(Fotó: maszol.ro) 

"Egykori vendéglőt és Kós Károly által tervezett épületeket bontatna le Marosvásárhelyen Dorin Florea polgármester" 

Nem is olyan rég röppentette fel a hírt a Semmelweis Egyetem, hogy új kórházi tömb épül a Ludovika térnél. Az egyetem sajtósaitól semmit nem tudtam meg, azt mondták, még korai beszélni róla, semmi sem biztos - így azt is csak tippelgetni lehetett, mit építenek és minek helyére. Aztán váratlanul megjelent egy látványtervekkel megtámogatott cikk az SE honlapján, mely szerint:

Na kérem ennek is eljött az ideje, már elég régóta tervezgetik. Nincs mese, elavult, életveszélyes miegymás, pedig nagyon szeretem, mert szép. Egy sportstadion nem olyan, mint egy szerelőcsarnok, hogy ha régi és szép, akkor csinálok belőle lakóházat vagy kocsmát. Egy stadion sajnos csak stadionként hasznosítható. Ahogy a hirado.hu írja,

"A tervek szerint októberben elkezdik bontani a Puskás Ferenc Stadiont, hogy a helyén egy új arénát építsenek fel. Csakhogy a tervezésnél mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a létesítmény, az egykori Népstadion, műemléki védettséget élvez."

Studniczky Ferenc, az MLSZ versenybizottságának és az új stadionprojektnek a vezetője szerint "a még álló létesítmény alapterületén elférne egy 60-70 ezres stadion, és neki is az a véleménye, hogy a régi Népstadion egyik-másik elemét meg kell őrizni az utókornak. Az utóbbi évtizedben felmerült új stadionötletekhez kapcsolódva többen is elmondták már, hogy legjobb lenne a volt főbejáratot, a korábban az MLSZ irodáinak is helyet adó toronyépületet megtartani, de Studniczky Ferenc úgy látja, az épület igazi szimbóluma, a legtöbb fényképen feltűnő eleme a felső karéjt – az életveszélyessé vált, ezért már évekkel ezelőtt lezárt felső karéjt – tartó oszlopsor, ezért ezt kellene megőrizni".

Kíváncsi leszek, hogy sikerül. A pillérekért (vagy mikért) nekem is fájna a szívem. /Fotó Dzsappa - indafoto.hu. Via @fovarosibloghu/

Na még valami:

Nem teljesen igaz, hogy egy régi stadionba nem lehet semmit sem beleépíteni. A koraközépkorban komplett kisvárosok települtek a római amfiteátrumokba, így nem kellett várfalat építeni. de most is lehet beleépíteni mást: például egy másik kisebb stadiont, mint arról a Sport Géza írt is korábban.

A szorosan egymásra préselésnek úgyis szép hagyományai vannak nálunk. Nem is az Örkény-egypercesre gondolok a földre érkező űrhajóssal és a két holddal (- Nekem az volt a legnagyobb meglepetésem, hogy nem egy Hold van, hanem kettő. - Kettő? Hogy értsem ezt? Egyik a másik mögött? - Dehogyis. Szorosan egymás mellett, csak egy kis hézag van közöttük. - Érthetetlen. Ezt még nem észlelte soha senki. - Nem? Akkor, úgy látszik, tévedtem.). Hanem a Kincsem Park lelátóira. Tudjátok, ahová az újnak nem volt helye, a régit nem lehetett lebontani, ezért eléépítették.

Pár napja posztoltam a Szeretgom cikkét, hogy veszélybe került az esztergomi Takarékpénztár Hild József által tervezett épülete. (Röviden: hasznostani szerették volna a pincéjét, ehhez a belmagasságát méllyítéssel növelték meg, de nem gondoskodtak a megfelelő rögzítésről.) A cikk a Csikós Építész irodát is megemlítette az ügyben, csak épp az maradt ki belőle, hogy ők voltak az egyetlen szereplő, amelyik (kötelezettségén felül is) tett valamit az épület megmentéséért, miközben az előző és a jelenlegi önkormányzat is karba tett kézzel tekint a helyzetre. Csikós Ádám Urbanistához eljuttatott levelét az alábbiakban olvashatják:

