Már a tavaszi választásokkor is szó esett az életveszélyes ideiglenes választási plakátokról. Már akkor sem értettem miért kivételeznek a politikai pártokkal, ha köztéri reklámokról van szó, hogy miért olyan randák a táblák, mint a BKV jegyárusbódéi (mondjuk, ha carrarai márványlapokat tennének ki valószínűleg idegesebb lennék), illetve hogy miért muszáj őket életveszélyesen kihelyezni. Ez utóbbi Maxot is bosszantja, aki akárcsak tavasszal, most is levelet küldött, pár mobilfotóval:

Van ugye az épp most zajló Placcc Fesztivál, meg a kreatív városszépítő 1000%.  A dolgok szerencsés együttállásának köszönhetően az 

"alkotócsoport tagjai ezekben a napokban óriási falfestményt készítenek a Nyugati téri felüljáró  hídpilléreire a PLACCC Fesztivál keretein belül. A teljes alkotás várhatóan a hét elejére készül el, és a következő években a főváros egyik legforgalmasabb csomópontját fogja díszíteni.  "

Van ugye a dunakeszi láp ügye, amiről az Urbanista is írt: az Auchan terjeszkedni akar egy területen, mely a környezetvédők szerint láp, márpedig minden láp védett Magyarországon, vagyis amit az áruház akar tenni az tilos. "Független szakértők" "bebizonyították" ugyan a vízzel borított területről, hogy valójában csont száraz homok, a végső döntést egyelőre még nem mondták ki. Ám egy olvasónk szerint az Auchant ezt vagy nem érdekli, vagy már előre tudja mi lesz a döntés. Egy Facebookon terjedő üzenet szerint:

Néhány hete arra kértem az Urbanista olvasóit, hogy írják meg, mire kíváncsiak a főpolgármester-jelölteket indító pártok programjából – én pedig felteszem a kérdéseket nekik. Nem politikáról, nem ideológiáról és nem kritikákról szólnak az interjúk, hanem szigorúan városfejlesztési és -üzemeltetési kérdésekről. Elsőnek a Lehet Más a Politika két szakértőjével sikerült asztalhoz ülnöm. Az LMP fővárosi listájának harmadik helyén szereplő Somfai Ágnes és Pongrácz Gergely, a párt közlekedési munkacsoportjának vezetője válaszolt az olvasók kérdéseire.

Panaszkodom én itt az önkormányzatokra, hogy egy-két hete nem reagálnak, de egy olvasónk már három hónapja várja a válaszlevelet az illetékesektől. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én ugye a sajtósokat keresem, akiknek egyáltalán nem törvényi kötelességük válaszolniuk - sőt létezniük sem -, bár ahol vannak, ott elvileg azért vannak, hogy próbáljanak meg jó képet kialakítani a munkaadójukról.

(Egyébként ez a sajtós dolog nem feltétlenül függ össze azzal, hogy jól működik-e az önkori, bár azért erős jelzésértéke van. Személyes tapasztalatom szerint az V. és a XIII. kerületben, valamint a fővárosnál készségesek a sajtósok, gyorsan reagálnak az érzékeny kérdésekre is, a VII., a IX. és a XI. válaszra sem méltat. A legjobb persze a XVII. kerület, ahol a polgármester személyesen kommentel az Urbanistára - le a kalappal előtte.)

Na de kanyarodjunk vissza az eredeti témához (a kerületi sajtósok egy külön posztot érdemelnének), itt most A. problémája következik, aki megpróbálta szóra bírni a II. kerület önkormányzatát egy hajléktalanügyben - teljesen hiába.

Meghívott a Főkert a margitszigeti domonkosrendi apácakolostor (vagyis a dömés klastrom) parkosításának bemutatójára. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudok elmenni, mert eddig is tetszett ez a helyreállítás: hogy legalább itt-ott visszaállítottak valamit eredetiben, meg csináltak egy jó kis látogatói hidat. Gyerekeknek ideális jövő-menős, mászkálós hely lett belőle. Kíváncsi voltam milyen lett a parkja. Szóval nem tudtam elmenni, de Dzsilla, a kitűnő Budapest Kirakat blog szerzője igen. Ez bölcs döntésnek bizonyult részemről, mert így ő bőrig ázott, én meg nem.

Egyszer egy gyógyszergyár vezérigazgatója azt nyilatkozta, a magyar adórendszerrel nem az a baj, hogy ilyen vagy olyan, hanem hogy évente változik és lehetetlen előre tervezniük, miközben egy orvosság kifejlesztése akár egy évtizedig is eltarthat. Nos hasonló a helyzet a szórakozóhelyekkel is, meg a nyugalomra vágyó polgárokkal egyaránt.

Mint Jokkura jelezte egy kommentben (majd néhány fotóval illusztrálta is), pár napja bekerítették a Kéthly Anna teret. Gyorsan megkérdeztem a Greenpoint7 irodaház üzemeltetőjét mit tud róla, mivel a parkocskát annak idején az épülettel együtt hozták létre. Ők rendkívül gyorsan és készségesen válaszoltak, hogy ezt nem ők csinálták, ezt a területet nem ők kezelik.

Ötvösművészek egy csoportja úgy döntött, hogy kibérli a VII. Kerületi Önkormányzattól a Király utca 11. bolthelyiségét. Beadták a pályázatot. Logikus lépés, hiszen a Pollack Mihály tervezte Prandtner Házban kétszáz éve is ezüstművesműhely működött, az épület domborművei máig ezt idézik. Ráadásul a téma kitűnően illett volna a Király utca új tematikájához, ugyanis - mint arról az Urbanistán is többször volt szó - szeretnének belőle egy "dizájnutcát" létrehozni. Szóval a lelkes kis csoport terve remeknek tűnt, mint a Népszabadság nem is olyan rég írta:

Beépítenek egy budapesti teret? - kérdezi kétségbeesve egy olvasónk. Nem is olyan rég szerepelt az Urabnistán a Nagycsarnok mögötti Csarnok tér parkosításának látványterve, ahol már a kommentekben is felmerült az épülő hotel terve. Kétségtelen, hogy az ott is bemutatott, fenti látványterven áttetsző szürkével jelölt épület helyén nem olyan rég fák voltak...

Biztos mindenki elgondolkozott már azon, hogy vajon mi volt száz-kétszáz éve azon a helyen, ahol most él vagy amerre nap mint nap jár. Nos nem is olyan nehéz megtudni. Magyarországról három katonai felmérés készült, az első még az 1700-as évek végén, az utolsó Ferenc József idején. Mai ésszel felfoghatatlan, hogy tudtak ekkora területet ilyen pontossággal feltérképezni az akkori technikai felszereléssel. Mint most Balázs leveléből megtudtam, a II. katonai felmérés felkerült a netre (itt böngészhetitek) és ráhúzva a műholdas felvételekre, jól látszik, mennyire pontos. 

Mivel mostanában gyakorlatilag minden napra jut egy játszóteres poszt, ma se maradjunk anélkül. A Millenárison ma nem csak a Zöld Péteren lehet játszani a gyerekeknek, hanem egy kamionból kibontott hulladék-újrahasznosító izében is. Nem valami unalmas előadást tartanak itt a hulladékok reciklálásáról, mert ugyan mi is lehet rosszabb egy unalmas előadásnál?

Mondjuk a szemétválogatás.

Gyerekmunkásokkal.

Ingyen.

Futószalag mellett.

Nos itt mindez megvalósult, de úgy tűnt, mindenki nagyon élvezte a csocsó jellegű mágneses szelektálóval, meg a szemétlabirintussal együtt. A tegnapi megnyitón az Alma zenekar frontembere mondott pár szót, ami nagyon kedves dolog volt még akkor is, ha én az Alma-Gryllus-Kolompos gyerekzene-szentháromságból inkább az utóbbi kettőre szavazok.

Tipp: Szilárd, kösz!

A Zöld Péter nagyon jó - volt. Csak egyrészt nehezen karbantartható, másrészt alig karbantartott. Mint sok egyéb esetben, a játszótereknél is - meg általában a köztéri utcabútoroknál, szobroknál, stb. - az utóélettel van baj. Azzal, hogy senki nem érzi úgy: törődni is kellene vele.

Nem lesz népszerű, de külföldön láttam, hogy egy közparkban (ahol egyébként a padok használatáért fizetni kellett: nem is feküdtek rajta hajléktalanok, ellenben a turisták örömmel sétáltak...) a játszótér kerítéssel zárt helyen volt, és némi (nem sok!) pénz ellenében lehetett használni. Mondjuk, mintha itthon egy százast kérnének érte. Viszont ebből a pénzből volt őr, és a kerítésen belül egy bódéban karbantartó műhely, ahol folyamatosan javították-szerelték azokat a mászókákat, körhintákat és hasonlókat, melyek a "rendeltetésszerű használat" következtében mentek tönkre.

Nem mellesleg volt korhatár, mivel a szülőket nem engedték be! Ellenben a kerítésen át szemmel tarthatták a csemetéket, és volt bent felnőtt, aki ügyelt a kópékra - még ragtapasz és fertőtlenítő is volt a keze ügyében, szükség esetére :-) Ez persze csak egy szerény célzás ;-)

- írta gondolatébresztő sorait Mormogi Papa, a Ius Murmurandi bloggere.

Több levelet is kaptam az elmúlt hetekben, hogy lerombolták a Dévai, a Váci és a út által határolt telken álló épületet - vagyis a Lehel Csarnok szomszédját - és vajon mi épül majd oda. Nos, ha minden a tervek szerint alakul, egy hét emeletes irodaház.