Kordos Szabolcs Eszem-iszom, Hungary című riportkönyvéből már idéztünk néhány részletet az Urbanistán. Akkor a török büfékbe kalauzolt el minket a szerző, most egy másik fejezetből olvashattok pár részletet. Ebben egy fesztiválpultos lány mesél az élményeiről, arról, hogy milyen típusú rendezvények és vendégek vannak. Persze engem, mint fogyasztót leginkább az átverések érdekeltek. Íme néhány apró trükk az elkövető szájából (kiemelések tőlem).

Közeleg a szezon, legyetek résen!

Lassan hagyomány: ha Kordos Szabolcsnak új riportkötet jön ki, akkor abból néhány részletet megoszt az Urbanista olvasóival is. Volt ugye a Tilos a belépés (melyből a Gresham királyi lakosztályát,  Ferihegy titkos helyszíneit, az Országház elnöki dolgozóját és a Szépművészeti elzárt csarnokát mutattuk be), aztán a Luxushotel, Hungary (ebből a szocialista Magyarország első luxus szállójáról idéztünk néhány érdekességet), aztán a Taxisvilág, Hungary, melyből szintén olvashattatok részleteket.

A sorozat most folytatódott: megjelent az Eszem-iszom, Hungary, mely a hazai vendéglátás világába merül alá luxuséttermektől a fesztiválpultokig. A sok izgalmas és tanulságos nyilatkozó közül én most a legurbaistásabb témát választottam ki: hogy foglalták el és osztották fel egymás közt a Nagykörutat a gíroszosok. Át is adom szót Kordos Szabolcsnak - önkényesen mazsolázgatva bekezdéseket, kiemelve egy-egy sort a Török című fejezetből.

Nagy megfejtésre ne számítsatok, de vannak benne érdekes részletek még így is, hogy a jó részét kihagytam belőle. Íme:

Palotabarát, nem csak pompás blogot és pompás (sajnos zártkörű) túrákat vezet, de remek recenziókat is ír. Úgyis rég volt már könyvkritika az Urbanistán, hát most az ő jóvoltából van megint - át is adom neki a szót. 

2013 végén jelent meg utoljára teljes utcanévlexikon Budapest közterületeiről (Ráday Mihály (szerk.): Budapesti utcanevek A-Z - Corvina 2013). Ez már a harmadik kiadása ennek a nagyszerű kiadványnak (1998, 2003, 2013), de rögtön felmerült bennem az a kérdés, hogy érdemes-e 6000 forintot ismét kiadni, illetve egyáltalán: öt-tízévente megéri-e belefeccölni ennyi pénzt a lexikon újabb és újabb kiadásaiba? Lelövöm a poént: nem. De rögtön megmagyarázom.

A Lánchíd olyan mint egy jó költő, amit bármilyen rendszer és kormány fel tud mutatni példaképnek. De vajon milyen volt valójában a Lánchíd-projekt? Tényleg Széchenyi sikere az egész? Ki járt jól vele és hogyan? Török András új, ingyen letölthető könyvecskéjéből mindez kiderül.

Aki olvasta Török András Budapest könyvét, az tudja, hogy úgy ismeri a várost, mint a tenyerét, mesélni pedig nagyon szeret és nagyon tud. Az ingyen letölthető e-book-forma meg különösen tetszett, bár amint megláttam, kicsit bántam, hogy csak így érhető el.

Ugyanis nagyon csinos lett, szívesen venném kézbe, szagolnék bele a lapok közé és pörgetném végig az ujjaim között. Eleve bátor tettnek tartom, hogy egy Lánchídról szóló könyv borítóján nem a Lánchíd van - miközben ki tudja hány száz, vagy inkább hány ezer kiadvány címlapján díszeleg.

A városokat, városrészeket bemutató könyv nem egyszerű műfaj, Török András legyen a talpán, aki ilyenbe merészel belevágni. Ez már csak akkor lehet keményebb feladat, ha a könyv célcsoportja a 9-13 éves korosztály. Szolga Zsófia egy ilyen feladatra vállalkozott. Hogy mennyire birkózott meg vele? Lássuk!

Duplaablak a múltra: felirat a házfalon, a zászló mellett... 

Nem is olyan rég adtam egy kis válogatást az Ablak a múltra legfrisebb fotóiból, melyek mostantól nyomtatásban is böngészhetők. Kerényi Zoltán ugyanis egy 2011-es és egy 2012-es évkönyvbe gyűjtötte össze kollázsait, melyeken a rég múlt magyarországi - főleg budapesti - fényképek helyszínei vannak újrafotózva és szellemesen összeollózva.

A Budapest-könyv rázós műfaj. Először is, nem könnyű  olyan embert találni, aki tényleg ismeri a várost. Még nehezebb olyat, aki írni is tud. (Bár azért szerencsére a kettő olykor egybeesik.) Legalább ilyen komoly kihívás valamilyen tematikára felfűzni a könyvet (mondjuk egy építészeti stílusra vagy egy történelmi szálra). Ugyanis ha mindent érinteni szeretnénk, több kötetes lexikonba fullad a próbálkozás. Persze a témaválasztással óhatatlanul kimarad egy csomó minden. Ám ami számomra a legfájóbb hiányosság, az az, hogy a fővárost bemutató könyvek zöménél Budapest a Nagykörútnál véget ér, legfeljebb az Andrássyn hajlandó kikocsikázni a szerző a Ligetig.

