lanchid-borito.pngA Lánchíd olyan mint egy jó költő, amit bármilyen rendszer és kormány fel tud mutatni példaképnek. De vajon milyen volt valójában a Lánchíd-projekt? Tényleg Széchenyi sikere az egész? Ki járt jól vele és hogyan? Török András új, ingyen letölthető könyvecskéjéből mindez kiderül.

Aki olvasta Török András Budapest könyvét, az tudja, hogy úgy ismeri a várost, mint a tenyerét, mesélni pedig nagyon szeret és nagyon tud. Az ingyen letölthető e-book-forma meg különösen tetszett, bár amint megláttam, kicsit bántam, hogy csak így érhető el.

Ugyanis nagyon csinos lett, szívesen venném kézbe, szagolnék bele a lapok közé és pörgetném végig az ujjaim között. Eleve bátor tettnek tartom, hogy egy Lánchídról szóló könyv borítóján nem a Lánchíd van - miközben ki tudja hány száz, vagy inkább hány ezer kiadvány címlapján díszeleg.

Helyette egy egyszerű napocska van csak rajta (hogy pontosan mi az, kiderül a könyvből).

Na de ne csak a külcsínnel foglalkozzunk, olvassunk is bele. Az író mindenek előtt helyre teszi a szereplőket. Ahogy a Summa Artium hírlevelében foglalja össze:

 

Cikkírásra kértek egy konferencia kiadványához. Írjam meg a Lánchíd igazi históriáját: az ingatlanfejlesztés történetét. Nagyon érdekes téma: az iskolában mindig Széchenyiről volt szó, kisebb részben a két Clarkról, akik tudvalevőleg nem voltak rokonok. Ellenben báró Sina György neve sohasem hangzott el a gimnáziumban, noha címere ott virít a hídon, Széchenyiével átellenben. Márpedig őnélküle nem lett volna híd. Legalábbis nem ilyen, nem akkor, nem így.

Voltaképpen négy ember kellett hozzá: egy, aki kiötli és nyomja tűzön-vízen át (a gróf), egy másik, aki megtervezi (az angol sztárépítész*), egy harmadik, aki megépíti (a skót mérnök**, aki letelepedett Magyarországon), és negyedikként a bécsi pénzember, aki hitelez a PPP konstrukciónak. A makedovlah („cincár”) nemzetiségű kereskedőzseni rá tudta venni két ellenlábasát, egy Rotschildot és egy Wodianert, hogy ők is szálljanak be. 

*William Tierney Clark **Adam Clark

Na igen, ha csak a neveket helyre tudná tenni a könyv a fejekben, már az is rengeteget jelentene. Egyrészt mert a sajnálatos névrokonság miatt a két Clark valahogy eggyé olvad sokunkéban, Sina báró pedig teljesen kiesik az összemlékezetből.

Ami emellett Török András nagy érdeme, hogy a végre hitelesen, többszereplősnek bemutatott fejlesztésben nem kisebbíti Széchenyi jelentőségét. Pedig nagyon egyszerű és hatásos dolog volna összetörni a mítoszt, hogy "nem is ő volt a nagy szám, hanem". De a helyzet az, hogy nélküle tényleg nem jött volna létre a híd és ezt a másik három szereplő is végig tudta, elismerte.

lanchid-szerb.png



A kiadvány az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal konferenciájára készült, így aztán a Lánchíd leginkább mint ingatlanprojekt szerepel benne. (Persze azért helyt kapnak benne anekdoták, meg irodalmi utalások is, amúgy törökösen - senki se száraz közgazdasági elemzésre számítson.)

Elég érdekes megközelítés. Lássuk, milyen is volt ez ebből a szempontból nézve az első állandó fővárosi Duna-híd.
 

  • Először is kilobbiztak egy törvényt arról, hogy épüljön híd Pest és Buda között, de abban semmi konkrétum nem volt, például az sem, hogy hol, miből stb. Csak annyi volt benne, hogy erre létre kell hozni egy részvénytársaságot.

  • "Megalakult a Lánczhíd Építő Részvénytársaság. A részvények három százalékát Széchenyi, egyharmadát Rothschild és Wodianer, a fennmaradó részt (miután más nem akart venni) Sina jegyezte."

