A legegyszerűbb persze az lenne, ha a házak meg a bútorok csak úgy nőnének. Végül is van ilyen, igaz úgy tűnik sokkal több macera van velük, mint a hagyományos technológiákkal. Egy-két példát már betettem a napi linkek közé, vagy a linkblogba, de a DRB most egy nagyon klassz összeállítást készített a témáról. Igaz, nem mind teljesen élő anyagos. Mondjuk a nádból készült mindenféle nem olyan nagy szám, mikor az Alföldön is van/volt egy rakás vasaló, meg kunyhó ilyen anyagból. Viszont a valódi élő anyagból készült cuccok tényleg elképesztőek, íme pár példa:

Egy 16-17 emeletes épületet nem szokás felhőkarcolónak nevezni (még Érden sem), de ennek a háznak kijár ez a cím. Ugyanis ez lesz a világ legmagasabb faháza. A terv nem új, de az Inhabitat csak most kezdett el foglalkozni az elképzeléssel. A Norvég Barents (vagyis a Barrents-tenger mellékével foglalkozó) Intézet épülete természetesen mindenféle környezetvédelmi előírásoknak megfelel majd, széndioxid-semleges lesz stb., ami mondjuk egy fa toronyháztól el is várható.

Nos nem is olyan rég volt arról szó, vajon milyenek lesznek a jövő fái Budapesten. Lehet, hogy mégsem a díszkörték vagy a robotfák lesznek a befutók, hanem a pálmák? Pesterzsébet végül is déli kerület...

Bár a neten keringő futurista látványtervekből ritkán születik poszt az Urbanistán (legtöbbször csak linkgyűjteményben landolnak, bár lehet hogy hamarosan indítok nekik egy külön blogot). Ám ezzel most kivételt teszek. Tegnap ugyanis elég sokakat érdekelt, milyenek is lesznek a jövő városi fái, ez a modell pedig épp erre próbál választ adni. A képen látható szerkezet tulajdonképpen mindazt tudja, amit egy valódi fa: árnyékot ad, "leveleivel" javítja a levegő minőségét és hasznosítja a napenergiát.

Van nekem egy tuti biznisz ötletem, amit merő jófejségből megosztok a nyájas Olvasókkal. Kitaláltam, hogy nem légszennyezéstűrő fafajok kellenek az önkormányzatoknak - melynek pedig most nagy keletje van - hanem dőléstűrők. Ha még egy választópolgárt agyoncsap egy viharban kidőlő famatuzsálem, akkor biztos elkezdik keresni a megoldást. Az általam nemesített Bivalyerős-berkenye, Sziklaszilárd-szil és társaik soha nem dőlnek ki. Persze a nemesítés, minősítés miegymás hosszú és fáradságos munka, ezért ezt meg is spórolnám. Tök mindegy mit adok el. Mire évtizedekkel később kiderül, hogy az addigra nagyra nőtt fáim valóban viharállók-e, addigra már rég elfelejtetik, hogy ki és kitől szerezte be a suhángokat.

Most épp a Nagymező utcában került terítékre a kérdés: életveszélyes biológiai bombák vagy védendő természeti értékek-e az utcasorfák? A kérdést nem lehet pusztán érzelmi alapon eldönteni és a város egészében vizsgálni kell, vajon szükség van-e az elöregedett faállomány frissítésére. Más kérdés, hogy a Nagymező utcában baromi egyértelműnek tűnik a helyzet.

A kép címe: ember áll az M0-s erdősávjának mélyén. A fotó bal alsó sarkában látszó zöld folt egy két méter magas, 12 centis átmérőjű kerületű, faiskolában nevelt suháng - legalábbis az előírások alapján. De a tegnap átadott keleti szektor mellett legtöbb helyen ennél is rosszabb a helyzet: egyelőre csak csenevész akácok vannak. Nem csak az a baj, hogy méretben nem felelnek meg az előírásoknak (kb. tizedakkorák, mint a kötelező) vagy hogy gyakorlatilag nem látszanak ki a parlagfűből (amiért meg nagyon súlyos bírságot lehetne kivetni). Ha szerencséjük van, az akácok még megnőhetnek, akár a parlagfüvet is lehagyhatják, de csak valami isteni csodával alakulhatnak át juharrá, kőrissé, hárssá vagy más előírás szerint fajjá. Kapott az Urbanista egy csomó friss, ropogós képet az átadásról, párat megosztunk a Nyájas Olvasókkal.

Voltak ugye a Millenáris síneken tologatható dézsás fái, amivel elvileg minden látogató szabadon átrendezhette a parkot a saját elképzelése szerint. A Diller Scofidio + Renfro Liverpoolban "álló" fái azonban egyrészt jókora példányok ahhoz képest, hogy mozognak, másrészt mindezt maguktól teszik, a járókelők legnagyobb meglepetésére. Videó alább: