Attila, aki számtalan budapesti érdekességre hívta már fel a figyelmemet, egy újabbal rukkolt elő: vajon mi lehet a budai örökmécses titka? Miért nem kell soha sem javítani a Lukács-környéki lámpákat és vajon miért égnek tíz éve éjjel-nappal?
Budai csodalámpa, avagy Guinness-rekordkísérlet?
A napokban lesz 10 éve, hogy a budai oldalra költöztem a Margit-híd közelébe. Azóta naponta megyek el gyalog, futva vagy közösségi közlekedést használva a Lukács Fürdő-Komjádi Uszoda előtti parkban vagy mellette.
Írhatnék arról is, hogy ez a közterület az Árpád fejedelem útja mentén ugyanolyan gazdátlan-gondozatlan, célszerűtlen és kihasználatlan, mint a legtöbb budapesti zöldterület, de ez alkalommal egy különös, évtizedes megfigyelésemet szeretném közreadni - mellékelve hozzá a fotót is.
Van ugyanis a parkban mintegy egy tucat régi kandeláber, amelyek - ha hiszitek, ha nem - legalább tíz éve folyamatosan égnek! Igen, éjjel-nappal, télen és nyáron egyaránt. Még soha nem láttam egyiket sem lekapcsolva, kiégve, nem kaptam rajta láthatósági mellényes ELMŰ-s vagy GAMESZ-os karbantartókat, akik cserélik az égőket vagy javítják az elektromos szerkezeteket.
Honnan szedik a lámpák az áramot? A közeli termálfürdő vízenergiáját hasznosítják? Kihez tartoznak ezek a vasoszlopok? A kerülethez? Vagy a fővároshoz? Ki(k) fizetik az áramfogyasztást? Mennyibe kerül évente ez a csoda? Megannyi utána járni való kérdés...
De lehet, hogy így van jól: akkor viszont tényleg nevezni kellene velük a Guinness Rekordok Könyvébe. Ha van olyan kategória, hogy "A legrégebben ott felejtett, égő köztéri lámpa".
