Mint arról pár napja már szó volt, a Köz-Tér csoport keresi a főváros harminc legfontosabb közterét. A Rerrich Béla Tájépítész Szakkollégium bájos filmecskéje után most újabb videót ajánlott figyelmembe Dzsilla. Ebben két, nagyjából hasonló adottságú parkot hasonlít össze a készítő, két kelet-pesti kerületben: a XV.-ben és a XVI.-ban. Míg Újpalotán elhanyagolt, kihasználatlan területről van szó, addig Sashalmon élettel teli városrészközpontról.

A múlt héten a kisfiamat kísértem el egy focibajnokságukra az újmátyásföldi Ikarus telepére, ahol meghökkentő élményben volt részem. Egy kisvárosi hangulatú sporttelepről van szó, amely azért elég nagy, mivel a hajdan világhírű buszgyáré volt, s bár az egyik fele magánkézbe kerülve hervadozik, a másik köszöni jól van.

Szóval egy Budapest I/B osztályú csapat pályájáról van szó, ahol az ember mégsem vár meglepetéseket - erre tessék. Véletlenül kell belebotlanom egy izgalmas épületbe, amelyik alig fél éve épült és sehol nem hallottam róla, pedig nagyobb visszhangot kaphatott volna - ráadásul nem is lakom messze tőle.

Lehet, hogy az elfogódottság is szerepet játszik abban, hogy megtetszett ez a lelátó, ugyanis nagyon szeretem a "Poirot-hangulatú" épületeket. Ezért bírom Brünnt, meg a Pasarétet. Érdekes, hogy nálunk ez a stílus valahogy a sportépületekhez kötődik (például ehhez a régi teniszpályához, vagy ehhez az egészen új sportkomplexumhoz). Na de lássuk a szóban forgó kis remeket.

Pásztor Béla polgármester (aki nem mellesleg magyar rekorderként 45 éve vezeti ugyanazt a települést) mesélte egyszer, hogy amikor Veresegyházat várossá avatták, felvetették egyesek, hogy a piacot el kellene költöztetni a Fő utcából, mert nagyon szem előtt van. Ő viszont ragaszkodott hozzá, hogy az árusok hetente egyszer néhány órára elfoglalhassak azt a kis teret és a környező utcákat. Ez ugyanis hozzá tartozik a településhez. Hogy így van-e még ott, azt nem tudom, csak remélem, de az biztos, hogy a piac egyáltalán nem valami "falusi" dolog.

Szeretem az utcanévbokrokat. Nem az Akadémiatelep számozott útjaira gondolok, hanem a valamilyen logika szerint csoportba gyűjtött utcákra. Ebből is vannak azért egyszerűbbek, direktebbek. Mondjuk hét vezérről elnevezett bokrok Budapesten több helyen is vannak (néhol kiegészítve más vezérekkel) és ilyenek lennének a híres zsidómentőkről elnevezett rakpartok is. Vagy ott a Csata, Kartács, Tüzér, Röppentyű stb. utca a XIII. kerületben (bár az klassz csavar ez utóbbiban, hogy ott a Béke tér) és a sort hosszan folytathatnánk.

Nekem mondjuk jobban tetszenek azok az utcabokrok, amelyekben a neveknek tartalmilag semmi köze egymáshoz, de nyelvileg mégis kapcsolódnak. A XVI. kerületben a Farkas-halom utcái mind farkasosak: Farkasbab, Farkasfog, Farkasfa, Farkasszőlő; Sashalom egy részén pedig sasosak: Sasvár, Sasfészek, Sasszem. Biztos vannak trükkösebb, szellemesebb bokrok is (el tudnék mondjuk képzelni egy teljes történetet elrejtve egy környék utcaneveiben), aki ismer ilyet, írja meg!

Na de mindez csak arról jutott eszembe, hogy maestro1 az utcanévbokrok egy egészen új alkalmazására hívta fel a figyelmemet - hiszen a név egyben a környéket is meghatározhatja (bár azért a "híres emberesnél" van egy kis kétségem ezzel kapcsolatban):

Mivel szinte minden harmadik-negyedik posztom címébe becsúszik valami elütés, nem nagyon szeretek helyesírási hibákkal foglalkozni. Mentségemre szolgáljon, hogy azért egy odavetett blogbejegyzésben könnyebben üt félre az ember, igaz, könnyebben ki is tudja javítani. Bálint azonban egy budapesti bronz emlékművön, a Havashalom utcai István-szobron fedezett fel valami furcsát. Először el sem mertem hinni, hogy el lehet valamit így rontani és abban bíztam, hogy csak én értelmezem rosszul a szöveget. De aztán egy latin-magyar szakos ismerősöm is azt állította, hogy ez bizony egy ronda nagy hiba. Aki tud ennél súlyosabb, kőbe vésett, acélba öntött, titániumba gravírozott köztéri bakit, szóljon. (A teljes szöveg itt a olvasható, a tippért, fotókért pedig köszönet Bálintnak!)