  • A részvénytársaság szerződést kötött az állammal, amelyben vállalta hogy "saját költségén, az elfogadott tervek szerint megépíti a hidat", és azután "az országgyűlés által megszabott tarifával 87 éven át hídvámot szed, ezalatt fenntartja a hidat. Ezután a hidat ingyenesen átadja a magyar államnak"

A sztori innentől tíz éven át tartó építkezésről szól, tele a szokásos fordulatokkal: a csak minőségre törekvő tervező, a csak a költségcsökkentésre törekvő beruházó és a csak a határidőt figyelő lobbista kalandjairól. A történetben természetesen van mindenhol keresztbe tevő hatóság, sikkasztó vezető, pocsék logisztikai kapcsolatok és rémhírterjesztő sajtó.

Aztán végül 1849-ben átadták. Ez lett a végösszeg:
 

  • "A híd mint műtárgy végül is 4 123 628 forintba került (alig tízszázalékos volt a túllépés az eredeti becsléshez képest!).

  • A teljes projekt költségei mindösszesen 6 220 428 pengőforintra rúgtak, a jelentős különbség a partrendezésekre, a különféle kisajátításokra, valamint a Pestnek és Budának fizetett kártérítésre ment el. Ez az összeg több, mint az ország akkori egyéves egyenes adóbevétele.

  • William Clark honoráriuma 311 000 forintot tett ki. Hogy ennek nagyságát megítélhessük: a legjobban fizetett „magyar”, a királyt helyettesítő József nádor évi fizetése 60 000 forint volt."

Na és a bevétel?

  • "Az éves bevétel ingadozott, 1871-ben érte el a legmagasabb összeget, 732 462 forintot. Az összes bevétel 1849-1869 között kb. 8,3 millió forintot tett ki. 1870-re (87 helyett 21 év alatt) már az összes hitel megtérült, tisztes nyereséggel."

  • 1870-ben 2,3 millió forintért megvette az állam a részvényeket és ezzel a hidat.

  • "bár a díjfizetés megszüntetését meglebegtették, végül megmaradt, hogy ebből fedezzék a további hidak építését. Így minden hídon fizetni kellett, egészen 1918-ig."

Maga a könyv persze ennél többről szól. Benne van számos remek történet az előzményekről, az alapkőletételről, az építésről, a híres balesetről, az átadásról és a napjainkig tartó utóéletről. De akit érdekel, az úgyis elolvassa - érdemes!

 

lanchid-atadas.png

Ami most engem érdekel: ti hogy látjátok? Jó boltot csinált az állam? Vagy ami még izgalmasabb kérdés: mit szólnátok, ha ma ugyanilyen feltételekkel fogna valaki egy nagy fejlesztésbe Budapesten?

Egyfelől látható, hogy ezt nem bírta volna akkor kigazdálkodni az ország, ráadásul a két város ellentételezésként kártérítést kapott, na meg partrendezést. Hogy a gazdaságélénkítő hatásáról ne is beszéljünk.

Másfelől a 87 évig tartó haszonélvezet kissé soknak tűnik. Főleg egy olyan szolgáltatásért, amely kivált egy korábbit, amely a két érintett településnek hajtott hasznot (hajóhíd), és amely alól elképesztően sokan kaptak díjmentességet (a teljes lista komoly bekezdést tesz ki a könyvben).

Nos hogy látjátok?

[Török András: A Lánchíd mai fénytörésben című könyvét innen tölthetitek le. A posztban szereplő idézetekben én emeltem ki a szövegrészeket.]

Az Urbanista elköltözött! Ha nem akarsz lemaradni a friss posztokról, katt ide:

Címkék: budapest könyv híd duna töri lánchíd széchenyi tér építés clark ádám tér lipótváros víziváros ingatlanfejlesztés v. ker i. ker

A bejegyzés trackback címe:

https://urbanista.blog.hu/api/trackback/id/tr455669846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Simplicissimus 2013.12.01. 18:21:14

Köszönöm az elismerő szavakat, Dávid. Annyit tennék hozzá, hogy Vargha Balázs (Stalker Stúdió) tervezte, és szerintem is nagyon szép lett. Köszönet neki!

