Az Iberostar Grand Collection Budapest Hotel neve biztos keveseknek mond valamit, pedig rengetegen ismerik. Ez az a tetőráépítéses épület a Szabadság téren, amelyik minden interaktív szökőkutas fotó és látványterv hátterében szerepel, mert igen mutatós.
Szó se róla, kívülről teljesen rendben is volna: a 2009-ben elhunyt Reimholz Péter és Nagy Péter úgy alakította át az épületet, hogy az egyáltalán nem hivalkodó, s nem is megalkuvó. Elüt persze az egykori épülettől, miként elüt mondjuk a mellette levő ház is tőle, de látványra méltó párja a tér másik oldalán található pompás tetőirodának. (Nem véletlenül szavazta be az előzsűri a Média Építészeti Díjának döntősei közé.) Hanem ami benne van…
Tulajdonképpen már az eredeti tervek is elég meredekek voltak. A hagyományos gangos udvar függőfolyosóit „rekonstruálták” (bár az első emeletinél látható miként lebeg a padlója a korábbi tartószerkezet felett), majd hatalmas fehér fallal választották el az átriumtól. Erre pedig óriásablakok kerültek, a legkülönbözőbb színekkel megvilágítva.
Szóval eredetileg valami ilyesmi lehetett az elképzelés, de nehéz pontosan megállapítani, mert a belsőépítészeti, lakberendezési folyamatba aztán beszállt a spanyol tulaj és onnantól tökéletes összevisszaság uralkodott el a hotelen.
A gangos hall befogadhatatlanul és feldolgozhatatlanul sokféle elemből áll össze: lefele lógó gombák, óriási papírspirál, gigantikus neorokokó bútorok (melyek mintha valami 80-as években készült csehszlovák mesejáték díszletei lennének), növények minden koncepció nélkül, ráadásul mindez tükröződik a padló kövén.
Vannak részletek, amelyek jók. Klasszak a régi épület hatalmas poszterei (merész dolog bevállalni ilyet), vannak szellemes jelzések az épületben (pl. a vécénél, a wellness öltözőjében), de hiába, ha mindez feloldódik egy hatalmas kulimászban.
Arról nem is beszélve, hogy ha valaki rajongana is ezért a túlburjánzó bujaságért, az sem örülne neki, ha a lakosztályában olyan slendriánul lennének elrendezve a bútorok, mint itt:
Csókágy háttal összeforgatva egy szögletes bútorral, tetején egy tévé hátulja…
Szerencsére a budapestiek ebből keveset érzékelnek. Amit mi kaptunk, az pedig végül is nagyon jó: rendezett és szép lett a Szabadság tér egy újabb szeglete.
A Városban blogon épp tegnap írtak a hotel étterméről, akit érdekel, kattintson ide.