Esztergom elég sokat köszönhet Hild Józsefnek. A nevéhez köthető számos egyházi és világi épület a városban, többek közt Európa negyedik legnagyobb bazilikája. (Mielőtt beleköttök, nem, nem teljesen ő tervezte, ezért használtam a rafináltan alattomos újságírós "nevéhez köthető" kifejezést.) Na már most, ha hinni lehet a Szeretgom cikkének, akkor az egyiket most épp az összeomlás fenyegeti, pedig kívülről teljesen rendben levőnek, szépnek és felújítottnak tűnik az 1860-ban épült egykori Takarékpénztár a Széchenyi téren. A pincéjében ugyanis vendéglátóhelyet szerettek volna kialakítani.

Van valami bájos abban, hogy az első nagy, közös, összeborulós, fél Európán átívelő világörökség épp egy erőszakra épülő birodalom katonai létesítménye lehet. Amely ráadásul épp hogy nem az összetartozásról, hanem a szétválasztásról szólt egykor - ugyanis a római birodalom határvédelmi rendszerének, a limesnek a megmaradt elemeiről van szó. Mielőtt nekem támadnátok, gyorsan bevallom, hogy szeretem az antik kultúrát, sőt a hadtörténelmet is, a műemlékekről nem is beszélve. Szerencsére vannak, akik még nálam is jobban rajonganak a témáért, van ugyanis Magyar Limes Szövetség is, mégpedig www.ripapannonica.hu címen, mivel hogy nálunk folyami határa volt a birodalomnak, aminek pedig ripa a neve. Na de persze mindez azért került szóba most, mert valami nincs rendjén a dologgal...

Templom a Ferenciek terén, óriási reklámhálóval. Normális dolog ez? Egyfelől nem, mert ha az lenne, nem magyaráznák egy ekkora táblán, hogy miről is van szó:

A budapesti zsidónegyed elég fura. Egyrészt nem olyan egyértelműen körülhatárolható sem kulturálisan, sem történelmileg, sem építészetileg, mint mondjuk a krakkói (soha nem is volt olyan), másrészt ma már nem is itt van a legpezsgőbb zsidó kulturális élet Pesten.

Ugyanakkor érezni, hogy van saját hangulata (ha nem is egész Belső-Erzsébetvárosnak, de néhány utcának mindenképp), amelyek megmentésre, továbbgondolásra, élesztésre érdemesek. (Pesti zsidónegyedekről egyébként Solaitid írt remek dolgokat előbb a Városképp blogon, majd a HG-n).

Nos erről városrészről rendeztek megbeszélést a héten, amelyre bár nem tudtam elmenni, az összefoglalót elküldték róla, íme:

Jó dolga van mostanában a budapesti épületek Lotz-termeinek (na jó, a Lotz-freskóknak nem mindig): felújították a Párisi Nagy Áruházét, a Keleti Pályaudvarét, tegnap pedig a Budapesti Gazdasági Főiskola Markó utcai épületében található helyiséget adták át. Ez utóbbi - mely alighanem a legkevésbé ismert - az 1876-ban átadott iskolépületben található. Trefort Ágoston kultuszminiszter felkérésére Lotz Károly és tanítványa, Than Mór festett klasszikus ókori témájú faliképeket. Részletek a felújításról itt, még több fotó pedig alant.

Ha nincs odaírva, magamtól talán rá sem jövök, hol készült a kép. A Halászbástya Étterem kimaradt az életemből. Úgy emlékszem gyerekkoromban oda nem mehettem be, de már nem emlékeztem, hogy le volt-e zárva a terület vagy csak apám mondta, hogy semmi keresni valóm ott. Na most megtudtam: az utóbbi lehetett a helyzet, ugyanis a felújítás kapcsán kiadott sajtóközlemény szerint "az északi Híradás-toronyban az 1930-as években kapott helyet a Budapesti Történeti Múzeum kőtára, mely később Halászbástya Étteremként üzemelt az 1970-es évektől egészen 2003-ig."

