Hogy mitől lesz egy lepukkant gyártelepből nyüzsgő kulturális központ, az megérne egy külön posztot. Van, hogy nem elég a pompásan felújított, gyönyörű épületállomány (lásd Zsolnay-negyed), de az sem igaz, hogy csak alulról szerveződve jöhet létre valami működő dolog (lásd Millenáris). Most azonban csak egyetlen helyről szeretnék írni, amelyiknek minden adottsága megvan ahhoz, hogy Pest ipari-kulturális központja legyen: ez a Közvágóhíd, a benne működő rengeteg próbateremmel, hangstúdióval, a közepén az R33-mal.

Kezdjük az elhelyezkedésével. Nincs ugyan a város szívében, de ahogy ez már lenni szokott, szépen lassan kezdi körbeölelni Budapest. Ráadásul pont egy kulturális negyeddel. Épp ott van a Millenniumi-városközponttal, vagyis a Müpával, a Ludwig Múzeummal és a Nemzeti Színházzal szemben.
Igaz, most egy soksávos, villamosos, elég randa út választja el őket (ahol ilyen fura objektumok találhatók). Ráférne egy széles zebra az összekötéshez – ehhez persze ki kellene találni, mit akarnak építeni a tulajdonosok a ma parkolónak használt placcon. Eredetileg egy gigászi konferenciaközpont került volna oda, de mostanában már csak zöld fű szerepel a terveken a helyén – hajrá! Mindenesetre a nemzet színészeit ábrázoló festmény szépen köti össze már most is az underground és a „magas” művészetet.
És akkor nem is beszéltünk még a nemrég odatelepült, lakossági igényeket kielégítő Parkról és a híd túlsó lábánál üzemelő Zöld Pardonról sem. Szóval ha hagyják, akkor itt egy nagyon jó kis kulturális szabadidős dolog forrhat ki. Az átjárás pedig nem csak képletes. A múlt héten épp a Lumú után ugrottunk át egy sörre az R33-ba, vagyis a Közvágóhíd lelkébe – na de haladjunk sorra.

Ha a Müpa felől egy képzeletbeli zebrán érkezünk meg a főbejárathoz, akkor egy csöpp árkos park szélén találjuk magunkat, melyen híd vezet át.

IMG 4280

Akár egy vadregényes, fákkal benőtt kastély bejárata is lehetne olyan szép a kialakítása – leszámítva, hogy az őrbódék helyett itt két bunker szegélyezi utunk.

 IMG 4289

A környék amúgy tele van bunkerekkel. Hogy pontosan melyik ipari létesítményt kellett ennyire védeni, vagy csak a vasúti hidat fedezték-e ennyire, azt nem tudom. A kastélyos hasonlat amúgy nem túlzó, ha megnézzük ezt az egykorú ábrázolást. 

Forrás: egykor.hu

Belépve azonban már nem volt ilyen vidám az összkép, a szorosan összeterelt barmokkal.

Forrás: OSZK

Talán erre utal ma a helyén ez a falfirka:

IMG 4307

A közvágóhíd ugyanis valóban a közé volt. Otthon vágni tilos volt a világvárosban és egy idő után a magánvágóhidakat is betiltották. Ahogy a Budapest Lexikon írja:

„Buda és Pest városának az egyesítésig nem volt közvágóhídja, a mészárosok és hentesek a város által engedélyezett magánvágóhídjaikat használták. A város növekedésével a helyzet tarthatatlanná vált, és Pest város hatósága megszűntette a magánvágóhidak létesítését, és 1868-ban határozatot fogadott el közvágóhíd létesítésére. A központi városi közvágóhíd a Soroksári úton Hennicker Gyula építész kivitelezésével, van der Hude építész tervezésével 1872-ben készült el Budapesti Marhavágóhíd néven.”

Aztán persze az államosítással nagyüzem lett. Viszont lehetett frissen vágott, helyben sütött finomságokat is kapni – amitől manapság minden jó érzésű EU-ellenőr szívrohamot kapna. Ezen a helyen ma egy hangulatos büfé üzemel, amit nem is olyan rég újítottak fel. Szép lett – kár, hogy a Marhajó Kajáló felirat eltűnt róla.

