"Egy olvasónk érdeklődött afelől – amit bizonyára sokan észrevettek –, hogy valóban eltűntek-e a galambok Győr belvárosából. A válaszunk határozottan: igen." - ilyen mókás stílusú mondatokkal van tele a Kisalföld egész cikke, melynek azonban a tartalma teljesen komoly. "Amennyire a széplelkű, régi költők szerették, a mai városokban élők legalább annyira gyűlölik a galambot, aminek természetes ellensége jóformán nincsen – kivéve, ha egy önkormányzat annak számít."
Állítólag Győrött ugyanis két év alatt sikerül kiebrudalni a galambokat a belvárosból, amivel azért elég kevés önkormányzat dicsekedhet. Egyrészt Londonhoz hasonlóan betiltották a galambok etetését (bár a cikk szerint ezért még senkit sem büntettek meg), másrészt - és ez a fontosabb - kötelezték a lakóközösségeket, hogy akadályozzak meg a madarak fészkelését. Ez egyébként kicsit ökologikusan gondolkodva sokkal hatékonyabbnak tűnik, mint a Mosonmagyaróváron bevezetett (és Makón is tervezett) lövöldözés. Bár azért Győrött is történt gyérítés, itt azonban - ahogy az alpolgármester fogalmaz: "az önkormányzat csak a befogással bízta meg az adott céget, a madarak további sorsát nem követi nyomon". Hát ez kicsit a "dehogy vágjuk le a húsvétra kapott, de azóta elszemtelenedett, elhájasodott, megunt nyulat, hanem odaadjuk Pistike egy bácsinak, akinek sok nyuszija van és nagyon szereti őket" érvelésre emlékeztet. Persze mindettől függetlenül, ha igazak a hírek, akkor gratula Győrnek! /Ildikoo fotója csak illusztráció - Temesváron készült/
Frissítés: A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egyik munkatársa a posztot olvasva felhívta a figyelmemet arra, hogy a legutóbbi Madártávlatban 3 oldalas cikk foglalkozik a galambtémával, egy csomó gyakorlati tanáccsal, működő példa bemutatásával. Érdemes beleolvasni (innen letölthető pdf-ben, a 29. oldaltól van a cikk)
