Mátyás király vadászaton. Stróbl díszkútja a Várban - fotó: imocs/indafoto
Őrült móka lesz jövő hétfőn az Országos Széchényi Könyvtárban: Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője 12 előadást tart "vicces-véres történetekkel", rövid szünetekkel. Mindezt 12 óra alatt, déltől éjfélig. Ahogy írják, "bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel zaklatni" az előadót . Ez már akkor is érdekes lenne, ha nem szerepelne benne Mátyás király vadaskertje. De szerepel!
Mátyás király vadaskertjei nagyjából olyanok, mint Petőfi fái, meg azok a kocsmák, amelyekben Zámbó Jimmy kezdte pályafutását egyszerű bárzongoristaként. Vagyis több van belőle, mint ahány helyen a legendás alak egyáltalán megfordulhatott, na és mindenki tudni véli, hogy náluk van az igazi!
A főváros környékén egy rakás ilyen pont van. A budai helyszínek nagyjából bizonyítottak: a Vár oldalában már Zsigmondnak is volt vadaskertje, a nyéki vadászkastély romjai meg elő is kerültek - helyét ma emlékkő őrzi. Aztán királyi vadászatok helyszíne volt egykor Csepel is, sőt állítólag a Margitot sem hívták véletlenül Nyulak-szigetének.
Mátyás nyéki vadászkastélyának modellje - forrás: Forster Központ
Hanem a pesti oldalról már jóval homályosabbak az elképzelések. Én történetesen mátyásföldi vagyok, és persze kiskorom óta azt hallom, hogy itt volt Mátyás király vadászterülete. Lehet, de azért a legenda elterjesztésében nagy szerepe volt a XIX. század végi ingatlanfejlesztőknek, akik ezzel a jól csengő brand-del tették vonzóbbá az akkori nyaralóövezetet.
Így aztán ma is mindent Corvinnak, Mátyásnak, Beatrixnak hívnak a környéken - ami persze tök klassz.
Más feltételezések szerint viszont beljebb, Rákosfalva környékén, vagy a mai Városligetnél volt a vadaskert, de persze mindenki csak tippelget. Tárgyi vagy pontos írásbeli bizonyíték nincs - ez mind csak feltételezés.
Éppen ezért volt meglepő, amikor az OSZK blogja azzal a címmel hirdetett meg egy előadást, hogy Mátyás király vadasparkjára épült az Egyetemi Könyvtár? Főleg azért, mert a mai Ferenciek terének környéke ősidők óta - már jóval Mátyás uralkodása előtt is - belterület volt. Mivel a beharangozóban kevés konkrétum volt, felvettem a kapcsolatot az előadóval, Farkas Gábor Farkassal.
A bölcsek köve ugyan nála sincs, de más kövekről szívesen mesélt.
Ugyanis az egész Ferenciek tere elmélet azon alapul, hogy előkerült onnan néhány kőemlék, az egyik egyenesen Mátyás címerével. Így néz ki rekonstruálva a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött darab:
A Ferenciek terén előkerült reneszánsz vörös márvány töredék - fotó: BTM
A kő az Egyetemi Könyvtár falából került valamikor a Nemzeti Múzeumba. Na de oda hogy került? Lehet, hogy a környéken szedték össze a ferencesek? Lehet, hogy egy vadasparkhoz tartozó vadászkastély része volt? Na de át is adom a szót Farkas Gábor Farkasnak. Ahogy írta:
A probléma: egy vadasparkot nem a város közepére terveztek. De lehetett egy másik, Mátyás számára kialakított pihenőhely. Ezt a legendát mesélték nekem a nagy öregek (Marót Miklós, Kulcsár Péter) annak idején az Egyetemi Könyvtárban kávézgatva. (Ott dolgoztam 17 évet, Péterrel együtt.) Úgy nézhetett ki, hogy a mostani ferences templomtól nyúlt volna a mostani Károlyi kertig. Ezt nem lehet most bebizonyítani, a művészettörténészek cáfolják, teljes joggal, mert nincsenek friss leletek. Csak hipotézis.
Igen ám, de hogyan kerültek Mátyás budai palotájából a Ferenciek terére a nagy reneszánsz vörösmárvány töredékek? És mikor? Erre a válasz - jelen pillanatban - nem perdöntő: valószínűleg a ferences kolostor építésekor, nagyjából a 18. század közepe előtt, s maguk a ferencesek szedték össze a töredékeket a Várban, szállították át tutajjal a Dunán és építették be a kolostor falába. Innen kerültek ki az 1873-as építkezés után (mikor az Egyetemi Könyvtár mostani épületét építették). Majd a Magyar Nemzeti Múzeumba, utána - profiltisztítás miatt - a Budapesti Történeti Múzeumba.
Az a gond, hogy a metróépítkezések és a mostani Ferenciek terén zajló átépítések során nem került elő más, ehhez hasonló reneszánsz töredék. Esetleg az is lehetne, hogy a török kiűzése utáni nagyszabású építkezések következtében a köveket beépítették az alapba. Ez igényelte a köveket, mert nagyon vizes talaj volt (valamikor itt is folyt a Duna, gondoljunk itt Podmaniczky - szerintem - ragyogó ötletére, hogy a kiskörútra és a nagykörútra bevezetni ismét a Dunát). Az Egyetemi Könyvtár pincéi a mai napig nedvesek és penészesek.
Ha érdekelnek a legenda (?) további részletei, látogass el hétfőn a Széchényi Könyvtárba, ahol további részleteket tudhatsz meg a történet hátteréről és neki szegezheted kérdéseidet az előadónak. Na meg meghallgathatsz 11 másik előadást is tőle.