IMG 4285

Normál esetben ugyanis ma már innen közelít az ember a Közvágóhídhoz, akár kocsival, akár bringával, akár az 1-es, akár a 2-es vilivel jön. Innen a legimpozánsabb a látvány:

Közvágóhíd bejárat

Fotó: Harakirike.

Innen látszik a komplexum összes ikonikus eleme: a víztorony és a két szobor. Utóbbiakról itt olvashattok bővebben. Elvileg marhákkal dolgozó mészárosokat ábrázolnak, de soha nem tudom, hogy a baloldali alak tulajdonképpen mit csinál, ahogy kényelmesen nekidől az állatnak.

IMG 4294

IMG 4296

Na de gyerünk be. Itt egészen furcsa keverék található építészetileg és funkcionálisan egyaránt. A víztorony szinte eredeti szépségében maradt meg, nincs is rossz állapotban, kár hogy a Budapest-címer már lekerült róla.

IMG 4302

Megmaradtak viszont a marhafejek. Ha már a Millenniumi Városközpont nevével a Millenárist idéztük fel, akkor ezekkel szobrokkal a Zsolnay-negyedet. Ott készültek ugyanis szériagyártásban a pirogránitfejek az ország vásárcsarnokai és vágóhídjai számára.

IMG 4304

De az azóta eltelt száz év is otthagyta lenyomatát a telepen. A régi épületeket bővítgették, összekötötték. Ez a híd például elég otrombán illeszkedik a két szárnyhoz, de színes ablakaival egy átfogó felújítás után akár fontos elemévé válhatna a központnak.

IMG 4297IMG 4300

Az a felhajtó, amin gépkocsival - vagy lábon hajtott állatokkal - is fel lehetett jutni az emeletre, egészen különleges, mutatós építészeti megoldás. Még akkor is, ha ijesztő, mint egy Tarkovszkij-film díszlete. Streetartosan már kikezdték, mint arról többször is twitteltem.

IMG 4306

IMG 4315

IMG 4308

Minden építésznek, aki azt a feladatot kapná, hogy alakítson át új funkcióra egy egykori ipartelepet, csorogna a nyála ezektől a lehetőségektől.

Sajnos azonban egyre inkább fogynak a lehetőségek. A víztorony néhány éve még a telep központjában állt, ma már kibontották mögüle a nagy részét - a helyén pedig egyelőre üres placc maradt.



Urbanista nagyobb térképen való megjelenítése

Viszont ami megvan, az nagyon fontos eleme a telepnek: a bálterem! Száz éve ugyanis természetes volt, hogy egy valamire való gyárhoz bálterem is jár. Ezt foglalta el az R33, mely amolyan szellemi központja és katalizátora az egész telep kulturális életének. A Rottenbiller utca 33 alól induló egyesület (innen a név ugye), próbatermeknek, stúdióknak, fotókiállításoknak, görénynek, színpadoknak és alkotóközösségeknek ad otthont.

182584_412233135486508_226042961_n[1].jpg

Fotó: R33

Ráadásul az egészet valami olyan különös üzleti modellel csinálja, hogy miközben nonprofit cucc, valahogy mégis fennmarad. A szellemi-kulturális központoknak mondott helyek a legritkább esetben azok - legtöbbször ez csak a PR-része egy nagyon is profitorientált kocsmának (üdítő kivétel mondjuk a Szimpla). Az R33-nak viszont tényleg sikerült megvalósítania mindezt.

527864_415236458519509_49319491_n[1].jpg

Fotó: R33

Persze nem ők az egyetlenek, akik már beköltöztek. Amelyik helyet nem valami húsos cég bérli még (feldolgozás már nincs, csak raktározás), abba betelepül egy próbahely vagy stúdió. Egy nyári napon olyan érzése van az embernek az R33 kertjében heverve, mintha egy fesztiválon lenne és egyszerre szűrődne be kellemesen a metál-, a reggae- és mondjuk egy alter-színpad zenéje. Elég nehéz úgy átmenni a telepen, hogy ne botoljon az ember ismert zenészekbe, akik pedig természetesen az R33-ban lazítank próbák után, ahol hangszerek cserélnek gazdát, új zenekarok születnek vagyúj tagok csapódnak bandákhoz.