Kordos Szabolcs könnyed hangvételű könyvei a város ismeretlenebbik oldaláról már többször szerepeltek az Urbanistán. A Tilos a belépés után (melyben többek közt a Gresham királyi lakosztályába,  Ferihegy titkos helyszíneire, az Országház elnöki dolgozójába és a Szépművészeti elzárt csarnokába kalauzolt bennünket) legutóbb a Taxisvilág, Hungary című könyvével jelentkezett, melyből szintén olvashattatok részleteket.

Ennek "előzményét" küldte el nem is olyan rég a kiadó, mely a luxus szállodák világával foglalkozik, s melynek címe Luxushotel, Hungary. A riportkötet sorra veszi a magyarországi ötcsillagosok működését a takarítóktól az igazgatókig, rengeteg kínos és mókás történetet sorolva fel. Nekem Urbanista-szempontból a legérdekesebb a múlt volt: hogyan működött Magyarország első ötcsillagos, nyugati mércével mérve is luxus szállója, a Duna Intercontinental. Íme néhány rövid részlet a könyvből - saját kiemelésekkel:

Ahogy ígértem, megemberelem magam és gyorsan elolvasom az összes Urbanistának recenzióra küldött könyvet és meg is írom róluk a véleményemet. Lehetőleg Karácsony előtt, hogy ezzel is segítsem az ajándékválasztásotokat.

Mondjuk a Budapest a diktatúrák árnyékában című Ungváry Krisztián-Tabajdi Gábor kötet nem egy tipikus "itt egy szép könyv ott egy labda". Már a címe alapján sem, de belelapozva még kevésbé: gyakorlatilag a frissen akasztott embertől a csontvázig minden bomlási fázisú hulla látható benne a legkülönbözőbb módszerekkel, a legkülönbözőbb okok miatt kivégezve. A - számomra fölöslegesen naturalista - képszerkesztés ellenére örülnék egy ilyen ajándéknak. Meg is mondom miért.

Török András Budapest Könyve a legprímább útikalauz, ami beszerezhető fővárosunkhoz. Annyi tudnivaló van felhalmozva benne, hogy egy lusta blogger egy-két évig simán elketyegtethetne egy városblogot belőle anélkül, hogy kitenné a lábát a szobájából. Persze, ha végigolvassa a könyvben javasolt sétaútvonalakat, aligha lesz maradása a négy fal között, legszívesebben azon nyomban nyakába venné a várost.

Kordos Szabolcs  Taxisvilág, Hungary című könyvéből nem is olyan rég posztoltam az Urbanistán. A téma akkor az volt, hogyan és hányféleképpen vernek át bennünket, utasokat a taxisok. Persze a riportkötet ennél jóval többről szól, ahogy írtam is: foglalkozik a hiénákkal, a repülőtéri "bandaháborúval", a sofőrszolgálatosokkal, a luxus taxisokkal, női sofőrökkel, diszpécserekkel, vagy azzal hogy milyen lehetett egy maffiafőnök sofőrjének lenni. Akkor megígértem, hogy bemutatjuk az érem másik oldalát is, vagyis hogyan verik át a taxisokat az utasok. Íme néhány részlet a könyvből, melyben a sofőr az áldozat.

Kordos Szabolcs Tilos a belépés című könyvéről négy posztot is írtam az Urbanistán, annyi izgalmas területet zsúfolt össze benne. Idén megjelent kötete csak egyetlen témával foglalkozik, de az elég sűrű ahhoz, hogy egy egész könyvet megtöltsön: a budapesti taxisoké. A Taxisvilág, Hungary nagyon sok oldalról járja körül a témát. Foglalkozik a hiénákkal, a repülőtéri "bandaháborúval", a sofőrszolgálatosokkal, a luxus taxisokkal, egy női vezetővel, a diszpécserekkel, vagy hogy milyen lehetett egy maffiafőnök sofőrjének lenni. Bár a könyv kifejezetten tárgyilagos és a személyes hangvétel ellenére nem nagyon mond ítéletet senkiről, engem természetesen az átverések érdekeltek. Szóval íme egy rövid részlet a könyvből, benne pár trükk, csíny, bűncselekmény (kiemelések tőlem):

Fotó: © Batár Zsolt 

Valószínűleg nem vagyok a könyvkiadók kedvence: az Urbanista egyszemélyes szerkesztősége valóságos temetője a recenzióra küldött könyveknek (meg úgy általában minden más témának), lassabban reagálok, mint a leglassabb ügyintéző bármelyik hivatalban. Ám a Szecessziós Budapest kivétel. Alig egy hete kaptam meg és túl azon, hogy egyből kiolvastam és kipróbáltam, haladéktalanul meg is írtam hozzá az ajánlót. Ugyanis nagyon tetszik.

Na persze a szecesszió hálás téma: mindenki szereti. Talán az utolsó olyan építészeti stílus, amelyről a ma átlagembere és a ma építésze nagyjából ugyanazt gondolja. Ez persze kevés lenne ahhoz, hogy egy újabb könyv szülessen róla.