, a védett utcanevek listája, az utcanév- és házszámtáblákra vonatkozó előírások precíz bemutatása is.

Összességében: ez a könyv nem hiányozhat azok könyvespolcáról, akiket érdekel Budapest múltja, akik akárcsak egy-egy kerület, városrész történetével foglalkoznak, vagy csak érdeklődnek. Arra a kérdésre azonban, hogy akinek megvannak a korábbi kiadások, érdemes-e megvenni a 2013-ban megjelent könyvet is, sajnos azt kell, hogy mondjam: nem.

Akinek nincs meg a könyv, megvegyék-e a legújabbat, vagy elég antikváriumban megvenni a 2003-as vagy 1998-ast, azt mondom: nyugodtan vegyenek meg egy korábbit, hacsak persze nem akarnak up-to-date információkat. Nézzük miben változott a könyv a legutóbbi kiadás óta, mi benne az új?

Kétségtelen, a 2013-as lexikon precízen felsorolja az elmúlt tíz évben megváltozott utcaneveket is. Ez azonban az a belátható időtartam, mely változásokról jórészt mi magunk is hallottunk, olvastunk. Az új utcaelnevezések háttere zömében megtalálható az interneten is az önkormányzati határozatok, rendeletek közt, s az új nevek jelentése, a személyek életrajzai szintén elérhetők a világhálón. A fentebb említett utca, illetve utcanévhistóriákat is aktualizálták: a 2003-as könyvben a Köztársaság tér története olvasható, 2013-ban már a II. János Pál pápa téré (a "J" betűnél keresendő). Az előzőben a Roosevelt teret mutatja be a könyv, a mostaniban a Széchenyit.

De - megnéztem - ezeknek a nagyon fontos, olvasmányos történeteknek a száma nem csak előnyére változott. Néhány utcanévtörténet eltűnt ebből a mostani kiadványból, és bár sok új belekerült, nem érthető, hogy a korábban már közölt írások a mostani kiadásból miért tűntek el? Csak amiket kiszúrtam: hiányzik az Erzsébet-kilátó út, és a Visi Imre utca részletes bemutatása, holott a korábbi kiadásban benne voltak. Ezek azok az írások, amelyek bármilyen rövidek is, olvasmányossá teszik az egyébként valóban lexikonjellegű könyvet. Szerintem ezek közül nem húzni kellene, hanem kiadásról kiadásra bővíteni a számukat.

Sajnos én magam csak a XV. kerületi utcanevekben igazodom ki valamelyest, és régi észrevételem (s mindig vártam, hogy egy újabb kiadásban javítják), hogy hiányzik a lexikonból a régi rákospalotai Park utca, ami tulajdonképpen a mai újpesti Szilágyi utca egyik szakaszává vált, mikor a környéket átcsatolták Palotától Újpesthez. Ez fontos utcája volt a Rákospalota-Újpest vasútállomás körül kialakult vigalmi negyednek, régi térképeken is szerepel. Levéltári adatok alapján több, ma már nem létező, rövid életű palotai utcanév is hiányzik a lexikonból. Tartok tőle - bár persze konkrét észrevételem nincs -, hogy a történelmi múltjukat tekintve szerényebb hátterű, vagy éppen helytörténeti szempontból kevésbé feldolgozott külvárosok esetében hasonló hiányosságokat lehetne találni.

Szintén szóváteszem, hogy a palotai közterületek névadási időpontjai sok helyütt nem stimmelnek. Korabeli közgyűlési jegyzőkönyvek alapján az utcanevek egy része korábbi keltezésű, mint ahogy a lexikon állítja. Tisztában vagyok vele, hogy ha nincs más forrás, akkor a régi térképekről való leolvasás a leghatékonyabb megoldás, de ha van más forrás...? Apróságnak tűnik, de az imént említett Szilágyi utca egy szakasza kerülethatár is, páros oldala Újpest (IV.), páratlan oldala Rákospalota (XV.), s ez sem a névjegyzékben, sem a térképen nem jól szerepel, a lexikon szerint ez az utca teljes egészében a IV. kerülethez tartozik.

Persze igazságtalan lenne egyetlen kihagyott utca miatt elmarasztalni a szerkesztőket, hiszen egyébként nemcsak szinte hibátlan a kötet, és olyan időszakokat is feldolgoz, amelyek ma már tényleg az ismeretlenség homályába vesznek. A fő gond azonban nem is ez az egyetlen (vagy néhány kevésbé jelentős) utcanév kimaradása, vagy a kerülethatár pontatlan ábrázolása, a dátumok esetlegessége, hanem az a tény, ami ebből következik: a törzsanyag felülvizsgálata nem történt meg, a 2013-ban megjelent kötet csak bővített kiadás. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a források, jegyzetek száma sem változott.

Apropó források: van egy jolly joker forrás, ami összevontan tartalmazza a személyes információkat. Valamennyi olyan személy, aki hiteles szóbeli információkkal gazdagította a szerkesztők ismereteit, itt, ebben az egy forrásjelölésben kapott helyet. Kér érte, bár további kutatásoknak aligha lehet alapja a személyes közlés, mégis orientálhat, irányt mutathat, hogy az adott információ konkrétan kitől és mely korszakból származik, ám ha öt ember neve szerepel egy forrásban, utólag nemigen lehet leválogatni, milyen irányból jött az információ.

Összefoglalva: akinek ez lenne az első fővárosi utcanévkönyve, talán nagy a kísértés, hogy a legfrissebbet tegye a polcára. Lebeszélni persze senkit nem akarok, de ha választhat egy új 6000 és egy antikvár 1-3000 forintos kiadás között, nagy a kísértés, hogy az olcsóbb megoldás mellett döntsön. Akinek pedig már megvan valamelyik korábbi kiadás, megnyugtatom: semmit nem veszít, ha ezt kihagyja. Én abban bízom, hogy a következő (az eddigiekből sejthetően évtizeden belül megjelenő) kiadás már nem egyszerűen bővített, hanem átdolgozott lexikon is lesz: több olvasmányos utcanévtörténettel, és a hiányzó utcanevek pótlásával.