Néhány hete nagyot bringáztunk a Nyugat-Balatonon. Tudom, hogy úgy tűnik, mintha valami grufti kalandtúra lett volna, hogy a hévízi csontváz után most a Rezi közelében fekvő Gyöngyösi Csárda betyársírjaival folytatom, de ígérem, írok majd másról is. Most azonban következzenek ezek, hiszen halottak napja van, s mert ez a két sír gyönyörű.
Szép az öreg, vastagtörzsű fűz is, amelynek tövében nyugszanak, és a két egyszerű nyírfakereszt is felettük. Biztos jó párszor cserélték már sírjeleket a másfél évszázad alatt, de még többet cserélhették a mécseseket mellettük. Vajon kik? Vajon miért? Bárkik is zarándokolnak ki időnként ide a Hévíz és Zalaszántó közt futó út mellé jól teszik (de ha a közeli csárda alkalmazottainak van munkaköri leírásában, azt sem bánom, tetszik!).
Különösen megkapó a két itt nyugvó férfi története. Amolyan eltussolt rendőrségi baklövés, sok szomorúsággal, meg egy kis romantikával. Ahogy a Wikipédián olvasható:
Vak Illés és Kőkes Pista betyárok Győr, Sopron és Veszprém megyék területén garázdálkodtak. Miután a Bakony erdőiből menekülniük kellett, átjöttek Zalába, ahol hamar hírhedt betyárokká váltak. A csárda közeli szőlőhegyen a pandúrok körbefogták a betyárokat és menekülés közben agyonlőtték őket. Vak Illést és Kőkes Pistát a Gyöngyösi csárda közelében, közvetlenül az országút mellett temették közös sírba. Emléküket a még ma is látható kövekkel körberakott nyárfa keresztek és nevükkel faragott kőtábla őrzi. A romantika ugyan széppé teszi a történetet,de az igazsághoz hozzátartozik,hogy Kőkés Pista nem halt meg a szőlőhegyen,mert a Lamperter pincénél a Bognár Jóska nevezetű legényt lőtték le.Pista elmenekült és később(a legenda szerint maradék társaival pandúroknak öltözve)bosszút állt az áruló Ivancsicson.Az akkori kocsmáros,egy Péntek Vendel nevezetű ember volt,és az ő Zsuzsi nevű szolgálójával kezdett új életet ki tudja merre...