Az idősebb olvasók talán még emlékeznek Eszményi Viktória 1981-es Vidéki lány vagyok című táncdalfesztiválos fellépésére. A naiv, szerethető egyszerűséggel előadott dalban megénekli a vidéki fiatal városba költözésének a nehézségeit (dalszövegíró: Heilig Gábor).


Egy lány vagyok csupán a sok közül,
Ki vidékről a városba került,
Bár úgy döntöttem, itt is maradok,
Én akkor is vidéki lány vagyok.

Az öltözékem nem túl divatos,
De azt mondják, hogy jól áll és csinos,
Ilyenkor zavaromba\' fülig pirulok,
Hát istenem, vidéki lány vagyok.

Már megszoktam, hogy nagy a forgalom,
Hogy mások állnak saját lábamon,
S hogy a tájékozódás nehéz dolog,
De én ügyes vidéki lány vagyok.

És a többi.


Szabó Árpád, "klasszikus" énblogger mindezt három évtizeddel később prózában adja elő, sziporkázó stílusban.


Árpádról annyit kell tudni, hogy ő még a mai Magyarország térképéről is messzebbi vidékről, egy szerbiai (vajdasági) faluból, Kishegyesről költözött fel Budapestre. Külön mókás, hogy a pesti árakat többnyire szerb dinárban adja meg, amit szorozzunk fel kb. kettő egész héttel.


Kishegyes egy alig ötezres lélekszámú "porfészek", ám a kortárs magyar popkultúrának és magaskultúrának olyan nagyjait adta, mint például Rúzsa Magdi énekesnő, Lajkó Félix hegedűvirtuóz, vagy Szerbhorváth György publicista.


No de milyennek látta a kishegyesről Pestre települt Szabó Árpi Budapestet tavaly februárban?

Irreálisan drága minden

Ahogy azt a falu tizenhárom boltja esetében megtanultuk, nem mindegy, hogy melyikben mit veszünk meg. Egyikben fertőzött tejet, másikban kakaóporral barnított "teljes kiőrlésű" kenyeret, a szomszédtól meg lehetőleg trichinellás disznótorost. A város ezen a tényen annyit fordít, hogy itt 1300 bolt jöhet szóba, melyekben az árérték arány igen vegyes képet mutat. Van itt tejföl 30 dinárért és 100-ért is, míg az előbbit kínai melaninos tejporból varázsolják hozzáértő kezek savanykás tejkészítménnyé, addig az utóbbi tulajdonképpen semmiben sem különbözik a középárfekvésű tejfölöktől. Legfeljebb abban, hogy Szulák Andrea székrekedésével hirdetik a tévében, ami valljuk be azért tényleg "szar" dolog. No de addig örüljünk míg csak Andi küzd vele. Az instant, fóliázott tálcás húsok, melyek elkészítésükkor könnyedén szabadulnak meg térfogatuk egyharmadától gőz formájában, ugyancsak roppant egészségesek lehetnek, az árukról nem is beszélve. Figyelem! A "töpörtyűt" itt is aranyárban mérik – lehet megérne rá egy üzletágat is felhúzni, falun úgyis van elég disznó. Ilyen is, olyan is...


Mindenki rohan

Egy faluban, ahol minden kalandos út (el kell menni tejért pl.) letudható harminc perc alatt (oda-vissza), addig ez Pesten laza egy órát is igénybe vehet, tehát nem árt szedni a lábunk. És szedik, de mindenki, munkába jövet menet, egyáltalán még álmában is jár a lábuk az embereknek. A rohanás és nyüzsgés megdöbbentő az álmos vidéki, hónaljszagú tunyaság után, ahol a piacon a két kiló krumpli megvásárlása legalább három órás, elnyújtott téblábolás...


Felfedeztem a romkocsma intézményét

Ami kistérségben, faluban a normál kocsmai összképet jelenti enteriőr-ügyileg (csupaszon lógó porcelán foglalat, hunyorgó sárgán pislogó Tesla égővel), az itt turistákat vonzó attrakcióként manifesztálódik a romkocsma intézménye által. Az elsők között van ezen a téren is a Szimpla, amely egy belvárosi száraz kapualjas lakóház teljes kapacitását kihasználva nőtt mára a felnőttek játszóterévé. Van itt minden, Szűz Mária kép a lépcsőfordulóban graffitik ölelésében, halászháló a plafonon, kábeldob, kisbicikli és pedálos Moszkvics a falon, kád az udvaron...

