A Zöld Péter nagyon jó - volt. Csak egyrészt nehezen karbantartható, másrészt alig karbantartott. Mint sok egyéb esetben, a játszótereknél is - meg általában a köztéri utcabútoroknál, szobroknál, stb. - az utóélettel van baj. Azzal, hogy senki nem érzi úgy: törődni is kellene vele.
Nem lesz népszerű, de külföldön láttam, hogy egy közparkban (ahol egyébként a padok használatáért fizetni kellett: nem is feküdtek rajta hajléktalanok, ellenben a turisták örömmel sétáltak...) a játszótér kerítéssel zárt helyen volt, és némi (nem sok!) pénz ellenében lehetett használni. Mondjuk, mintha itthon egy százast kérnének érte. Viszont ebből a pénzből volt őr, és a kerítésen belül egy bódéban karbantartó műhely, ahol folyamatosan javították-szerelték azokat a mászókákat, körhintákat és hasonlókat, melyek a "rendeltetésszerű használat" következtében mentek tönkre.
Nem mellesleg volt korhatár, mivel a szülőket nem engedték be! Ellenben a kerítésen át szemmel tarthatták a csemetéket, és volt bent felnőtt, aki ügyelt a kópékra - még ragtapasz és fertőtlenítő is volt a keze ügyében, szükség esetére :-) Ez persze csak egy szerény célzás ;-)
- írta gondolatébresztő sorait Mormogi Papa, a Ius Murmurandi bloggere.
Az utolsó 100 komment: