Tervek a Gül Baba utcába

 

A Gül Baba utca az egyik legbájosabb utca Budapesten - olyan mintha egy egészen más világba kerülne az ember ahogy belép, pedig alig egy kőhajításnyira van a Nagykörúttól. A türbe alatti üres telek sorsa még nem dőlt el, de még mindig sokakat foglalkoztat.

Annak idején több elképzelés is szerepelt itt az Urbanistán, ez indította Kovács Bencét arra, hogy elküldje saját diplomatervét, melyet ugyanide készített. A két műteremlakás tervéhez Sugár Péter írt opponensi véleményt, amelyet ide is másolok, mert önmagában is igen szórakoztató. A képeket pedig itt lehet megtekinteni. 

 

 

KÉT MŰTEREMHÁZ TERVE A GÜL BABA UTCÁBAN 

OPPONENSI VÉLEMÉNY KOVÁCS BENCE DIPLOMATERVÉHEZ 
 

…Azért a török építőipartól lehet mit tanulni. 1541-ben, Buda elfoglalásakor a Boldogasszony templomot 3 nap alatt alakították át díszes dzsámivá, hogy hálaadó istentiszteletet tarthassanak a török hódítók (lehet, hogy jól járnánk, ha a szultán megint megjelenne seregével hogy néhány nap alatt befejezze a metrót, a hidakat, az Ybl-bazárt, esetleg felújítanák az általuk épített fürdőket, stb.) . Talán a nagy sietség okozhatta, hogy Gül baba, a szentéletű dervis, a jeles költő a hálaadás kellős közepén adta vissza lelkét teremtőjének. Minden esetre gazdagabbak lettünk egy zarándokhellyel.

     5-6 éve egy fiatal amerikai építészt (irodánkban töltött néhány hónapot) magammal vittem örömszerzés és tesztelés céljából és felsétáltunk a türbéhez. Teljesen el volt varázsolva, boldog volt. És ez a varázslat ma is működik, Gül baba türbéje és utcája fölött megállt az idő. Még akkor is így van ez, ha a derviskolostor kerengőjét évekkel ezelőtt utolérte a végzet – pénzt adott rá a török kormány (visszafoglalták?) és, sajnos, megcsinosították. A néhány azóta épült új ház pedig intelligensen teszi a dolgát (Turányi, Tomay, Balázs M. épületei).

De a Gül baba utca középső szakaszán, az utca töréspontján, a türbéhez induló lépcső ma is ugyanaz a repedezett és mohás betonlépcső. A pihenőnél a redves tégla kerítésfal nemsokára rádől a sétálóra (ha netalántán költő lesz, neki is lehet majd síremléket építeni) és a fölújított türbe tégla alapfalain még ugyanazok a kifagyott, a kipotyogott téglák, mint régen, ugyanaz a dudva, a muhar, a parlagfű, szóval: tömény romantika.

    Erre a saroktelekre készült Kovács Bence diplomaterve. Három dramaturgiai pont adódik a meredek utcában: az alja, a teteje, meg ez a közepe a lépcsővel, fölötte a türbével, és az utca szögtörésével. „Jó nehéz feladat”, emlegette többször is a diplomázó. A rengeteg vázlat, makett mind ezt igazolják, az útkeresés nehézségeit. (Persze, mi az, hogy „könnyű”, mi az hogy „nehéz”; idézhetnénk Kunderától. Mondjuk inkább azt, „rendkívül inspiráló”, mert tényleg így is van ráadásul.).

Hogy nem érezzük magunkat az utcában feszélyezve, részben azért van, mert a leginkább arra kell figyelnünk, hogy ne essünk hasra, annyira csúszik a meredek, bazaltkővel borított utca. Másrészt a házak teljesen különböző minőségűek, - többnyire a magyar átlag, sok hatvan-hetvenes évekbeli rossz társasház -, csak a helyzetük különleges. Kevésbé lennék boldog mondjuk tüchtig kipingált házaktól és fülbevalós biztonsági őröktől. Egyébként a házak „teszik a dolgukat”, úgy állnak ott, mintha akárhol lennének, nem zavartatják magukat Gül babától sem.

     Ez a dilemma kísérte a tervezés küzdelmes időszakát: tegyen-e úgy a ház, „mintha mi sem történt volna”, növényi módon soroljon be az utca többi háza közé, vagy „műépítészi gesztusokkal” dramatizálja a szituációt, teremtsen valamilyen kapcsolatot a fölé magasodó nyolcszögű téglabástyával?

