Ahogy ígértem, megemberelem magam és gyorsan elolvasom az összes Urbanistának recenzióra küldött könyvet és meg is írom róluk a véleményemet. Lehetőleg Karácsony előtt, hogy ezzel is segítsem az ajándékválasztásotokat.
Mondjuk a Budapest a diktatúrák árnyékában című Ungváry Krisztián-Tabajdi Gábor kötet nem egy tipikus "itt egy szép könyv ott egy labda". Már a címe alapján sem, de belelapozva még kevésbé: gyakorlatilag a frissen akasztott embertől a csontvázig minden bomlási fázisú hulla látható benne a legkülönbözőbb módszerekkel, a legkülönbözőbb okok miatt kivégezve. A - számomra fölöslegesen naturalista - képszerkesztés ellenére örülnék egy ilyen ajándéknak. Meg is mondom miért.
Budapest épületei nyugodt békeévekben születtek és aztán a viharosakban lett történetük. Mint mondjuk annak a Tárogató úti villának, amelyikről nem is olyan rég ejtettünk szót. De ha belelapozunk, egykettőre megtudjuk, miért van új téglával kirakva az Attila úti iskola ablakainak környéke, mire használták 45-ben a fogaskerekű töltését, hol és milyen körülmények között lakott Eichmann, Rákosi vagy Kádár. Rengeteg apróságból áll össze a kötet, de ezek értékét jól jelzi, hogy itt az Urbanistán egyetlen kis kereteséből posztsorozat született, az Urbanlegends pedig három "újrahasznosított" szoborról szóló szócikkéből állított össze egy remek cikket. (Alighanem lesznek még ezen a blogon is hasonló szösszenetek.)
Hátborzongatóvá nem is a már emlegetett archív képek teszik a szokatlan várostörténetet, hanem a személyes kötődés mindahhoz, amit eddig csak a történelemből ismertünk (jobb esetben). Egészen máshogy viszonyul az ember ahhoz, amikor azt olvassa, hogy a nyilasok hány zsidót és apácát mészároltak le, mintha pontosan tudja melyik ház, melyik falánál történt mindez. Máshogy látod magad előtt a véres harcokat, ha tudod, hogy melyik utcában hol álltak a géppuskafészkek, melyik kapualjból melyik sarkot lőtték. Mindezt a szerzők "olvasmányos tárgyilagossága" teszi igazán hatásossá és hitelessé.
Persze a legsötétebb helyzetekben is kirajzolódik a fekete humor. Valami véres vígjátékba illik az az abszurd szituáció például, hogy a hírhedt Andrássy út 60-at zsidó tulajdonosától csak bérelte a Magyar Nemzeti Szocialista Párt, majd a háború után a kommunista politikai rendőrség is. Persze fizetni egyik se fizetett...
Az pedig kifejezetten mulatságos, hogy mivel a Belügyminisztérium páncélozott irattárának kulcsai elvesztek az 56-os forradalomban, és azt sem a forradalmárok, sem később a visszatérő belügyesek kinyitni nem tudták, a BM két híres mackóst hozatott ki a börtönből. Ők - azzal a feltétellel, hogy senki nem nézheti a munkájukat - végrehajtották a feladatot.
A részletes térképmellékletekkel - meg klassz metszeti rajzokkal - illusztrált könyvben persze mindenki megtalálja a számára ismerős helyeket. (A mi csendes külvárosi utcánk is benne van, bár kevésbé vagyok rá büszke, mint amikor Kovács Daniék könyvében láttam viszont).
Last minute ajánlat, mindenki csapjon le rá, akinek erős idegzetű, várost szerető ismerőse (vagy saját lelki világa) van. (A második kiadás ráadásul vastagabb, mint a nyáron kiadott első, startoljatok rá arra!)
A könyv a saját honlapján furcsa mód nem rendelhető meg, de a kiadóén igen, ott 2520 forint (ami szerintem elég baráti). A Bookline-ban 2678. Érdemes követni a könyv Facebook-oldalát is, mert elég sok érdekességet tolnak ki oda a kiadvány anyagán kívül is.
