Örök dilemma, hogy egy hirdetés körüli felhajtás segít-e a lakás eladásában. Volt, aki azt mondta nem, de én meg voltam győződve, hogy egy szellemes hirdetéssel ki lehet tűnni, főleg az olyan piacon, ahol több hasonló ingatlan verseng. Persze a végleges döntést nem egy szójáték miatt hozzuk meg, de abban segíthet pár poén, hogy odáig eljussunk.

Nagyjából ebben erősített meg Balassa László fotóművész, aki az elmúlt hónapok legismertebb lakáshirdetését adta fel előbb prózában, majd versben. Mint kiderült, nem csak a hirdetésfeladásban, de az ingatlanosok kezelésében is fura módszerei vannak.

A józsefvárosi Gondozóban ültünk le beszélgetni a Spanyol- és Magyarország között ingázó fotóssal, ugyanis felajánlotta ismeretlenül, hogy meghív egy sörre az ingyen reklámért. Örültem neki, mert kíváncsi voltam, mihez tudott kezdeni a látogatóözönnel. Rendkívül szórakoztató embert ismertem meg, akivel a hotelek éjszakai életétől a kultúraantropológiáig érintettünk egy csomó témát, miközben persze rátértünk a ferencvárosi kecóra is.

Mint az időnként hazalátogató Balassa László elmondta: először is felmérte az itthoni hirdetéseket, és azt tapasztalta, hogy a „nagy részük vagy bullshitgenerátorral készült, vagy látványos hazugságtenger az egész”. Úgyhogy leült kicsit, gondolkodott, kattintott pár képet és feltolta az ingatlan.com-ra.

Több mint ötvenezer látogatót csábított a hirdetés, ami elképesztő szám. Néhány komolyabb érdeklődő is akadt, bár ők egyelőre olyannyira le szerették volna alkudni az árat, hogy nem éri meg nekik eladni – inkább kivár a tulaj. Saját bevallása szerint azonban nem is a közvetlen értékesítés volt a célja (hiszen ideje nagy részét nem itthon tölti), hanem az ingatlanosok figyelmének felkeltése.

Nos, ezt sikerült is elérnie. Ahelyett, hogy bekopogtatott volna néhány ingatlanoshoz, ők kopogtattak be hozzá. És nem is néhányan, több mint harmincan jelentkeztek nála. Ami itthon furcsa, de külföldön bevett szokás: mindegyikkel ugyanazt az időpontot beszélte meg a lakás megtekintésére és a szerződéskötésre. „Így tiszta lappal játszunk: látják, hogy mások is vannak. Másrészt pedig nem érek rá mindegyikükkel egyesével találkozni.”

A 16 ingatlanossal szerződést kötött, egyetlen kikötés volt, hogy mindenki azonos áron kínálja. Azért csak ennyien jöttek el, mert a harmincegynehány jelentkezőből több azonos láncnál dolgozik. (A sörözgetés közben is hívták kétszer: egyszer egy ingatlanos, hogy érdekli a lakás, másodszor ugyanő, hogy jééé rájött, már benne van a rendszerben.)

Ami a stílust illeti nem mindenkinek nyerte meg persze a tetszését, de hát az már az ingatlanosok dolga, hogy milyen szöveggel adják el a szerződött pecót. Bár volt, aki az eredetit szerette volna lehozni kissé finomított formában, ahhoz azonban nem járult hozzá a szerző - vagy átveszi, vagy tök újat ír.

Érdekes mellékhatás, hogy Balassa László több állásajánlatot, meg előadás-felkérést kapott a hirdetés feladása után. A folytatásra kíváncsi vagyok, de addig is a tanulság: ha tudsz mit kezdeni vele, akkor érdemes nagy forgalmat generálni egy szokatlan hirdetéssel.