A férfi ruhadivat érthetetlen, hát még a női

Ha már pláza és város, akkor okvetlenül szót kell ejtsünk a divatról. Állítólag világvárosként itt is diktálják a divatot a tehetősebbek. Míg kistérségbe, faluba el sem ér egy adott irányzat, oly gyorsan megy ki divatból, addig itt szezononként újul meg – és deformálódik mind jobban el az öltözködési morál, olyan szintekre süllyedve, ami a bohóckodás alsó határát súrolja. Igen, itt a színes gumicsizma a lányok lábán is lehet nagyon divatos...


Van olyan, hogy szar a sör

Szerbiában könnyű dolga van az embernek, vagy Jelen-t vagy Lav-ot iszik, és mikor elég részeg akkor lehet verekedni, hogy melyik sör a jobb. Ami otthon soha ne történt meg két liter folyékony kenyér elfogyasztása után, az itt két sör után simán előfordul, ez pedig a másnapi metilalkohol mérgezés. Megszokhatatlan érzés két napig másnaposnak lenni a szar söröktől, a minőségibb darabokat aranyárban mérik, tehát dönthetünk, hogy a pénztárcánk, vagy a májunk bánja-e az esti tivornyázást...


Fele királyságom egy albérletért

Budapesten nagyon nem egyszerű lakást találni. Mivel ide általában nem újgazdagokként érkezünk és veszünk villát a Rózsadombon, hanem csóróként munkát keresve a lakhatást egyedül az albérletek jelentik. Egy csótányos, csőtöréses, koszos falú garzon havonta minimum 35 000 jó magyar forint (kb. 100 euró) és ebben még nincs benne a rezsi és a közös költség (lakóházak lépcsőházainak rendben tartása és a szemét, kivivése és ilyenek)...

 

 Az utolsó fejezetért külön elismerésem a szerzőnek, akinek Budapest a Londonja. A legtöbb vidéki fiatal, érkezzen határon innenről vagy túlról, nem azért költözik Budapestre, hogy itt szociális segélyen élősködjön, hasonlóan, mint a legtöbb magyar és egyéb kelet-európai Angliában, Németországban, vagy bárhol másutt a Nagyvilágban, ezért felejtsük el az előítéleteinket:


+1 A munkakeresés nem leányálom

Azt hinné az egyszeri ember (ahogy nekem is voltak delejes illúzióim), hogy Budapestre érkezve már a pályaudvaron beléd karolnak a munkást kereső vállalatok HR-esei, de el kell oszlatnom a délibábot; legfeljebb egy fogatlan cigányasszony vagy egy bárcás kurva ragad karon – és mind a kettő pénzt kér. Szóval nem árt előre felkészülve jönni, egyrészt három havi előzetes tartalékkal a túlélésre, másrészt felkészülve, hogy kezdetben igenis be kell ülni call centerekbe telefonálgatni, ahol WC-re sem nagyon illik kimenni a nyolc órád alatt, vagy elszegődni egy konstansan égett olajszagú gyorsétterembe hamburgerpogácsát sütögetni. Légy bármilyen tehetséges, időbe fog telni, míg megtalálod a helyed, míg a túlélésen kívül másra is tudsz majd költeni, míg egyáltalán megveted a lábad esetünkben Budapest kutyaszartól csúszós macskakövein. Semmi sem lehetetlen, csak erős akaraterő, önfegyelem és kitartás kell hozzá.


További részletek a szerző blogján a "10+1 dolog, ami kishegyesiként megdöbbentett, mikor Budapestre költöztem" – című posztban.

Az Urbanista elköltözött! Ha nem akarsz lemaradni a friss posztokról, katt ide:

Címkék: budapest

A bejegyzés trackback címe:

https://urbanista.blog.hu/api/trackback/id/tr425889955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CsakMintTe 2014.04.02. 19:21:48

Szervusz, kedves új blogger! Csak egy gondolat, mielőtt folytatnám az olvasást:

"2 egész 7-el" = 2,7-tel

Én kérek elnézést. Olvasok tovább.

Dobó Géza · http://urbanista.blog.hu 2014.04.02. 20:42:39

@CsakMintTe:
Szia, kedves kommentelő. Egyezzünk ki döntetlenbe, átírtam betűkkel a számokat. Abban igazad van, hogy az öszvér megoldás nem volt túl elegáns.Nincs miért elnézést kérned, minden konstruktív, konkrét kritika hasznos, kössz szépen.

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2014.04.02. 23:13:06

Ha valaki szívesen olvasna egy interjút az idézett blog szerzőjével, akkor klikk ide: srbija.blog.hu/2014/03/13/szabo_arpad_interju

Szabó Árpád (törölt) · http://arpadblog.hu 2014.04.03. 08:39:47

Nagyon szépen köszönöm az említést mindenkinek! :)
süti beállítások módosítása