Az ország széke

 

Az Ország széke nem olyan, mint az Alkotmány asztala. Nem pusztán egy kifejezés, hanem tényleg az országé - rá is van írva. Kalandos története a XIX. században kezdődik, ugyanis a régi országházban szolgált. Aztán amikor megépült az "új" a Duna partján, a leselejtezett üléseket megkapta az épp akkor épült rákosszentmihályi templom. Azután eltelt egy évszázad, Szentmihályt Budapesthez csatolták, a székekről meg mindenki elfelejtette honnan valók. Úgyhogy amikor nagyon lerobbant állapotba kerültek, leselejtezték és eltüzelték őket. Kivéve ezt az egyet, amely most a helytörténeti gyűjteménybe került.

Át is adom a szót (a fotókat is készítő) Széman Richárdnak, aki így foglalta össze az eseményeket a XVI. kerületi újságban:

 

Az ország széke

 

 

Az ország széke

A történelem legrégebbi ma ismert (nádfonatos!) székeit az ókori egyiptomi kultúra hagyta ránk, azokon évezredek óta nem ült ember. (Legfeljebb suttyomban, amikor nem látta senki, aszék titkait kutató régészprofesszor csintalan unokája.) Mi nem megyünk el ilyen régi időkre, ma egy olyan szék történetét mutatjuk be olvasóinknak, amelyen száz éve még rendszeresen ültek a rákosszentmihályi katolikus hívők, de nem biztos, hogy tudták, a szék jó néhány társával, és a hasonló stílusban összerakott padokkal, még száz évvel előbb az ország budai házában szolgálta a honatyákat.

A XVIII. században, negyed évszázados szünet után, 1790. június 6-ra hívták össze újra a magyar országgyűlést Budára, a Franz Anton Hillebrandt udvari főépítész által a kúria részére átalakíttatott épületbe. Az országgyűlést később még kétszer hívták itt össze, 1792-ben és 1807-ben. Az ebből az időszakból származó berendezés 1902-ig az épületben maradt tovább szolgálva néhány minisztériumot, no meg a nagyterem bálozóit. 

1902-ben az új, dunaparti országház épületében kezdte meg ülését a képviselőház. Regele János királyi tanácsos közbenjárására a frissen felépült rákosszentmihályi katolikus templomba került budai országház berendezési tárgyairól így ír a Rákos Vidéke 1902. november 16-án

„A szentmihályi templom számára felajánlott újabb adományról adhatunk hírt. A templom megáldása előtt a templomba kivitték a régi országházából a székeket és padokat, a melyek tetszetős és kényelmes voltuknál fogva kitünően megfelelnek céljuknak. a szentmihályiaknak már akkor kilátásuk volt rá, hogy elnöküknek, Regele János kir. tanácsosnak közbenjárása folytán igen olcsón jutnak ezekhez a padokhoz. Mint most értesültünk a padlók ügye úgy dőlt el, hogy azok minden ellenszolgáltatás nélkül lesznek a szentmihályiaké.” 

Egy hét múlva, november 23-án ezt írta az újság: 

„Regele János úrtól a templomépítő-bizottság elnökétől a következő levelet kaptuk: Tisztelt Szerkesztő úr! Becses lapjának f. é. 45. számában volt szíves a szentmihályi híveknek tudomására hozni, hogy a képviselőház az én közbenjárásomra padokat és székeket (és pedig 20 padot és 30 széket) ajándékozott a templom céljaira; legyen szabad ezen adomány kiegészítéséül még tudomására hozni, hogy a fenti adományon kívül a képviselőház még a következő tárgyakat adományozott ismét közbenjárásom folytán a templomnak és pedig: egy mosdóasztal lavoárral, egy két ajtójú könyvszekrény, egy kis asztalka, 15 köpőláda, egy kis fautelszék, egy fáskosár, egy vas kályhaellenző, egy álló író pulpitus asztal, 10 karosszék és mintegy 40 méter kokusszőnyeget. Kiváló tisztelettel maradtam Budapest, 1902. november hó 18-án Regele János, kir. tan. a templombiz. elnöke.”

Bodonyi Regele János királyi főtanácsosról tudni kell, hogy a magyar országgyűlés képviselőházának iroda-főigazgatója volt. Élete utolsó szakaszában került kapcsolatba Rákosszentmihállyal, ahol Marsalkó királyi kúriai bírótól parkot és kastélyt vásárolt pihenőhelyül. Hamar bekapcsolódott a helyi közéletbe, a legtöbbet a templomépítő mozgalomban tevékenykedett. Már a kezdetekkor a templomépítő bizottság elnökévé választották, amely tisztségében haláláig hatékonyan működött. (A Rákos Vidéke 1904-es nekrológjának adatai.)

Az adomány folytán tehát 1902-től a szentmihályi hívők a volt országgyűlés székein, padjain tehettek hitvallást új templomukbanKözel harminc év múlva, a templom belső berendezését felújították. Ezeket(a székeket és padokat) az 1930-as évek elején a belső berendezés felújításakor a Szent Imre kápolnának adták át, akik nem is tudva a padok történelmi eredetéről, az 1970-es években történt felújításkor eltüzelték.” rta Lantos Antal 2007-ben a rákosszentmihályi katolikus egyház története című művében. 

Szomorú hír volt ez a régi korok tanúit keresőknek, de idén örömhírrel kereste meg Lantos Antalt (aki közel tíz éve kutatta az adomány utóéletét) Urbán Gábor atya, rákosszentmihályi esperes. Szent Imre kápolnában találtak egy széket, amiről feltételezhető volt, hogy az 1902-es adományból származik.

A hírtől lelkesülve néztük meg a széket, és valóban: a korabeli templomfotóról már ismert formát fedeztük fel az egészen szép állapotban fennmaradt karosszéken. Ráadásul a szék fonákján megtaláltuk a beégetett feliratot: „ORSZÁGÉ”. A széket Kovács Mihály rákosszentmihályi restaurátor is azonosította, megállapította, hogy a szék formajegyei alapján a XVIII. század végén készült. Gondos munkával rendbe hozta, s most a Rákosszentmihályi Katolikus Egyházközség adományaként a Kertvárosi Helytörténeti Gyűjteményben tekinthetik meg a látogatók.

nádfonatos karosszék így ugyan nem eredeti funkciójában él tovább, de történelmünk utolsó kétszáz esztendejének tanújaként remélhetőleg a jövő generációinak is felkelti az érdeklődését a múlt történetei iránt.

Lantos Antal kutatásai alapján lejegyezte:

Széman Richárd

 

Bár sajnálom, hogy az országgyűlési "köpőládák" megsemmisültek, a széknek teljes szívemből örülök. Gratulálok a helytörténészek munkájához!

Az Urbanista elköltözött! Ha nem akarsz lemaradni a friss posztokról, katt ide:

Címkék: budapest szék töri bútor xvi. ker rákosszentmihály

A bejegyzés trackback címe:

https://urbanista.blog.hu/api/trackback/id/tr234485882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karipapa01 2012.05.03. 16:54:07

Szerintem Áder Jánosnak benne lenne a helye feltéve, hogy el meri vállalni! Ha másként nem is, szimbolikusan. Itt teszem fel a kérdést: Kedves János! Vállalod, vagy hagyjuk-e inkább egy következő nemzedékre? Én személy szerint nagyon örülnék annak, ha vállalná Tisztelt Elnök Úr! Magánvéleményem: nagyon szeretném! Öné a döntés.

Űrlény Lajos · http://urleny.blog.hu 2012.05.03. 17:01:30

Őőőő, a karfán levő párna mintha tűzőgéppel lenne odaszegezve...

bioLarzen 2012.05.03. 17:05:57

@Űrlény Lajos: Pont azt nézem én is, hogy legalább színben stimmelő cérnával csinálhatták volna (persze, ha nem ilyen volt eredetileg is)...

bio

Dinkainka 2012.05.03. 17:33:54

Az u szög.Nem tűzőgép.

