A budapesti zsidónegyed elég fura. Egyrészt nem olyan egyértelműen körülhatárolható sem kulturálisan, sem történelmileg, sem építészetileg, mint mondjuk a krakkói (soha nem is volt olyan), másrészt ma már nem is itt van a legpezsgőbb zsidó kulturális élet Pesten.

Ugyanakkor érezni, hogy van saját hangulata (ha nem is egész Belső-Erzsébetvárosnak, de néhány utcának mindenképp), amelyek megmentésre, továbbgondolásra, élesztésre érdemesek. (Pesti zsidónegyedekről egyébként Solaitid írt remek dolgokat előbb a Városképp blogon, majd a HG-n).

Nos erről városrészről rendeztek megbeszélést a héten, amelyre bár nem tudtam elmenni, az összefoglalót elküldték róla, íme:

Első blikkre semmi különös nincs ezen a fenti kulipintyón, legfeljebb a dupla kuka. Aki megpróbálja megsaccolni, mi van benn, nem sokat téved ha egy újabb kukára tippel, de azt valószínűleg nem gondolja, hogy az egy hímzett terítős kályhával, egy szobagepárddal és egy műanyag hokedlire állított kínai vázával alkot szerves sort. A biatorbágyi hegyi levegőről ne is beszéljünk.

A minap nagyon érdekes összeállítás jelent meg a Népszabadságban, Budapest meg nem épült felhőkarcolóiról, toronyházairól. Vannak köztük ismertek meg kevésbé érdekesek is, de ez a Madách téri elképzelés elég mellbevágó.  Illetve nem is igazán Madách téri, mert ugye ez épp a helyén van, maradjunk a Kiskörútiban. Bár imádom a Batman-es épületeket Budapesten, azért nem bánom, hogy ez nem épült meg - még ha a mostani sehova nem vezető Istár-kapu is igen fura a helyén. Valahogy a Fiumei útra jobban illett ez az amcsi felhőkarcoló-stílus, azt igazán visszaépíthetnék (a galéria uccsó képeit nézzétek).

Ki örülne, ha ez nézne farkasszemet a városházával?