Gyermekkoromban rajongtam a "bolondvárakért". Talán jobban, mint az igaziakért. Ugyanis - mint oly sok más gyerek - én is szerettem volna egyet csinálni, és a sopronbánfalvi Taródi-vár vagy a székesfehérvári Bory-vár kézzelfogható bizonyítéka volt annak, hogy tessék, meg lehet valósítani!

Ma már ritkábban hallani ilyen lelkes, várukba szerelmes emberekről, talán az építőipar fejlődésével kiveszett a romantika a saját vár építéséből. Pedig akad azért példa. A titokzatos debreceni Sámson úti várról már esett szó az Urbanistán, de most egy annál szebb példányra bukkant fel Ásotthalmon, mely ráadásul meg is vásárolható. A hirdetés ugyan egy megszokott ingatlanos önellentmondással indul (első mondatban középkori, a másodikban már újépítésű), azért érdemes átfutni.

Az egyből látszik, hogy bár filmdíszletbe illő az egész - amolyan "gyalogvár" -, de az építtető nem esett abba a hibába, hogy bezsúfolja egy kis telekre a várát, ami egyből megöli az egészet (vagy említhetnénk a kietlen szántóföld közepére emelt milliárdos kastély esetét). Nos a környezet itt jóval autentikusabb lett.

Mint a Délmagyar cikkéből kiderül, a tulajdonos a legfontosabbnak épp az 5,5 hektáros parkot tartja, amelyben 10 ezer növény  van, köztük  170 féle örökzöld. 150 mamutfenyő nő az arborétumban - ennyi állítólag nincs is máshol az országban. A várkastély pedig ebben a parkban az egyhektáros tó partjára épült.

Van benne egy szerkezetkész lovagterem és egy kilencven négyzetméteres garázs (atyám mivel lehet ide beállni?). Mint a cikkből kiderül, jelenleg ebben él:

Körfolyosó vezet fel a toronyba, ahonnan belátni az arborétumot és a halastavat. Az egyik kémény tetejére a Szent Koronát tették. István kedvenc helye a lent található „VIP-pecázó". Egy lehajtható hidat is tervezett a tóra, de ezzel sem készült még el. 

– Magam terveztem az egészet. Bontott téglából készült a kastély, kézi erővel, kőműves segítségével. Minden tornyon más cserép található. Én szerzem be a növényeket is, mindegyiket baráti áron. 15 évvel ezelőtt kezdtük, akkor ültettem az első fát. Az épület alapozása 3 évig tartott – meséli a férfi.

Az eredetileg garázsnak tervezett szárnyban rendezkedett be, rengeteg időt tölt itt, de nem mindet. Családja ugyanis inkább a szegedi házukban szeret lenni. Egy Párduc nevű fekete macska az egyetlen állandó lakója a várnak. Az 50 év körüli titokzatos férfi elmondja, 15 esztendővel ezelőtt egy szeméttelep volt az 5 és fél hektáros területen, rengeteget kellett fordulni, amíg kipucolták. A sok növényt most locsolórendszerrel öntözi. Arra a kérdésre, hogy miért akar megválni az elvarázsolt kastélytól, csak annyit mond, hogy ez bizony titok, ahogy az is, hogy mi a szakmája.

[Még több infó és kép az eredeti hirdetésben és a Délmagyar cikkében.]