Na tessék, már megint kaptam egy kritikát, hogy kevés a poszt. Lássuk be, hogy - bár a múlt hétre öt is jutott belőle - van benne valami. Szóval most ünnepélyesen megígérem, hogy mától... na jó holnaptól minden hétköznap írok kettőt: egy rendeset, meg egy amolyan szösszenetféle kiegészítőt. Na ná, hogy most a kiegészítőposzttal kezdem!

Ez úgy is remek alkalom arra, hogy felélesszem a méltatlanul elfeledett Budapest-klip sorozatot. Stílszerűen talán Jimmy Egyszer megjavulok én slágere illene az alkalomhoz, én mégis Selena Gomez klipjét teszem ide, amit Bálint küldött az Urbanistának. Budapesten játszódik, egész friss, alig pár hónapos, de nagyjából ez minden jó, amit elmondhatunk róla. Gyakorlatilag a sztenderd belvárosi/budavári helyszíneken mozog (a nyitóképen látható Elektrotechnikai Múzeum sajnos csak üdítő kivétel), ami persze egy tengerentúli előadó esetében egyáltalán nem baj. Az már inkább, hogy a film a tíz-húsz évvel ezelőtti hazai mezőnyből sem lógott volna ki a színvonalával, na de ez már egy másik blog témája lehetne. Itt és most örüljünk az országimázsnak, Ti meg készüljetek fel a posztdömpingre. (Nekem még nem sikerült.)

Nem is olyan rég egy bloggal odébb írtam már Magyarország népességfogyásáról, meg hogy a demográfiai változások hogy alakítják át a településeket, kiváltképp a budapesti Belvárost. Talán ezért is bombázott meg sajtóközleményével a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE), akik elindították a Magyar Anya- és Családvédelmi Programot, ami leginkább a családbarát munkahelyekkel, meg a védőoltások fontosságával foglalkozik. És hogy mit keres ez az Urbanistán? Nos mert felállítottak a Bajcsyn egy bazi nagy népességfogyás-számlálót.

Abszolút piacpárti vagyok, a háztáji zugárusokat (akiket ma biztos gerilla zöldségeseknek neveznének) pedig kifejezetten szeretem. A kiskertben megtermelt egy-két zacskó cserkóval vagy néhány csokor virággal behéveznek a Kertvárosból az Örsre és a megállóban kínálják a portékájukat. Igaz vannak városi legendák, hogy némelyikük az Auchanban veszia  kerti zöldséget, de velük ne foglalkozzunk. Már csak azért se, mert nem is róluk lesz szó, hanem a lomkereskedőkről, akik nem a HÉV-megállóban, hanem az aluljárókban tanyáznak.

Dóra egy zuglói aluljárón akadt ki, de lássuk be, városszerte elterjedt jelenségről van szó. Ami például az Örsöt illeti, voltak rosszabb időszakok, amikor napközben egyszerűen közlekedni sem lehetett a sok lomtól, aztán rendet tettek, azóta csak sötétedés után kerülnek elő a ponyvaárusok. Gondolom kevésbé forgalmas helyeken nincs kapacitás rendet tenni...

Reggel még csak egy kommentben figyelmeztetett HZV, napközben aztán Rita egy fotót is küldött az Indexnek, milyen feliratot feszítettek ma ki a Várkert bazárra. Nincs mit hozzátenni.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. közvetlenül a választások második fordulója előtt írt ki ki pályázatot a budai várhegy városfejlesztési és építészeti koncepciójának elkészítésére. A tömör feladatleírás nem felesleges egyszerűsítés, a pályázóknak valóban a teljes vár felújítására kell terveket kidolgozniuk: a palota felújítására, a Várbazár fejlesztésére, a közlekedési rendszer megoldására, a lakóövezeti rész rendbetételére. A hatalmas és rendkívül értékes fejlesztési terület a Dunától egészen az Attila útig tart.

- írja ma az Index. Földes András cikkét mindenképpen érdemes elolvasni, mert elég fura sztori rajzolódik ki belőle a testre szabott pályáztatásról, amelynek végső befutója valószínűleg a Zoboki és Demeter építésziroda lehet, esetleg a Közti (akik egyébként vagy fél évszázada a jelenlegi állapotot tervezték).

