A Kazinczy utcában egyelőre változatlan a helyzet. Hiába állították példaképnek Rogán Antalék a romkocsmákat, úgy látszik, csak vicceltek, mert épp az V. kerületi önkormányzat hozott a közelmúltban egy határozatot, hogy a Kazimírnak éjfélkor be kell zárnia. (Önkormányzati épületről van szó, ezért kellett megkérni a szomszédot, hogy ő döntsön.) Hogy a szemben levő zsinagóga, az egyetem vagy a múzeum éjjeli őreit zavarta-e jobban a hangoskodás, abba most ne menjünk bele. 

Na de az ezekhez hasonló gondoknak, vitáknak vége, ha megvalósul Smiló Dávid blogjában bemutatott ötlete. Futurisztikusnak nagyon futurisztikus, és nagy hirtelen fel lehet sorolni egy csomó problémás részletet (hol tárolódik a fólia, vagy mi van ott, ahol a szembe levő házak homlokzatai más ritmusban, közökben váltakoznak, meg egyáltalán ki állja a költségeket és azok mekkorák lesznek stb.), de ezek feladatok, amit egy tervezőnek meg kell oldania. Elgondolkodni mindenképpen érdemes az ötleten, egy szakaszon meg simán ki lehetne próbálni. Ha pedig beválik, ugyanolyan menő városi látványosság lehetne, mint mondjuk nagy kedvencem, az interaktív szökőkút (ha már egyszer idekevertük a szomszéd kerületet).

"Péntek délután öt óra van. A Kazinczy utca csendes és nyugodt, mint bármelyik másik utca a belvárosban péntek délután öt órakor. Süt a nap, jó idő van, tavasz van. Biciklizők csengetnek néha, egy-egy autó elhúz. Hamarosan elkezd gyülekezni a vigadni vágyó pesti nép és az utca hamarosan megtelik az alkoholszagú világhíres élettel, de ennek még semmi nyoma. Gyerekek jönnek haza a napköziből, anyuka tolja a babakocsiját, egy néni csoszog haza a boltból. Szép arcú távol-keletiek dohányoznak egy kajálda előtt, a szimplából kilép néhány diák.

Ebben a délutáni nyugodt miliőben pedig, észrevétlenül egy addig láthatatlan sín mentén egy tejüvegszerűen áttetsző ponyva kezd el végighúzódni az utca két oldala között kifeszítve, a tömb egyik végétől a másik vége felé. A ponyvát egy halkan duruzsoló elektromotor húzza végig az egyébként kígyószerűen az első emeletek párkányvonalának magasságában elhelyezkedő rozsdamentes acél sínen.

A ponyva bár egyszerűnek tűnik, de kétrétegű hangszigetelő (a NASA fejlesztette). Az egész folyamat lassan, úgy tíz perc alatt lezajlik. A csengető biciklista, de még a szép arcú távol-keletiek sem veszik különösebben észre a változást. Este nagy a vigalom a ponyva alatt, ordibálás, egy két pofon. Felettük pedig nyugodtan alszanak az anyukák, a gyerekek és a néni.

Reggel egyedül az utca seprői és a néhány elterült csendes részeg követi szemmel, mikor hajnali hat körül, a ponyva visszahúzódik rejtett tokjába."