A fenti 1947-es térkép már önmagában is valódi kincs ekkora felbontásban (Kossuth híddal, meg az épülő levő külvárossal és ipari negyedekkel stb.), ám ami miatt a bpxv blog közzé tette, az ott felül a legkisebb térkép. Ez volt Nagy-Budapest közigazgatási terve 36 egységre bontva. (Hogy Cinkota és Vecsés miért nem kapott saját számot, azt nem tudom.)

Rendkívül érdekes, ahogy a történelmi település- és településrész-határokhoz ragaszkodva próbálták kialakítani a közigazgatási egységeket. Így aztán olyan furcsaságok születtek (volna), mint a jókora Rákoskeresztúr (31) közepébe ágyazott önálló Rákoshegy (30) és Rákosliget (29). A mellette levő rendőrtérkép ennél már logikusabb, nagyobb egységekben gondolkodik és sokban hasonlít a mai felosztásra.

Amik legalább ilyen meglepőek mai szemmel, azok a kerületelnevezések. A negyvenes években létrehozott kerületeknek nevet is adtak, amelyek azonban nem mind maradtak meg a köztudatban, hiszen némelyik egy évtizedet sem élt meg ezen a néven.

Szentimreváros ma a XI. kerület egyik népszerű negyede, akkor az egész kerületet így nevezték. Mátyáskirályváros* a XII. kerület volt (itt az alapításáról egy archív filmhíradórészlet), Magdolnaváros a XIII., Szentistvánváros* pedig az V.: a körút, a Bazilika és az előtte fekvő tér, valamint az akkor még odatartozó újlipótvárosi Szent István park őrzi máig a nevét. Rákosváros sem maradt a XIV. kerület, pedig akár tetszhetett volna is a rendszernek (nem úgy mint a szegény rákosi vipera, amelyiknek évtizedre nevet kellett változtatnia a Rákosi Mátyással való névrokonság miatt). 

Érdekes összevetni a tervet azzal a századfordulós elképzeléssel, amelyik korábban szerepelt az Urbanistán és Budakalásztól Ürömig egy rakás települést bekebelezett volna a fővárosba.

*Mai településnév-szabályokhoz igazítva, ahogy Szentimrevárost ma is írjuk.