Itt azonban foglalkozzunk kicsit azzal, hogy mi mindent kellene megváltoztatni a Váron. Akik most lendületből azt mondják, hogy semmit, meg hogy miért kell mindig mindent megváltoztatni, azok legyenek szívesek nézzék meg ezt a kisfilmet.

Hároméves küzdelem után sikerült elérni, hogy a Fehérvári kapu alatti 0,7 hektáros területre szőlőt telepíthessenek. - nyilatkozta a Népszabinak Bojár Iván András, a főváros városarculati tanácsnoka az ősszel kezdődő munkálatokról. Szívből örülök neki! Mint azt már korábban is leírtam, szerintem baromi jó ötlet, ami ráadásul sok évszázados hagyományt elevenít fel. A projektre elkülönített 14 millióból...

A csepeli vigalmi negyed terve olyan gyorsan tűnt el a süllyesztőben, amilyen gyorsan előrántották. Viszont már meg is van az új koncepció az egykori Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalat épületének hasznosítására. (Amúgy tudja valaki milyen jármű a "ruhaipari kerékpár"?*) Az ötlet nem is hülyeség, sőt kifejezetten jó! Épüljön ott egy pláza kerékpárosoknak.

Egy hivatalosan megfogalmazott demonstráció-bejelentés ritkán szórakoztató és még ritkábban romantikus. Nos amit itt mutatok be, az a ritka kivételek közé tartozik. Egy jegyespár úgy döntött, a házasságkötésük után rövid ideig egy parkban ünnepelnek a násznéppel, mielőtt elvonulna mindenki a lagziba. Bár tüntetni, sajtótájékoztatót tartani, futóversenyezni és még ki tudja mit csinálni szabad ilyen helyeken, esküvői piknikezni nem. A Városképvédelmi Bizottság szerint ugyanis akkor "a párok tömegesen tárnák boldogságukat a világ elé a parkokban".

Mit tehettek? Bejelentették demonstrációnak amelynek célja mi más is lehetett volna, mint tiltakozás a döntés ellen. Közben remélem ugyanolyan jól fogják érezni magukat, mint ha más néven kaptak volna rá engedélyt (mert valószínűleg ugyanazt is teszik majd). Éljen az ifjú pár!

Eredetileg arról akartam posztot írni, hogy milyen klassz szökőkutat fotóztam Újpesten a most épülő új főtéren. Elsőre olyan mintha a Szabadság téri interaktív vízjáték kisöccse lenne, de kiderült, hogy nem inter csak aktív: ott tör föl a víz, ahol akar, vagyis kötött program szerint, mindegy, hogy elé állunk-e vagy sem. Viszont ez a közönséget egyáltalán nem zavarja: a fürdőgatyás gyerekek pancsikálnak benne, anyukák, apukák a padokon napoznak vagy az árnyékban hűsölnek. Szóval erről akartam írni, de ma reggel (a Mandinernek köszönhetően) belebotlottam egy jobbklikkes publiba.

A szerző szerint egyáltalán nem jó, ha meztelen gyerkőcök rohangálnak a Belvárosban és ez kifejezetten a slumosodás előszobája. Mint írja:

Jelen pillantban azt hiszem ez a legdrágább budapesti lakóingatlan a netes piacon: egy két házból álló épületegyüttes a Budai várban. Természetesen erre is az Engel & Völkers oldalán bukkantam. Bár a leírás igen szűkszavú és a képek is főleg belső terek látványterveit tartalmazzák, van egy tippem, hol lehet a kecó. Mint a honlapon írják:

A Budai Várban kínálunk eladásra egy két épületből álló több, mint 3.000 nm-es felújítandó épület együttest. Az egyik épületet az 1690-es években szerzetesek építették C. Grinzberger építész segítségével. A késő barokk homlokzat tervezője V. Ceresola építész volt a késő reneszánsz időkből. A felújítandó ingatlan együttes remek lehetőséget rejt, privát, irodai sőt akár szállodai funkcióra is alkalmas. Az ingatlanhoz tartozó 877 nm-es kertet 8 méter magas kő kerítés védi. Az ingatlan kivételes elhelyezkedéséből adódóan elénk táruló lélegzetelállító panoráma semmihez sem fogható.

