A gerillakertészek az Index cikke szerint a globális felmelegedésre akarják felhívni a figyelmet. Mindazokét, akik nem vették észre, hogy egész nyáron zuhogott az eső és általában kellemetlenül hideg volt, teszem hozzá én. Ezzel együtt illegálisan fát ültetni életrevaló dolog. Kedd reggel arra megyek munkába, lefotózom, hogy az erőszakszervezetek meghagyták-e a pálmát.

Ebben a lakásban egy kertész él. Vagy egy kert. Ha se nem kertész, se nem kert, akkor alighanem egy őrült tudós lakott ebben a budavári lakásban, aki elvesztette uralmát teremtménye felett. A húsevő növény indái most kifesztik az ablakot és lehömpölyögnek a Franklin utcán, hogy a Batthány téren felfalják a 41-es villamost. Esetleg még az is elképzelhető, hogy valaki annyira szereti ezt a virágot, hogy átengedte neki nyárra a szobáját. Úgy benőtte ugyanis az amúgy gyönyörű, rendezett ház ablakát, hogy azt egyáltalán nem lehet tőle becsukni. Kívülről csodálatos - milyen lehet belülről? További képek alább. (Ja és hiába kerestettem a virágot a Dísznövény Enciklopédiában, nincs benne, ami szintén az őrülttudós-elméletemet támasztja alá. Ha valaki tudja milyen növény, írja meg!)

Jónapot, a blogon rendszeresen be szeretnénk mutatni izgalmas (értsd: drága, híres ember birtokában lévő, pornóforgatásokra használt, nagyon híres, történelmi házban lévő, romos, nagyon kicsi, vicces, és így tovább) ingatlanokat. Vagy úgy, hogy odamegyünk fényképezőgéppel, mert kapunk tőletek tippet, vagy úgy, hogy meglátjuk hirdetésben. Így történt nyitó darabunkkal is.

Az Örs vezér téri metrómegálló végül is nem néz ki rosszul. Persze kár, hogy le kellett bontani miatta a régi M betű alakú épületet, amely nagyon szellemes volt, a célnak pont annyira felelt meg mint az új, és ha megél még pár évtizedet szegény, akkor jó eséllyel műemlékké nyilvánítják. Sőt. Messziről még akkor is tetszik az új végállomás, ha tudom, hogy csapnivaló a kivitelezése. Az viszont nagyon bosszant, hogy a reggeli csúcsban gyakran lekésem miatta a metrót.

Valamit megóvhatnak a lebontástól azért, mert régi, mert szép, mert érdekes, mert fontos kulturális emlékhely, mert természeti érték. Persze ezeket külön-külön nem nagyon szokták figyelembe venni (elég ha csak az elmúlt néhány hónapra gondolunk a Ferencvárosi malomtól a szigetközi kis szigetig), de azért az ritkán fordul elő, hogy több szempontból is értékes ingatlant tüntessenek el. A Tavaszmező u. 6. bontásra ítéléséről már többen cikkeztek a héten, mi az egyik művészkerti bérlő levelét tesszük közzé.

Nemzetközi versenyen választják ki, hogy milyen legyen az új New York-i biciklitároló, mely a tervek szerint épp olyan szimbóluma lesz majd a városnak, mint mondjuk Londonnak a piros telefonfülke. Hogy mennyire művésziek (no meg praktikusak) a döntőbe jutott alkotások, azt döntse el ki-ki maga. Nekem talán a zöld "szívecskés" tetszik a legjobban, bár szerintem a régi NY-szabvány sem volt rossz. Mindenesetre bárhogy is erőlködnek, a legeredetibb kerékpártároló Budapesten található. Négy-öt személyes, megfelel a legszigorúbb kerekes elvárásoknak, művészi értékéhez pedig semmi kétség nem fér, ugyanis "civilben" szobor az Erzsébet téren. A kép alább egy kattintásnyira...

Volt egyszer egy szürreális élményem Iglón (ma úgy hívják Spišská Nová Ves. Persze már akkor is úgy hívták, mert nem vagyok olyan öreg.) Este, sötétben érkeztünk meg a szállásunkra, egy tízemeletes panel kilencedikére. Aztán amikor reggel kimentem az itthonról megszokott szabványkonyhába (ugyanaz a lámpa, linóleum, beépített szekrény stb.), nagyon megdöbbentem. Az ablakot teljesen betöltötték a Tátra hófödte csúcsai. (Budapesten akkoriban pont ilyen posztereket tettek ki a pont ilyen lakásokba.) Mostanában azonban már fordított élményben lehet részünk. Az ember felébred egy ízlésesen berendezett, modern, fullextrás, jó fekvésű lakásban, kinéz az ablakon és mit lát? Egy lakótelepet. Na ilyen mondjuk a Marina Part nagy része.