troutman 2012.05.03. 18:14:16

@Űrlény Lajos: @bioLarzen: semmi jelentősége (sajnos), mivel a karfa fölső része (a kárpitozott rész) utólagos, későbbi pótlás. Szintén pótolt a két hátsó láb. A szék eredetileg minden bizonnyal hasáblábakon állt,
melyek a mostani megoldástól eltérően felnyúltak a támla tetejéig, két oldalról közrefogva azt (látszik a barkácsolt illesztés a támla alja, és a mostani lábak találkozásánál, régi darabokon ilyen megoldást nem nagyon alkalmaztak) s eredetileg a karfa is ehhez csatlakozott. Az első láb is furcsa, én 18. századi bútoron nem nagyon láttam ilyet. Nem jellemző ez a direktbe az ülőlapba csapolt, káva nélküli megoldás sem, bár - mivel adott helyre készültek a székek - nem lehetetlen, hogy a padokhoz igazították a formát. A templombelsőről készült régi fotót elnézve az sem lehetetlen, hogy egy pad elemeinek (háttámla, ülőlap, karfák) felhasználásával készült darab.

Karipapa01 2012.05.03. 18:46:05

@troutman: "semmi jelentősége (sajnos), mivel a karfa fölső része (a kárpitozott rész) utólagos, későbbi pótlás. Szintén pótolt a két hátsó láb..."

Igen, én is úgy látom, hogy utólag pótolt a két hátsó láb!! Ne haragudj kedves @troutman, nem a szaktekintélyedet akarom vitára bocsájtani, elismerem a szakvéleményed! Mindennek ellenére, ha a két hátsó láb kibírja a mi Köztársasági Elnökünk súlyát, akkor úgy érzem, jó irányba haladunk! Bárcsak egy szék meg tudná ítélni...

bioLarzen 2012.05.03. 22:41:50

@troutman: "semmi jelentősége (sajnos), mivel a karfa fölső része (a kárpitozott rész) utólagos, későbbi pótlás."

Szia,
node, ha még az sem kötötte meg a restaurátor kezét, hogy úgy minden ízében úgy nézzen ki, mint az eredeti, akkor még inkább nem értem, miért nem lehetett "szebben" megcsinálni...

Persze, ez adódhat abból is, hogy nem értek a bútorrestauráláshoz - lehet, hogy tényleg ez volt a legszebb, ahogy meg lehetett csinálni...

bio

troutman 2012.05.03. 23:39:34

@bioLarzen: nem szeretném leszólni senki munkáját. A felújítást végző úr minden bizonnyal egy régebbi - valószínűleg 19. századi -, rossz kézzel végzett átalakítás végeredményét konzerválta. Ha nem áll rendelkezésre fotó vagy egyéb dokumentáció, nehéz az eredeti állapot visszaállítása, de megfelelő szakember bevonásával nem lehetetlen. Én nem így csináltam illetve csináltattam volna (nem vagyok restaurátor). Szerintem az ilyen mérvű, és ilyen szakszerűtlenül végzett utólagos átalakítások - még ha akár 100 éve történtek is - elfogadhatatlanok. A barkács megoldású karfarátét, az ordító illesztési pontatlanság a támla és a láb találkozásánál valamint az eredeti karfa és az ülőlap/háttámla közt szembántó.

Egyébként azzal meg, hogy nem értesz a bútorrestaurálához, nincs baj, mert te legalább - sokakkal ellentétben - nem csinálod.:)

Kicsi Kacsa 2012.05.04. 16:04:35

"Azután eltelt egy évszázad, Szentmihályt Budapesthez csatolták, a székekről meg mindenki elfelejtette honnan valók. Úgyhogy amikor nagyon lerobbant állapotba kerültek, leselejtezték és eltüzelték őket. Kivéve ezt az egyet, amely most a helytörténeti gyűjteménybe került." - ez ütött! Egy plébánosnak írnia kéne a plébánia naplóját. Minden eseményt, ami az egyházközség életében történik, azt egy szép nagy könyvbe le kell jegyezni. Például a búcsú hogyan zajlott, volt-e valami esemény, ki volt ott (pap illetve egyházi elöljáró), nagyobb adomány (székek a régi országházból...).
Vagy az akkori plébános volt lusta, vagy a napló veszett el, vagy a mostani plébánost nem érdekelte a székek honnan jöttek, tűzre vele! Szomorú.