A Hadik kávéház Molnár Gyula négyes metrója, már ami a visszatérő ígéreteket illeti. Először talán 2005-re mondta az újbudai polgármester, hogy újra vendégeket fogad Karinthy legendás kávéháza az Bartók Béla úton. Egyszer ugyan egy sajtótájékoztató erejéig meg is nyílt, ám utána gyorsan újra bezárt. Hogy van-e köze a zűrös ügyekbe keveredett ingatlannak az előtte zajló térátalakításhoz, azt nem tudni. Mindenesetre egy neve elhallgatását kérő olvasónk szerint most azért tolják odébb a Gárdonyi-szobrot, hogy legyen hely a kiülős terasznak.

Voltak idők néhány évszázada, amikor a gazdagabb falvak/városok, ahol már mindenki jólétben élt, kénytelenek voltak a szomszédból hozatni koldusokat, hogy jó keresztényekként alamizsnát oszthassanak. Nos ma már kicsit más a helyzet, inkább túl sok a kéregető. Többségük persze "kolduló turizmus" részeként érkezik a városokba - ahogy a videóban nevezik udvariasan a koldusmaffiát. Sajnos elég nehéz a helyzet, mert a bérkéregetők tömegét tényleg csak úgy lehet kiszorítani, ha velük együtt a valódiakat is eltávolítják. Ha igaz az emlegetett szociális háló, akkor persze jogos lehet az intézkedés. Vajon meg lehetne oldani Budapesten is? Pécsett már jói ideje bevezették.

Természetesen mindenki azt enged be az udvarába, akit akar - még akkor is, ha az a ház egy irodaház. Viszont előbb közparknak kikiáltani, majd elzavarni azokat, akik egy doboz kólával próbálnak besétálni oda - na az azért csúnya dolog. Először Urbanczyk Tamás riasztott Twitteren, hogy

@urbanistablog sajnos az Eiffel tér már nem a miénk http://bit.ly/9AzRBc egy szórakozó hely lett belőle, nem közterület többé! mit tehetünk?

Majd Dzsilla erőstette meg a dolgot (aki a "közpark" megnyitásáról is beszámolt annak idején és aki a mellékelt fotókat is késztette).

Bár nem áll szándékomban közepesen unalmas énbloggá alakítani az Urbanistát, sajnos nem mehetek el szó nélkül a tény mellett, hogy tegnap csak a gyerekszobában mintegy 30 szúnyogot csaptunk le lámpaoltás előtt. Mindezt Budapesten, egy négyemeletes ház tetőterében, igaz kertvárosban, na de akkor is. A szakértő ugyan azt nyilatkozta a héten, hogy

"július végére érezhetően csökkenhet a szúnyogok száma Budapesten; már folyamatos a szúnyoggyérítés, de még két hétre van szükség, hogy valóban javuljon a helyzet a fővárosban"

de az azért még elég messze van. Egyrészt érdekelne, hogy máshol - mondjuk a Belvárosban - is ilyen brutális-e a helyzet, másrészt hogy ki mivel védekezik. DDT, plutóniumfelhő, konnektorba dugható vagy spirálban égő füstülő, szúnyogháló miegymás? Ja és ez a citromolajos, citromfüves biomódszer bejött már valakinek? [fotó: manóvezér]

Természetes folyamat, hogy a mozik eltűnnek vagy legalábbis fogynak, aztán az épületeik vagy újrahasznosulnak vagy nem. Vannak még klassz moziépületek Pesten (például a használaton kívüli Átrium), ám egy sajátos műfaj - a kertmozi - szinte teljesen eltűnt. Próbálkoznak ugyan romkocsmákban, meg minimalista megoldásokkal itt-ott (például Csopakon), de azért az nem ugyanaz, mint régen.