Egyébként az IFKE (Ingatlanfejlesztő Kerekasztal Egyesület tervezi, hogy kinyomtatja 100-200 példányban a partnereinek, karácsonyi ajándékul. De kereskedelmi forgalomba nem fog kerülni.
TA, büszke szerző

Beri Svarc 2013.12.01. 20:45:14

A téma zseniális, ahogy néztem, a könyv is (tényleg szép kiállítású cucc). De egy pdf-et ne nevezzünk már e-könyvnek! De még ha legalább oldalanként volna tördelve, és ezáltal legalább néhány mobil eszközön olvasható volna!
Való igaz, hogy az .epub formátum kevésbé alkamas a topográfiai truvájkodásra, de azért nem teljesen eszköztelen. Meg ha eelőre látható, hogy nem biztos, hogy nyomdai lesz a végtermék, akkor érdemesebb egy kicsit nagyobb betűmérettel szedni és akkor még telefonon is olvasható a pdf.

Beri Svarc 2013.12.01. 20:46:54

természetesen nem topográfiai-ra, hanem tipográfiai-ra gondoltam

Takács Sándor hentes és mészáros (Hatvan) 2013.12.02. 12:22:25

"William Clark honoráriuma 311 000 forintot tett ki. Hogy ennek nagyságát megítélhessük: a legjobban fizetett „magyar”, a királyt helyettesítő József nádor évi fizetése 60 000 forint volt."

Nem kevés, de csak a tervezésért járt neki ennyi? vagy itt volt és felügyelte az építést végig a 10 éven keresztül? Mert akkor ugye rögtön osszuk el a fizuját tízzel :)

Gondolom ő adózott is ebből a pénzből otthon - míg a mi nádorunk ugyebár egy fillért sem, ez tisztán az övé volt :) Neki birtokai is voltak, ő legálisan kapott ajándékokat is stb.

J.László 2013.12.02. 13:13:01

@Hoppácska:
Adam Clark felügyelte a kivitelezést. A két Clark mindössze névrokonságban állt egymással, nem voltak rokonok. Tehát William Clark valószínűleg a tervezésért zsebelte be az említett honoráriumot.

is 2013.12.02. 13:15:00

tekintve, hogy ez egy VALÓDI PPP volt (nem volt garantált bevétel, nem lehetett tudni, hogy mennyire lesz népszerű). ezért utólag, az eredmények ismeretében nem lehet ítélkezni. 1849-ben hol volt még az iparosítás továbbfejlődése, hol voltak a milliós nagyvárosok, hol volt elektromos áram, hol volt kiegyezés stb.? akkor bizony könnyen lehetett, hogy a 87 év valós kockázati időszaknak tűnt. most éppen a vállalkozó nagyon jól járt vele. de ugyanígy bele is bukhatott volna, ha mondjuk 1853-ban felrobban az a híd.

Netuddki. 2013.12.02. 13:45:07

"Nos hogy látjátok?"

Ezek szerint a Lánchíd nem közpénzből épült, "csak" 10%-al került többe a tervezettnél és 20 év alatt megtérült a befektetett pénz.
Most kezdjük hasonlítgatni a 4-es metróhoz?

Madarsky 2013.12.02. 14:08:07

Hát nem vagyok egy pénzügyi szakember, de ez a 21 év alatt 170% nem egy olyan biznisz ami miatt mostanában kapkodnának... az talán 3,5% éves kamat lehet...
Szóval az állam mindenképp jó boltot csinált, és nemhiszem hogy bárki is belevágna most hasonlóba itt... 1 évre is képtelenség tervezni, nem hogy 20 vagy 90 évre

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2013.12.02. 21:23:38

@Madarsky: akkor még aranyfedezet volt, nem igazán pörgött az infláció és 4-5%-os hozamú életjáradék volt a legelterjedtebb befektetési forma.

egyébként rohadtul kockázatos beruházás volt, én 99 év alatt szóba sem álltam volna a magyar állammal, de Pistánk persze álmodozó volt :)

aeidennis 2013.12.02. 22:48:03

@mcs: Akkoriban a magyar állam és az azt képviselő József nádor - valljuk meg - más kaliber volt, mint ezek a maiak. Ha nem Habsburg-Lotharingiainak születik ma ő lenne a legnagyobb magyar.

innovation 2013.12.03. 07:44:48

Szép munka, jo cikk. Köszi

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2013.12.03. 09:39:48

@aeidennis: József nádorral tényleg nem volt sok gond, ellenben azért a magyar urak nem mentek a szomszédba egy kis széthúzásért, meg betartásért.

de nyilván sok más kockázati tényező is volt még, szerintem a legnagyobb mázlijuk a kiegyezés, és az utána következő gazdasági aranykor volt, e nélkül simán lehet, hogy eltartott volna 50-60 évig amíg visszajön a projekt ára.