Hogy mi volt az északi bástya eredeti funkciója, azt nem tudom (még az amúgy kivételesen alapos Wikipédia-szócikkben sem szerepel), de mindenesetre most egy ilyen klasszul berendezett étterem üzemel benne.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. közvetlenül a választások második fordulója előtt írt ki ki pályázatot a budai várhegy városfejlesztési és építészeti koncepciójának elkészítésére. A tömör feladatleírás nem felesleges egyszerűsítés, a pályázóknak valóban a teljes vár felújítására kell terveket kidolgozniuk: a palota felújítására, a Várbazár fejlesztésére, a közlekedési rendszer megoldására, a lakóövezeti rész rendbetételére. A hatalmas és rendkívül értékes fejlesztési terület a Dunától egészen az Attila útig tart.

- írja ma az Index. Földes András cikkét mindenképpen érdemes elolvasni, mert elég fura sztori rajzolódik ki belőle a testre szabott pályáztatásról, amelynek végső befutója valószínűleg a Zoboki és Demeter építésziroda lehet, esetleg a Közti (akik egyébként vagy fél évszázada a jelenlegi állapotot tervezték).

Itt azonban foglalkozzunk kicsit azzal, hogy mi mindent kellene megváltoztatni a Váron. Akik most lendületből azt mondják, hogy semmit, meg hogy miért kell mindig mindent megváltoztatni, azok legyenek szívesek nézzék meg ezt a kisfilmet.

Miközben műemlékekkel - na jó, legalábbis műemlékek homlokzatával - elég sokan szoktunk foglalkozni, és egy-egy randa légkondicionáló vagy műanyag ablakkeret kiveri a biztosítékot a legjámborabb polgároknál is, a védett berendezésekre igen kevesen gondolunk. Sajnos olykor a tulajdonosok sem, akik egyre gyakrabban alakítják át vagy csak épp szakszerűtlenül szállítják (magyarul rongálják meg) azokat. A legfrissebb esetről épp a Műemléki Világnap hétvégéjén értesült a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal.

A héten már felbukkantak a neten a Roosevelt tér, illetve a Március 15-e tér és a Károly körút látványtervei, most a Móricz Zsigmond futurisztikus megoldásai kerültek elő. Mint arról korábban szó volt, ötletpályázatot írtak ki a Gomba hasznosítására, ami akkoriban az Urbanista-olvasók agyát is megmozgatta. Most pedig megszületett a végeredmény. Az átadóra sajnos nem tudtam elmenni, de innen-onnan összevadásztam a megfejtéseket.

Bevallom kicsit bosszant, amikor úton-útfélen a jáki templommal példálóznak, mert ha középkori magyar építészetről van szó, mindig ez a kötelező illusztráció. Pedig azért Kassától Kolozsvárig van egy pár jelentősebb, ma is álló építmény ebből az időszakból. Erről persze szegény templom nem tehet és azt is el kell ismerni, hogy ma tényleg ez a leggyönyörűbb középkori épület Magyarországon. Híres kapuzatát pedig mindenki ismeri, ha máshonnan nem, hát a Vajdahunyadvár Jáki kápolnájából. Nos ennek a templomnak a tornya roggyant meg most. Mint a műemlékem.hu írja:

Bő egy éve, hogy nagy felháborodást kiváltva bejelentették, majd meg is kezdték a Vár megfúrását. Aztán úgy tűnik pihenni mentek a munkások. Vagy már kész is? Ahogy egy Urbanista-olvasó írja:

A Budai Várban 2007-ben nagy lendülettel kezdett mélygarázs építés végképp befuccsolt! Leszedték a táblákat, levonultak a kivitelezők, már csak egy konténer árválkodik a helyszínen.
Mi lesz a sorsa a méretes gödörnek? Mikor romlik meg annyira az állapota, hogy összedől az egész?
 Az első kerület mennyire tiltakozott a Dísz téri volt Honvéd Főparancsnokság romjának átépítése ellen, hogy nem odaillőt terveznek építeni.(szerintem is elég rondát) Úgy látszik a pár méterre lévő gödör odaillő........