"A konyha és a fürdő egy légtérben van a nappalival" - írja a hirdetés erről a XVI. kerületi kecóról, amelyik ráadásul klasszul fel is van újítva, tehát nem azért van a fürdő a konyhában mert ott lehet melegíteni a lavórba a vizet. A barna csempét nem nagyon szeretem a fürdőben, de itt tök jól megy a konyhabútorhoz. Nevezzük mondjuk amerikai fürdőszobának az amerikai konyha mintájára. (Annak mondjuk örülök, hogy amerikai vécé nincs a konyhában.) Amúgy meg kifejezetten tetszik: szemmel lehet tartani a fazekakat a kádból, az ember kicsit kiugrik, megkavarja a levest és visszacsobban a habokba. [Nagyításhoz katt a képre. Tipp: rufufu. Kösz!]

Az Index két részes cikkben (itt és itt) mutatta be annak a rögtönzött „tanyának” a történetét, amelyet három lakópark közelében állítottak fel hétfőn. A lakók tiltakoztak, az állattartók viszont tuctuc-zenét hallgattak és nagy ívben tettek rájuk. Látszólag patthelyzet alakult ki, aztán az állatokat mégis elszállították – az Urbanista azt is megtudta miért.

A Hangos tér akár egy VHK-album címe is lehetne. Vagy mondjuk a játszótér szinonimája. Ez utóbbi csak azért ugrott be, mert épp itt építettek egyet belőle: a Hangos téren. A XVI. kerület úgy tűnik nagyon belejött a gyerekezésbe: két hét alatt három új játszóteret adtak át (a másikat a Szepesi utcában, a harmadikat a képen látható Pemete téren). Ám ami igazán megfogott az a felszerelés. Túl azon, hogy természetesen minden csili-vili EU-szabványos, az egyik asztalra sakktáblát, malmot, meg ki nevet a végént festettek, melyeken akár kaviccsal is lehet játszani, egy másik játszótérre meg odaállítottak egy rajztáblát. Valószínűleg nem ez volt a beruházás legköltségesebb eleme, talán a Kertváros vezetése sem erre a legbüszkébb, de akkor is jó ötlet. Meg persze remek alkalom, hogy elgondolkodjunk kicsit azon, milyen is a jó játszótér...

Az Urbanista igazán lelkesedik Budapest építészeti örökségéért, egy tavalyi madáretető bontása ellen is készek lennénk tüntetést szervezni. Ez a sashalmi kulipintyó - melynek közelgő végére A. hívta fel a figyelmünket - azonban elsőre nem ébresztett bennünk olthatatlan vágyat a küzdelemre. Ám egy kis utánajárással kiderítettük, valójában minek is őrzi emlékét az épület. Na meg azt is (és ez a lényeg) teljesen felesleges aggódni érte, mert nem bontják le - sőt hamarosan új funkciót kap!

Ha volt madáretetője Öveges professzornak, akkor az valami ilyesmi lehetett. Adott a következő probléma. A madarak nem szeretnek nyílt terepen mutatkozni, inkább a bokrokban és a fák ágai közt érzik biztonságban magukat. Vagyis ott lenne célszerű etetni őket. De mi van, ha valaki emeletes házban lakik? Mert az ember ugye önző (na jó, ne általánosítsunk, de én például az vagyok) és ha már egyszer etet, akkor szeretne gyönyörködni is a cinkékben, csuszkákban, zöldikékben, meggyvágókban és fenyőpintyekben. A megoldást egy négyemeletes társasház előtt találtuk meg. 

Ha valaki szeretné megnézni a legrégebbi magyar repülőgéphangárt, siessen. Épp most bontják, hogy – ha helyesek az értesüléseink – a helyén egy Lidlt húzzanak fel. (Na persze a bontás után is lesz legrégebbi magyar repülőgéphangár, csak már nem ez...) 

A Colbert-/Megyeri-híd óta (mely a kreatív népléleknek köszönhetően akár a Zenebutik-Zenehíd, az Igazságos Gyurcsány Ferenc, a Chuck Norris vagy a Pató Pál nevet is viselhetné) nem nagyon szokás megkérdezni a lakosságot arról, hogy is nevezzünk el valamit. Cinkotán most mégis kiengedik a szellemet a palackból, igaz csak óvatosan: előre figyelmeztetnek a vonatkozó rendeletekre. Így valószínűleg kevésbé szórakoztató, de legalább elfogadható elnevezések születnek majd (és a végén nem kell egy sótlan változatot előhúzni a kalapból, amit igazából senki sem javasolt). Részletek az önkori honlapján, szűretlen javaslatok meg természetesen a kommentekbe jöhetnek!

A címet pusztán hatásvadászatból tettem fel, mert nekem ez az épülő mátyásföldi villa tetszik. Legalábbis jelenlegi állapotában mindenképp, remélem később sem festik epezöldre vagy bordélykékre, és nem tesznek a falára egy életnagyságú pókemberstukkót. A nagy kérdés az, hogy mennyire jó fej dolog száz évvel ezelőtti stílusra hajazva építeni egy vadonatúj házat korszerű anyagokból, több kocsinak elegendő garázslejáróval. Vessenek meg a szakemberek, szerintem nagyon is - legalábbis itt és így.

Épp most értem haza a Naplásról, ahol vagy hat-hétszáz ember nyüzsgött a jégen. Ez a XVI. kerületi, 16 hektáros tározó évközben pusztán Budapest legnagyobb tava, de télen a főváros legnagyszerűbb korcsolyapályája is! Aki megunta, hogy a városligeti műjégen körbe-körbézzen, annak ez itt maga a Kánaán. Semmiféle szabályok nincsenek, mégsem voltam tanúja egyetlen összeszólalkozásnak vagy karambolnak se.