Bölcs belátás többet ér minden más adománynál: a tulajdonviszonyokat és a szabályozási előírásokat tisztelni kell. Hiszen sok esetben éppen attól válik egy ház egyedivé, hogy ezeknek próbál meg eleget tenni, mikor a virtuális (jogi) valóság vaskos realitásaival rátelepszik az építészeti szándékokra.

Kovács Bence diplomatervében ennek a többfrontos küzdelemnek az élvezetes nyomait és  eredményeit láthatjuk.

A telekhatár megtartása, az utcával párhuzamos párkány és gerinc, a téglaburkolat, a falasságot hangsúlyozó spontán módra lyukasztott homlokzatok a lépték tartását, az igazodás szándékát mutatják. A toronyszerűen magasodó sarokképzés a türbéhez induló lépcsőnek szól. Ezeket a gesztusokat akár ösztönöseknek is tekinthetjük, de a kifinomult arányok a „műépítészi” kontrollt és tanultságot is mutatják.

A hangsúlyozottan és egyértelműen két házként tervezett együttes egy tömeg tört vonal mentén való széthúzásaként jelenik meg; ez viszont egyértelműen konceptuális (szét)húzás. Méghozzá lefegyverzően szellemes és eredeti, és nagyon erre a helyre való! A széthúzás révén bájos kis sikátor jön létre, a türbéhez vivő lépcső párjaként, ami a hely egyediségét fokozza és azt tovább meséli, tovább magyarázza. Az új magánsikátoron át, a két ház közötti betonhasadékban bekukkanthatunk a rejtett támfalak, domboldali teraszok világába – ráláthatunk a türbe támfalaira.  A két épülettömeg törtvonalú megfaragása sem öncélú: egyrészt dramatizálja az utca törését, másrészt egyértelműen utal a türbe nyolcszögű sarokbástyájának a formájára.  Talán a szomszéd társasházhoz történő csatlakozást árnyaltabbá – többsíkúvá lehetne tenni a visszametszés és a síkban tartás váltakozó játékával. Nagyon tetszik a visszavágott síkok beton burkolata, ami ebben a helyzetben indokolt és nem (csak) divatos. Kulturált az udvari beépítés is a szomszéd tűzfalhoz való letakarással, kertszerűen beforduló beépítésével és a terasz sikátorszerű visszametszésével.. A házak különböző szintjeihez a domboldal lépcsőkkel – teraszokkal csatlakozik – a Nyiri-Lauber híres- hírhedt vízivárosi (Corvin téri) társasházát juttatja eszembe. Talán ezért fordul meg a fejemben az a lehetőség, hogy az udvari műterem fölött akár egy teraszt is el tudnék képzelni (fölötte jókora támfallal persze) – de gondolom a beépítési százaléknak  – zöldterületi mutatónak való megfelelés ezt nem teszi lehetővé.

Az anyagválasztást alapvetően jónak tartom, - bár lehet, hogy a szerkesztés feszességét jobban hangsúlyozná a bontott helyett a makulátlan új tégla, a tetőfedés jól vasalt korcolt lemezfedése helyett meg gondolkodnék a pikkelyes fedésen (akár zinklemezből is, lásd. pl. ADECA fedés).

De ezek az apró megjegyzések inkább a lelkesedésemnek szólnak, annak, hogy látok egy jól megfogalmazott építészeti alapvetésből kiinduló tehetséges, kulturált és szép tervet. Ilyenkor az embert elragadja a hév és a legszívesebben tovább folytatná a tervezést hogy már a megvalósítás részletein gondolkodjék.

     Kovács Bence fölvette a kesztyűt és jó debatter módjára visszaválaszolt a bonyolult szituáció által föltett kérdésekre.  A legfőképpen annak örülök, hogy a tervezési folyamat az árnyaltság, a sokrétűség mellett is egységes és jól összefogott épületet eredményezett. Gratulálok! 
 

Budapest, 2008-06-15 

Sugár Péter építész

Az Urbanista elköltözött! Ha nem akarsz lemaradni a friss posztokról, katt ide:

Címkék: budapest látványterv gül baba utca ii. ker

A bejegyzés trackback címe:

https://urbanista.blog.hu/api/trackback/id/tr733384051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.