bioLarzen 2012.05.04. 21:09:36

@troutman: Hát, igen, nem ismerjük a pontos körülméőnyeket, így nem fair véleményt mondani, ez tény... Azt, mondjuk nem teljesen értem, hogy miért nem lehetett a cérnát/kapcsot bepirosítani, hogy ne látszódjon ennyire - de persze, lehet, hogy ennek is van oka...

bio

troutman 2012.05.04. 23:57:11

@bioLarzen: ez most így sikerült. A szegeket egyébként - ilyen korú bútort nem nagyon illik tűzni (bár ez esetben pont tökmindegy) - bortnival szokták fedni, szóval valszeg nem maradt így.

Amúgy én eléggé toleráns vagyok, de például az asztalosomnak egyelőre nem mertem elküldeni a linket, mert nem akarom egy héten keresztül hallgatni, hogy mi ez az összekókányolt sz@r.:)

bioLarzen 2012.05.05. 10:49:33

@troutman: Namost persze, azért oda se lukadjunk ki, hogy nem lett szép, mert azért szép lett :)

bio

bioLarzen 2012.05.05. 10:50:36

Ja, és azért elnézve ezt a széket... Csak elképzelem, milyen lehetett ezen hosszú órákat ülni - és közben országos dolgokról dönteni...

Kényelmetlen...

bio

troutman 2012.05.05. 14:18:22

@bioLarzen: nyilván mindenkinek más a szép, de ha a te kezeden is átment volna párszáz darab antik szék, meg láttál volna néhány ezer másikat, mindjárt nem tetszene annyira.:)

cso zsi 2012.05.06. 16:53:55

@Dinkainka: Akkor te még nem láttál "U"-szöget, ugye?

Mert ez az: femiksz.hupont.hu/felhasznalok_uj/3/8/38885/kepfeltoltes/uszegek.jpg

Ezek viszont kábel, kárpit, és sok más gépi tűzésére alkalmas kapcsok: www.electronic.hu/kepek/Szerszamok/Kezi_szerszamok/Tuzogep_kapocs_D53F-10_600_db_NOVUS_a.jpg

barontrenk 2012.05.10. 15:58:05

Egyrészt, én , mint laikus, ha kerítést csinálok,az összes utcabeli jön valamilyen ötlettel, hogy ő hogyan csinálná. És természetesen mind máshogy. Ezért van főleg bokorból a kerítésem. Másrészt, visszatérve a székhez, mindenkinek igaza van valahol. Én nem vagyok sem restaurátor, sem szék ítész, ezért igen megörültem, amikor ennek az eltűntnek hitt anyagnak a nyomára bukkantunk, ami legalább nyomaiban magán viselte az 1900-as évek eleji állapotot. A szerencsétlen pusztítás a hetvenes években történt, amikor, mondanom sem kell, nem volt elsődleges szempont a múlt feljegyzése (még egyházi körökben is ritkán). Esztétikailag lehet véleményem, de a restaurátor semmit nem tett hozzá, láttam a megtalált állapotot, ahhoz képest ez legalábbis tetszetős. És a fenekén tényleg ott az "országé" beégetés. 100 évvel ezelőtti változtatásért már nincs kit okolni, nem igazán tudom, mi lett volna a helyes megoldás, de sztár-restaurátorra valószínűleg nem lett volna pénzünk. Maradt így a helyzet. Mint otthon: drága Haidekker kerítés helyett eccerű drótfonat természetes bokrokkal díszítve.

barontrenk 2012.05.10. 16:42:22

@barontrenk: Ja, és még egy a tűzőgépes dolgot én sem értem, rá fogok kérdezni.

Mihály Kovács 2013.05.24. 19:13:53

Kedves hozzá szólló túdósok , azért maradt ott aza bizonyos kapocs ,Oda tűztem a múnkadijat És ott maradt de igére, ha arra járok ki veszem Aki pedig nem ért a mükincshez az maradjon továbbra is" Bölcs"