Már a tegnapelőtti konferenciaközvetítésben is esett pár szó a az új Pannon Házról, de akkor most lássuk részletesebben. Bár a hivatalosa megnyitó csak most volt, valójában már vagy jó fé éve itt lakik a cég: ugye a lemezbemutató koncert is később szokott lenni, mint a lemez megjelenése. Magáról az építészeti kialakításról nem szeretnék sokat írni: jó kis irodaház az, egy hatalmas üvegátriumhoz rendezetlenül hozzácsatolt kilenc szárnnyal, belevágva egy zöld lankás domboldalba. (Helyettem beszéljenek a képek, az Építészfórum, meg az Octogon.) Zobokiék építészete eléggé meg szokta osztani az Urbanista-olvasókat, gondolom így lesz ez most is.

Na akkor lássunk pár kiegészítő információt. Először is a helyszínválasztás. Az agglomerációba költözés egy raktárbázisnál vagy gyárnál természetes, egy irodaháznál nekem nem annyira. A Pannonék elég őszintén megmondták, hogy a költségek miatt nem akarnak beljebb jönni. A belvárosban ugyanezen a négyzetméteráron egy átlagos irodát kaphatnának, itt meg felhúzhattak egy presztízsingatlant. Ami a települést illeti, volt egy kis versengés, hogy ki nyer egy ilyen technológiai központot, aztán Törökbálint öklözte ki magát elsőnek.

A Pannon Házhoz kapcsolódó kommunikáció nagy része arról szól, hogy mennyire zöld (alternatív energiaforrások, környezetkímélő klimatizálás, nem túl agresszív felületbeépítés stb.), engem viszont a közlekedés is érdekelt, mert az egy ökolábnyomot vagy 2-3 számmal befolyásolhat. Van egy klassz bicikliparkoló a mélygarázsban, de azt elismerték, hogy ez csak a környéken élőknek hasznos, Budapestről senki nem bringázik ki dolgozni. Ezt némileg ellensúlyozza viszont, hogy meg van oldva a tömegközlekedése, kialakítottak egy saját buszmegállót az épület előtt.

8keres Lesley felvetésére itt is reagálva, a ház előtt álló hatalmas fejek direkt rozsdásak. A szobrok (amelyeket kicsit flancosan land art munkáknak is nevezhetünk) Kulinyi István alkotásai és azért vannak ott, hogy oldják az épület merevségét. Rozsdásnak meg azért rozsdásak, mert egyrészt így még természetesebbnek hatnak, másrészt meg ez most divat. Amúgy élőben is klasszul néznek ki, szerintem nagyon jó pofák (és ezt nem szójátéknak szántam).

Ami az installációkat illeti, benn is van egy különlegesség: az átrium falán a földszinttől a legfelső emeltig végigvezet, majd a mennyezeten folytatódik egy futófényszerűség. Ezen valami "közel hozzád" szerű gagyi reklámszöveg is mehetne, ehelyett tök jó fények villódznak rajta, meg emberi lábak mosódnak el, mint valami partin. Nem találtam volna ki: mi vagyunk rajta láthatók, mármint az épületben járó-kelő alakok mosódnak el rajta.

Földhőszivattyú ide, árnyékolástechnikával csökkentett hűtési energia oda, azért a legtöbb szó mégis annak kapcsán esett az új Pannon Házról, hogy nem lesznek benne fix helyek, minden dolgozó odaül benne, ahova akar. A bejelentéskor Szily Laci írt már egy jó kis cikket erről, de én most megnéztem működés közben is. Nincs teljes káosz az épületben, ugyanis unitokra van osztva az irodaház (hogy miért hívják őket unitoknak, amikor legfeljebb egy tucat külföldi dolgozik a központban, azt nem tudom). Vagyis nem úgy van, hogy tegnap korábban jöttem, ezért a vezérigazgató szobájában kaptam helyet, ma meg már csak a portásfülke jutott. Csak a unitokon (ezentúl termeken) belül van szabad helyválasztás, ami ha a művészmozik nem helyre szóló jegyeire gondolok idegesítő lehetne, de ha mondjuk egy kávéházra, ahol minden nap máshol kapok asztalt, akkor már nem zavar. Mert ez azért inkább kávéházra emlékeztet, a terem bejárata melletti kis konyhapulttal. Az ember bejön, tölt egy kávét és lehuppan egy szabad asztal mellé. Egyébként ez utóbbiak mindegyike állítható és állítólag a vezérigazgatónak is ilyen van. Apropó vezérigazgató:azt már írtam, hogy a mélygarázsból nincs közvetlen feljárat az épületbe, az egyenlőség jegyében mindenki a főbejáraton megy be. Nincs fekete autóból titkos felliftezés a főnöki kéjbarlangba.

Vagyis a Pannon Házban nem lehet rossz dolgozni.

Ha kávéházban szeretsz.

És ha nem te vagy a vezérigazgató.