Kordos Szabolcs Eszem-iszom, Hungary című riportkönyvéből már idéztünk néhány részletet az Urbanistán. Akkor a török büfékbe kalauzolt el minket a szerző, most egy másik fejezetből olvashattok pár részletet. Ebben egy fesztiválpultos lány mesél az élményeiről, arról, hogy milyen típusú rendezvények és vendégek vannak. Persze engem, mint fogyasztót leginkább az átverések érdekeltek. Íme néhány apró trükk az elkövető szájából (kiemelések tőlem).
Közeleg a szezon, legyetek résen!
"Beszélgetőpartnerem büszkén mesélte, hogy éjfél után a viszkikólát szinte kizárólag viszki nélkül szolgálták fel.
− Cickót kidomborít, csábos mosolyt elő, szívószál a pohárba, esetleg egy citromkarikával és egy papíresernyővel is fel lehet dobni a mutatványt. A nagy hókuszpókusz közben emberünk észre sem veszi, hogy a viszkit kihagytuk az italából. Miközben odanyújtjuk a poharat, csak annyit mondunk: na, ettől sem rúgsz be, drága barátom! És tényleg nem.
A viszkikóla amúgy is igazi áldás: a félliteres üdítő tartalmának a felét öntjük a pohárba, a másik fele meg a pulton marad az üvegben. Szinte senki sem viszi el vagy issza meg, hiszen mindenki piálni jött, nem üdítőt inni. Így a maradékot simán el lehet adni a következő vendégnek. Így lesz a kétszázötven forintos kólából kilencszáz forintos bevétel. A legszebb az egészben, hogy senki sem érzi átvágva magát."
Állítólag a sört vizezni tényleg nem lehet, mint ahogy állítólag kamu a "fesztiválsör" legendája is (vagyis, hogy maguk a gyártók szállítanának hígabb cuccot ilyenkor). Egy ilyen rendezvény ma már elsősorban marketingesemény, szóval lehet, hogy tényleg érdemes odafigyelnie a sörgyáraknak - amelyek olykor névadó szponzorok is -, hogy mit szállítanak.
Persze azért hígítani így is lehet!
"Az alkoholmentes sörök nagyon nem fogytak, konkrétan egyet sem adtunk el, ami valahol érthető, magam sem fizetnék ennyit a komlószörpért. Kreatív megoldást választottunk arra, hogy mégis túladjunk a készleten: a korsók felét alkoholossal, a másik felét alkoholmentessel töltöttük meg. A főnök természetesen csodálkozott: hogy lehet az, hogy az első két napon senkinek sem kellett az áru, most pedig rögtön egy hordónyit megittak? Mindannyian jobban jártunk azzal, hogy nem világosítottuk fel az igazságról. Ő örült a bevételnek, mi számolgattuk a bónuszunkat, a vendégnek meg már oly mindegy volt a tizedik sörnél."
Jó lenne azt hinni, hogy csak "nemes bosszúból" vernek át minket a fesztiválkártyákkal, de azért szerintem ne áltassuk magunkat. Mindenesetre nagyon érdemes erre is figyelni - amíg még tudunk:
"megjelent egy strici külsejű fazon a két nőjével, és rögtön egy „Hé, csöcsös, két rozét pattintsál!” köszönéssel kezdett. Akkor is ő húzta a rövidebbet. Tévhit, hogy a fesztiválkártyákkal nem lehet visszaélni. Hozzáérintettem a kártyáját a leolvasóhoz, és blokkot is adtam. Amíg a fickó a nőivel volt elfoglalva, lehúztam még kétszer a kártyáját, amiről persze nem kapott blokkot. Ez volt az én nemes bosszúm. Egy ilyen figura, aki egész éjszaka két kézzel szórja a pénzt, hajnalban már nem tudja visszakövetni, hol és mire költött ennyit."
Még több Kordos Szabolcs-könyv részletet itt találtok az Urbanistán.