557128_415236481852840_138301549_n[1].jpg

Fotó: R33

Ha még egy-két ilyen szellemi műhelynek sikerülne megtelepednie itt a próbatermek és stúdiók közt, megállíthatatlan lenne a folyamat és valami olyan születhetne meg itt, mint mondjuk Dublinban a Temple Bar (melynek helyére ugye egy buszgarázst terveztek, mikor kialakult a művésznegyed).

Az egész poszt apropóját amúgy az adja, hogy idén három éve működik itt az R33, egy éve vették birtokukba a báltermet és a kertet, a szellemi vezér, Pernye pedig most 36 éves. Ennek örömére szombaton nagy partit csapnak. Lesz egy csomó koncert - köztük az erősen Urbanista-közeli, különböző vágóhídi próbatermekben próbáló Csibor is fellép - természetesen ingyen. Gyertek, jó lesz!

Az Urbanista elköltözött! Ha nem akarsz lemaradni a friss posztokról, katt ide:

Címkék: budapest szórakozóhely rom átépítés műemlék ix. ker soroksári út közvágóhíd

A bejegyzés trackback címe:

https://urbanista.blog.hu/api/trackback/id/tr694681175

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: R33 2012.10.25. 17:02:22

Helyszín: 1095 Bp., Soroksári út 58. Látogatás: 2012. augusztus 15. 18:28-21:40 > Ahogy áthaladsz a súlyos szobrokkal felvértezett oszlopok között a főkapun az üres portásfülke előtt, még illetéktelen behatolónak érzed magad. Ada...

Trackback: R33 2012.10.25. 17:02:06

Helyszín: 1095 Bp., Soroksári út 58. Látogatás: 2012. augusztus 15. 18:28-21:40 > Ahogy áthaladsz a súlyos szobrokkal felvértezett oszlopok között a főkapun az üres portásfülke előtt, még illetéktelen behatolónak érzed magad. Ada...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

filburt 2012.07.27. 11:49:55

Saját tapasztalatok:
* Istentelen messze van mindentől.
* A vágóhíd környéki park néha életveszélyes.
* Parkolni nem nagyon lehet sehol, mert vagy drága, vagy az ingyenes helyeken jó eséllyel feltörik az autót.
* A csöves/négyzetméter arány szerintem az egyik legmagasabb a városban.
* A Soroksári úton néha csákánnyal lehet vágni a csatorna szagot.

lutria 2012.07.27. 12:22:17

Még szerencse hogy a bronzszobrok olyan magasan vannak,különben azoknak is le lenne fűrészelve 1-2 végtagjuk...

Lrdx 2012.07.27. 14:01:48

"..amitől manapság minden jó érzésű EU-ellenőr szívrohamot kapna."

Úgy érted, EÜ :)

monyon le 2012.07.27. 21:45:22

@filburt:
nem kommentelném, mennyire steril egy egyén lehetsz, majd megteszik helyettem mások, kissé fordítva ülsz a lovon a gondolatmeneteddel, mivel a környék igazán remek.

A vágóhíddal szemben a MÜPA, a Nemzeti.... , na mind 1, majd egyszer eljön a te időd is, hogy felfedezd a várost.

Az R33 meg maga a csoda, de ezt szinten nem ecsetelném, mert steril vagy és "tájékozatlan"

Zubreczki Dávid · http://urbanista.blog.hu 2012.07.28. 07:20:35

@speed: köszi, ez eddig fel se tűnt. ha ma megyek, megnézem :)

filburt 2012.07.30. 09:39:34

@monyon le: ha annyi ideje dolgoznál a környéken mint én és kultúrált környezetben nőttél volna fel, akkor téged is zavarnának bizonyos dolgok.

De tudod mit? Cáfold már meg az általam felsoroltakat.

Köszi!