Komolyan, aki a 2018-as választásokat szeretné megnyerni, az már most kezdjen el zsánerszobor-ötleteken gondolkodni, mert úgy tűnik, néhány ilyen állításával teljesen le lehet venni a népet a lábáról. Elképesztően sok, és elképesztően lelkes ember gyűlt össze ugyanis a Falk Miksa utca végén csütörtök délután, hogy megnézzék Columbo hadnagy, vagyis Peter Falk szobrának avatását. 

Kezdjük azzal, hogy nem vagyok túl nagy híve a zsánerszobroknak. Főleg nem ezen a vidéken: kicsit már kioltják egymás hatását, ahogy elszaporodtak a kerületben. Míg a Kiskirálylány imádni való és emblémává vált, a sokadik hasonló hangulatú szobor körülötte már nem nagyon tesz hozzá az egészhez. 

Meg aztán ez az alkotás sem forradalmasítja majd a magyar szobrászművészetet.

De!

De azt meg kell hagyni, hogy ha már muszáj zsánerszobrot avatni, akkor Peter Falk egyáltalán nem rossz témaválasztás. Teljesen mindegy, hogy valóban leszármazottja-e Falk Miksának vagy nem - ráerősíteni egy városi legendára szerintem jó pont. Ráadásul egy olyan figurával, amelyet a világ bármely tájáról érkezett turista felismer. 

Ebből a szempontból is jó, hogy legismertebb szerepében örökítették meg a jól megszokott testtartásban, a tipikus kabátban, a tipikus kutyával. Arról nem is beszélve, hogy a szivarja is megmaradt - sutba dobva minden politikai korrektséget. Bár nem dohányzom, de tetszik. Ne álszenteskedjünk már: milyen lenne egy Sherlock Holmes, vagy Piszkos Fred pipa nélkül?

Az oké, hogy Lucky Luke áttért a cigiről a fűszálra, de hát a szivar helyett mégse rágcsálhat kukoricacsutkát szegény nyomozó. Szóval maradjunk annyiban: a szobor rendben van. Azt továbbra sem értem, miért kell zsánerszobor mindenhova, de ha kell, akkor ennél jobban nem csinálhatták volna meg.

A megnyitóra természetesen késve érkeztem, úgyhogy egészen meglepett mennyi ember tolong. Az első szimpatikus látvány három városüzemeltetős figura volt, akikre akkora világító szám volt rakva, mintha egy éjszakai futballcsapat tagjai lennének.

Megállapítottam, hogy Rogán egyre csibészesebben néz ki, már olyan tüsire fel van nyírva a haja, hogy lassan beveszik a Bronskie Beat-be. Még mindig igen szórakoztató előadó, bár most egy béna poén azért becsúszott (a feleségem azért nincs itt, mert Columbo feleségét keresi).

Azt viszont minden átadóján csodálom, hogy képes kampányidőszakban is politizálás nélkül beszélni tíz percet egy tömeg előtt. Vagy inkább hetet, mert a másik előnye, hogy mindig rövid beszédeket tart.

Előtte az egyáltalán nem előadónak termett - mit ad isten épp a szobor előtti házban lakó - Fekete Géza szobrászművész mesélt egy pompás sztorit. Mint elmondta, elég nehezen talált basset hound-modellt, mert nem volt az ismeretségi körében egy sem. Aztán ajánlottak neki egyet, de az sajnos a személyes találkozó előtt kimúlt.

Innentől kezdve egy klassz rémtörténet is kerekedhetett volna az elátkozott szoborból, de nem így lett. Elkezdett ugyanis névjegykártyákat osztogatni ismeretlen kutyasétáltatóknak, hogy ha ismernek ilyen fajtát, akkor adják tovább a gazdájának. Állítólag még haza sem ért, már hívta is egy nő, hogy Zsófi kutyája épp ideális modell lenne.

Szóval igazi bájos, délutáni program volt, ahová többen is kutyával érkeztek.

A szobor amúgy életnagyságú, ami azért lepett meg, mert korábban két méter magas alkotásról beszélt mindenki. Ennyire el tud veszni a tömegben:

Pedig itt van:

Nem tudom mi történt, mert ahelyett, hogy a közönség a büféasztalokat rohanta volna meg a megnyitók után, mindenki a szoborhoz áramlott. Ebből is látszik, hogy a többségük tényleg nem újságíró volt. Így viszont nem bírtam épkézláb képet készíteni róla (nem azért mert én a büféasztalnál voltam, hanem mert el kellett rohannom).

Viszont iderakok egy MTI-képet, hogy lássátok, mégis milyen (Marjai János fotója):

Röviden, a Columbo-szobor meglepően sikeresen startolt, felmerült bennem, hogy Kossuth téri Tisza- és Andrássy-szobrot csak azért adják át májusban, nehogy elhalványítsa fényüket Falké. Azért a magam részéről meghívtam volna a Kalambo kutyája zenekart a megnyitóra.