Én igazából már 2035-ig megírtam a heti tíz posztot, és gondoltam, most már kényelmesen hátradőlhetek a karosszékemben, ám nem számoltam azzal, hogy lesz aki kommenteket fűz majd a bejegyzésekhez. Úgyhogy most kicsit frissítünk! A gyepesített villamosvágányokról írtak tulajdonképpen rendben vannak (tényleg nincs ilyen ma Magyarországon), de Kzsoci felhívta a figyelmemet arra, hogy korábban már voltak sikertelen kísérletek Budapesten, Szegeden pedig ha minden jól megy hamarosan lesz zöld pálya.

A legzöldebb szívű ember is érzi, hogy a városszerte kihelyezett, valami óriásfiú zsírkréta-készletére emlékeztető szelektív hulladékgyűjtők nagyon rondák. Az öt különböző rikító szín egymás mellett gyakorlatilag semmilyen környezetben nem mutat jól. Ráadásul több változata is létezik, és valamennyi csúnya. Az Öko-Kord és a MOME közös pályázatán most tizenkét iparművész modelljére lehet szavazni. A terveknél a nemzetközi szabványokat is figyelembe vették (bár nekem némelyik kicsit nehezen üríthetőnek tűnik, de készséggel elhiszem, hogy tényleg). Mindenesetre mindegyik sokkal jobban néz ki a jelenlegi változatoknál. A győztesből egész biztos készül prototípus, hogy azután mi lesz, majd meglátjuk. A szavazás szeptember 15-ig tart.

Azt gondoltam, hogy az Urbanista első, olvasók által küldött anyaga egy fénykép lesz egy különösen szép erkélyről vagy egy különösen randa lakóparkról. Ehelyett kaptunk ajándékba egy korábban nem publikált, két kolumnás, hátterezős cikket, amelyben megszólal a ferencvárosi, a fővárosi és az ex-fővárosi főépítész is. A téma pedig a Duna City projekt, illetve ennek kapcsán a Duna parti fejlesztések és a budapesti felhőkarcolók. Az anyag eredetileg a Budapesti7Napnak készült, de mire megszületett, a lap megszűnt. Így hát Jucika elküldte nekünk az írását, amiért örök hála. A tovább gombra kattintva a vágatlan verzió olvasható:

Gyerekként nagyon tetszett amikor épült az új állomás, olyan volt mint egy űrközpont. Aztán egy idő után tényleg olyan lett mint egy cyber-punk film díszlete: valami lepukkant bázis egy Isten háta mögötti bolygón (és a jelmezes statisztákat is össze lehetett volna válogatni a helyszínen). A slumot ugyan felszámolják, de ami helyette jön az sajnos dög unalmas lesz.

Aki szeretné, ha Superman-, szmájli- vagy jégrémalakú parkolóórák lennének Budapesten, az kattintson a formabonto.com-ra és szavazzan a legszimpatikusabb modellre. Az Első Mobilfizetés Elszámoló Zrt. ugyanis pályázatot írt ki a meglevő órák dekorálására, illetve teljesen újak (vagy valami térplasztikai dolgok - lásd pl. kép) tervezésére. A cél a "mobillal könyebb" üzenet sugalmazása. Az előszűrt modellek közül a mélyen tisztelt nagyérdemű is választhat (2 ipod reményében). A legtöbb szavazatot kapott dekoráció megjelenik városszerte száz automatán, a legsikeresebb térplasztikákat pedig kiállítják.

Ha budapesti vagy akár magyarországi épületekből kellene összeszednie Gotham Cityt, elég nehéz helyzetben lenne a díszletező. Persze azért nálunk is vannak helyszínek, amelyek illenének a húszas-harmincas évek Chicagóját idéző, félelmetes szobrokkal súlyosbított városba. Én a magam részéről egy 2004-ben épült pesti irodaházzal nevezek be (fotót lásd alább). De gondolom nem ez az egyetlen használható ötlet...